Gambia

[Katalin]

Sok utazó, ha meghallja úti célként az ország nevét, először a térképért nyúl. Ha azonban azt mondom, hogy fővárosa Banjul, és nagyon közel van Dakarhoz, már szinte mindenki tudja, hogy Gambia egy nyugat-afrikai ország.

Mivel sokan keveset tudunk erről az országról, elöljáróban érdemes megjegyezni: annak ellenére, hogy Gambia ma még nem tipikus az utazási irodák ajánlatában, mégis az igazi afrikai egzotikumot testesíti meg. Vonzereje abban is rejlik, hogy ide bátran utazhat az Afrikát meghódítani vágyó turista. A politikai és gazdasági helyzet egyaránt lehetővé teszi az utazók biztonságos közlekedését, ugyanis ezt az országot nem sújtja polgárháború. Mindez együtt jó magyarázat arra, hogy miért nevezhető az angol, német, holland, skandináv turisták kedvelt célpontjának már a hetvenes évek óta. Egy kis ország ez, amely a Gambia folyó két partján terül el, és teljesen beékelődik Szenegálba. Lakosainak száma kevesebb mint másfél millió.

Gambiát tiszta tengervize, kellemes klímája teszi nagy reményű tengerparti nyaralóhellyé. Partjait az Atlanti-óceán nyaldossa hatalmas hullámaival. Az afrikai életvitel és kultúra mindenhol visszaköszön, miközben jobb szállodái a legkényesebb igényeket is kielégítik. Az ország méretei ugyan nem tesznek lehetővé egyhetes szafarikirándulást, de így is számos izgalmas lehetőséget kínálnak. Például ha valaki kilátogat a piacra, biztosan nagyméretű fafaragásokkal, batikruhákkal vagy nagy afrikai dobokkal tér vissza. A piacon található nyüzsgés, kavalkád csak a kalandvágyóknak és a mindent megismerni akaróknak javasolt. Színes ruhákba öltözött nők kínálják az európai ember számára felismerhetetlen portékákat. Sikerélményünk a gyümölcsök és a zöldségek egy részénél talán lehet, de a feldolgozott portéka gyakorlatilag azonosíthatatlan. Mondjuk az ország legfőbb exportcikkéből, a földimogyoróból készülő mogyorókrémet sem lehet felismerni – még az áruházakban kapható dobozos termék látványa után sem.

Bár a nagyvárosok közelében az élővilág nem olyan színes, mint Afrika más részein, így is találkozhatunk hatalmas gyíkokkal, termeszvárakkal, majmokkal. A krokodilfarm pedig egyedi látványosság. Először jártam olyan helyen, ahol a krokodilok között lehetett sétálni és fényképezni. A folyók, mangroveerdők élővilága páratlan, ezekben számtalan vízi élőlénnyel, madárral találkozhatunk.
Az ország büszke kultúrájára, amit több kiállítás is igazol „régi” eszközök, viseletek felvonultatásával. Bemutatják a Mandinka, Volof vagy éppen a Fula törzs eszközeit, szerszámait, öltözetét. Pedig nincs könnyű dolguk, hiszen nehéz múzeumot berendezni egy olyan helyen, ahol a kezdetleges fejsze és eke a mai napig lépten-nyomon megtalálható.

A szállodák mindenféle programot kínálnak az aktívan pihenni vágyóknak. Mivel a kirándulások szervezéséhez előzetes állami engedély szükséges, így biztosak lehetünk abban, hogy a leegyeztetett programot a szervező korrekt módon teljesíti. Kihagyhatatlan például a kirándulás a Gambia folyón. Érdekesség, hogy Banjul, a főváros ugyan sem területben, sem a lakosság számában nem a legnagyobb település, mégis ez az ország fővárosa. A városba érve egy diadalív emlékeztet az arrafelé legendás, 1994. július 22-i hatalomátvételre. A diadalív tetejére csigalépcsőn vagy az ország egyetlen köztéri liftjén lehet feljutni. A város másik Guinness-könyvbe illő szerkezete az egyetlen közlekedési lámpa az országban. De a város legnagyobb fája is csodálatot érdemel nem európai léptékű méretével.

