Burgenland

[Katalin]

Kastélyok és borozók között - Hosszú hétvége Burgenlandban

A szelíd szőlődombok, sárga napraforgótáblák között kanyarogva minduntalan dacos várakba, ősi kastélyokba botlunk. Ha csak egy kirándulásnak terveztük a szomszédok földjére, menet közben hamar kiderül, hogy ezt az élményt lehetetlen kihagyni: Burgenland ugyanis többet ad a nemes boroknál és a meleg termálvizeknél

A tavaszi nap első meleg sugarai simogatták a tájat, amikor kora délután elérjük Halbturn barokk kastélyának vaskapuját, amely most is hatalmasra tárva várja a látogatókat. A kastély kertjét régen ültethették tele fákkal, mert mára a barokk épület alig látszik az óriásira nőtt lombkoronáktól. Mária Terézia hajdani vadászkastélyát ma a Waldbott-Bassenheimek birtokolják, olyannyira, hogy a bárónővel össze is futunk: éppen szokásos délutáni sziesztáját tölti a kastély éttermének teraszán. A korosodó, de magát még láthatóan friss szellemi és fizikai kondícióban tartó hölgy váratlanul magyarul köszönti a vendégeket. Kiderül, hogy arisztokrata ősökben gazdag családfája a határon túlra, egészen Tokaj-Hegyaljáig nyúlik át. A rendkívül közvetlen úriasszony a beszélgetés során rövid ízelítőt ad kalandos életéből, elmondja, hogy ő maga a családjával a háború után került el Amerikába, hogy azután visszatérve az öreg kontinensre, Ausztriában találjon új otthonra.

A kastély belseje legalább ennyi meglepetést tartogat. Igaz, a falakat és a mennyezetet Maulbertch csodás freskói díszítik, termeiben – miután a történelem viharos éveiben valamennyi műkincsét és berendezési tárgyát szertehordták – évente cserélődő tárlatot nyitnak más és más témában. Legutóbb „Hatalom és szerelem” címmel a szerelem-, illetve a politikacsinálás mesterei-mesternői szolgáltattak témát, a szereplők életén át vezetve a látogatókat a hatalomvágy szoros fűzőjének történelmi rejtelmeibe. Április 28-tól október 29-ig pedig „Új tagok – régi államok” címmel az EU új tagállamai közül Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia és Magyarország mutatja be kultúráját és művészetét. 2007 pedig Észtország, Litvánia, Lettország, Málta és Ciprus számára ad bemutatkozási lehetőséget.

A stílszerűségre törekedve ezek után éjszakai szálláshelyünk nem is lehet máshol, mint Purbach városka középkori kolostorból kialakított fogadójában, ahol a vízköpők alatt terítenek a reggelire, és a vendégek elé rakott finom mentateát a fogadó patiójában – vagyis belső udvarában – termesztett és szüretelt friss mentából készítik hajnalhasadtakor. Mivel a szálláshoz egy „Heurigen” (zöldvendéglő) is közel esik, lefekvés előtt – főként nyáron – a szőlőlugasok árnyékában kóstolgathatjuk a burgenlandi borokat: az olaszrizlinget, a zöldveltelinit, a fehérburgundit és a kékfrankost. Családi borozókból egyébként egész Burgenland igen jól ál: a Fertő tó környékén például egymást érik a vendéglátóhelyek, és akad olyan falu is, ahol szinte minden második ház a saját nedűjével csalogatja az utazót.

Esterházyak nyomában

Következő reggel a felkelő nap már Eisenstadt, vagyis Kismarton határában talál minket, a történelmi szálak pedig egy legendás magyar főnemesi család – Burgenland legjelentősebb kulturális emlékhelyének számító – kastélyához vezetnek. A ceremóniamester az udvari etikett szerint fogadja a látogatókat a bejáratnál, ahol korhű jelmezben avatja be őket a messze földön ismert Esterházyak életébe. A birtok 1694-ben került az Esterházyak tulajdonába, az épület I. Esterházy Pál herceg idején nyerte el barokk arculatát, hogy azután a magyar királyság egyik meghatározó társadalmi, kulturális és politikai eseményeinek színterévé váljon. Látva a klasszicista szigorral vegyülő, az osztrák biedermeier hatásaival ötvözött, pazar barokk pompát, végigsétálva a kastély ékkövének számító Haydn, majd az Empire Termen, megtekintve a reprezentációs termeket, nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy az épület falai közé képzeljük egykori lakóik életét.

