A turizmus és a turista dilemmája
 

Valahol olvastam,hogy Burmába azért nem megy a túrista mert így tiltakozik
a katonai diktatúra ellen.Ez azért így nem igaz.De felveti a kérdést,hogy
kötelessége e az utazónak,egy adott ország politikai vagy társadalmi berendezkedése miatt utazási bojkotthoz folyamodnia?Vagy csak a látnivalók,
az élmények,a turisztikai célpontok a fontosak.Szerintem a turista az turista.
Az utazó nézzen,lásson,egyen,igyon,ismerje meg az adott ország csodás
helyeit,népét,gasztronómiáját,zenéjét,szokásait.Le het,sőt kell is,hogy véleménye legyen a meglátogatott ország viszonyairól,de nem a turista feladata az ítélkezés.De miről is beszélek?Néhány ország,hogy miért nem volna szabad odautazni:
Kína(Tibet és az emberi jogok)
India(illegális gyermekmunka)
Kuba(egypártrendszer a demokrácia hiánya)
Vietnam(egypártrendszer a demokrácia hiánya)
Észak Korea(totális diktatúra)
Izrael(a Palesztin probléma)
Egyiptom és Tunézia(óriási tüntetések a diktatúra ellen)
Volna mit még sorolni.Nektek mi a véleményetek??
Jó volna ha minnél többen elmondanátok.

Prakheo

Nagyon érdekes kérdés.

Szerintem megvan ennek a dolognak is az egyensúlya. Úgy értem, ahol nagyon durva a helyzet, oda nagyon be sem engedik a mezei turistát (pl. Észak-Korea), de még Tibet-be sem lehet csak úgy ellátogatni. Itt tehát maga a hatalom korlátozza a látogatást, így a turista nem választhat.
A demokratikus jogok terén igen rosszul álló országokba jóval kevesebben mennek, mint egyébként tennék. Nem szolidaritásból, vagy politikai üzenetként választanak más helyszínt, hanem saját maguk védelmében. Egy olyan ország, ahol a turista nem feltétlenül érzi magát biztonságban, pl. a hatalom által fenyegetve érzi magát jóval kevesebb nyaralóra számíthat.
Ahol pedig az adott ország lakossága és a politikai vezetés között van ellentét, ott a közbiztonság olyan gyenge, hogy visszavesse a turizmust.

Van aki mondjuk pont a kaland kedvéért vállal be ilyen helyeket és sokhelyütt a turisták által látogatott részeket kiemelten ellenőrzik, így sok a kivétel. Ennek ellenére kevesebb a turista, mint egyébként lenne, szóval szerintem az egyensúly megvan. Minél kevésbé demokratikus egy ország, annál kevesebb a turista.

Hiába mennek sokan pl. Egyiptomba, vagy Tunéziába ez még mindig nagyban elmarad attól, ami egy jóléti demokrácia esetén várna ezekre az országokra. Én. pl. személy szerint szeretek úgy felfedezni egy vidéket, tájat, hogy magam döntöm el merre megyek. Ezt még békeidőben sem feltétlenül javasolják Egyiptomban, így nem is voltam még ott (na jó, nem csak ezért). Ha most kellene döntenem, akkor is valószínű épp ezért választanék másik országot uticélul. Nagy a választék, igen sok helyen nem jártam még...

Azért én úgy gondolom, hogy a legtöbb helyen az emberek alapvetően kedvesek, és nem bántják az idegeneket. Szicíliában a maffia sem engedi bántani a turistákat, Egyiptomban is védik a nyaralókat, mert pénz. Én azt sem hiszem, hogy egy közember bárkit is bánta, csak azért mert idegen. Az átlag ember éli az életét és nem foglalkozik szerintem a politikával. Amikor a szlovák magyar viszonyban voltak apróbb zökkenők, engem akkor sem ért ott semmi negatív tapasztalat. Szerintem mindenhol örülnek annak, aki pénz visz. Ennek ellenére én sem biztos, hogy olyan helyre megyek, ahol korlátozva érzem magam a közbiztonság miatt.
Másik része a dolognak, hogy ami európai szemmel félelmetes lehet, azt a helyiek csak jó szándékból teszik. Egy barátnőm járt úgy Egyiptomban, hogy egy arab kikapta a kezéből a 2 éves gyerekét és egy tevéhez ment vele. Ők meg a nagy tömeg miatt nem tudtak rohanni utána. Nagyon megijedtek, hogy elrabolják a babát, de csak egy fényképet akart az arab pasi. Utána ki sem mertek mozdulni a hotelból. De ilyen lehet az araboknál, törököknél, indiaiaknál a szerintünk erőszakos tukmálás, alkudozás, nagyhangúság, ami ijesztő lehet, de náluk a hétköznapi élet része. Aki ezeket nem tudja elfogadni, az sosem fog egy ilyen más kultúrájú országot biztonságosnak találni.