Az ország legnagyobb városában, Serrekundában a lakosság, amelynek átlagéletkora az egyik legalacsonyabb Afrikában, jól öltözött, ápolt, és annak ellenére, hogy a közlekedési eszközök jó része múzeumba illő, a forgalom egyre nagyobb. A helybeliek életvitele és szokásai már elütnek az Afrikában általánostól. Érdemes megtekinteni a piacot, amely nagyobb és változatosabb, mint a banjuli. A látnivalók közé tartozik még a batikműhely. Itt a kézzel festett ruhák, terítők hatalmas választékát találjuk, és nem utolsósorban megszemlélhetjük magát az eljárást is. Innen nem is kell sokat menni egy újabb rácsodálkozás lehetőségéért – a fafaragókhoz.
Gambiában több nemzeti park is várja a látogatókat. Ilyen az Abuko Nemzeti Park, a Bijilo Forest Park vagy éppen a West Kiang Nemzeti Park. Ezekben nem csak őshonos afrikai növények élnek, de mindenhol találkozhatunk majmokkal, különös madarakkal, néhol krokodillal vagy éppen oroszlánnal. Mivel a közép-afrikai országokban általában nem túl fejlett a légi közlekedés – a szárazföldi pedig alkalmasint veszélyes is lehet –, Gambia légi úton jóformán csak néhány európai nagyvárosból érhető el. Mi a belga – vagyis Budapestről könnyen elérhető átszállási lehetőséget kínáló – SN Brussels légitársasággal érkeztünk, amely oda-vissza megáll Dakarban is. Így a kalandvágyó utazók előtt adott a lehetőség, hogy a hazautat Dakarig autóval vagy kisbusszal tegyék meg. Útközben találkozhatunk az igazi afrikai falvakkal, ahol ma is a mezőgazdaságé a főszerep. A szalmakunyhós falvak olyanok, amilyeneknek az afrikai vadont elképzeljük. A banjuli kompátkelés önmagában is élmény, hiszen Gambia a környező országok átmenő kereskedelmét is bonyolítja: a vízi szállítóeszközre felvonuló gépjárművek és utasok száma ugyan valószínűleg nem felelne meg az európai előírásoknak, de a sokszínű kavalkád látványa kárpótol bennünket az esetleg felmerülő kétségeinkért. A kompra gongütésre indul meg a hihetetlen emberáradat, amely az európai gondolkodással elképzelhetetlen dolgokat visz magával – legtöbbször a fején. A szállítmányok része a szétszerelt ágy, a zsák rizs, az élő csirke. A nők emellett gyakran a hátukra kötött gyermeket is cipelik.

Annak ellenére, hogy Gambia a világ szegény országai közé tartozik, csodálatra méltó az árubőség. Némi utánjárással szinte minden kapható. Talán meglepő, de az üzletekben magyar bor is fellelhető volt. A turisták kiszolgálása elsősorban a szállodákban, valamint a szállodák környékén található szupermarketekben történik, miközben az idegenforgalmi látványosságnak számító piacok a helyiek ellátására szolgálnak. Nem véletlen, hogy a legtöbb piacon akár 50-70 százalékkal alacsonyabbak az árak. Az alku pedig kötelező. A szállodák ételválasztéka egyre inkább az európai igényekhez igazodik, de közelükben mindenhol vannak helyi éttermek, ahol azért az afrikai ízvilág is fellelhető.

Egy gambiai utazás egy életre szóló nagy kaland. Az élmények feledhetetlenek még annak is, aki járt már Ázsiában vagy akár Észak-Afrikában. Itthon a fotókat nézegetve érdekes, sokszor vicces, tarkabarka világ tárul elénk, mert Gambia egy darab igazi színes Afrika.