Az Esterházyak neve a kultúra mellett egy édességgel, a nevüket viselő ízletes tortával is egybeforrott. Nem is igen kínálkozhat hát hitelesebb hely arra, hogy ezt az édességet kipróbáljuk, mint a Café Fürstlich. Innen irány egy másik csodálatos emlékhely, Haydn egykori lakóháza: itt a néhány eurós jegyért cserébe beléphetünk a zeneszerző szentélyébe, ahol máig élő remekműveit komponálta. A kicsiny barokk épületet Haydn 1766-ban vásárolta magának, és 12 évig alkotott falai között.

Forchenstein (Fraknó) felé félúton már azt is megtudhatjuk, hogy az Esterházyaknak Ausztriában a torta mellett a tartomány földjeiből is sikerült jókora szeleteket megtartaniuk. Továbbhaladva újabb vár kerül utunkba. A Soprontól 30 kilométerre fekvő fraknói vár a XVII. században került az Esterházyak tulajdonába, akik a kastélyt ezután gyorsan családi székhellyé alakították át. A valaha bevehetetlen várban ma a család több száz éven keresztül felhalmozott és gondosan őrzött kincseit tekinthetjük meg. Megmaradásukat nagyban segítette, hogy a kastély termeit egykor bonyolult zárszerkezet védte, az ajtókat három különböző kulcs nyitotta, amelyekre három ember vigyázott. Van itt minden, ami drága és értékes, vagy annak látszik: arany és ezüst, elefántcsont, órák, fegyverek, sőt egy hatalmas, sárkányra emlékeztető valami, amelyet különböző, egzotikus állatpreparátumokból állítottak össze.

Vágta a síneken

Nem messze innen, Horitschon falucska vasúti peronja mellett négykerekű, valószerűtlen szerkezetek sorakoznak a vonatok számára használaton kívüli sínpáron. Azt mondják, ezekkel a kerékpárhajtányokkal Horitschonból egészen Oberpullendorfig (Felsőpulya) eltekerhetünk a síneken. Az alapkategóriás járművek mellett néhány luxuskocsit is üzembe állítottak: ezek ötszemélyesek, bőr ülőgarnitúrásak, CD-lejátszóval és pezsgőhűtővel felszereltek.

Ha nem bírunk ellenállni a kísértésnek, és egy négyszemélyesre négyen felpattanunk, a pedál lassan felgyorsítja a járgányt, amivel már nekiiramodhatunk a sínpályán. A 23 kilométeres út nem kevés, de játszva teljesíthető. A többórás menetidőnek minden perce újabb nevetést szül, ennél valószínűtlenebb kirándulásban különben sem nagyon lehet részünk. Útközben akad egy pihentetően hosszú lejtmenet, ahol még tekerni sem kell: a hajtány magától száguld, kettészelve egy árnyat adó erdőt is. Miközben jókedvtől kicsorduló könnyeinkkel küzdünk, és a feladatra koncentrálva próbálunk urai maradni a gépnek, egy hatalmas útkereszteződéshez érkezünk, ahol egy lezárt sorompó állja utunkat.

Hamarosan kiderül, hogy a sínpár az idilli burgenlandi tájak között néha közlekedési utakon is keresztülfut. Szerencsére a leleményes helyiek ezt is megoldották: mielőtt átszelhetnénk a főutat, egy gombot kell megnyomni, hogy működésbe hozzuk az autókat rövid veszteglésre kárhoztató szemafort. Kisvártatva a fehér jelzés villogó pirosra vált, az autósok pedig döbbenten követik szemükkel a furcsa szerkezetet, amely átgördül előttük a kereszteződésben.

Mi sem természetesebb, csakhamar ismét egy újabb kastélyra bukkanunk Lackenbach környékén. Immár szó nélkül engedelmeskedve énünk jobbik felének, egyszerre ugrunk le a hajtányról – amelyet egyébként a sínekről levéve az oldalt kialakított parkolóba rakunk át, hogy szabadon hagyjuk az utat a mögöttünk jövőknek –, és a kastély felfedezésére indulunk, amelyhez botanikus kert is tartozik, és amelyben a Természeti Múzeum működik. Nem kérdés: megint egy hajdanvolt Esterházy-birtokon lépdelünk. Később még kiszállunk Raidingnál, hogy megnézzük Liszt Ferenc szülőházát, a grillezőhelyek meglátogatásához viszont nincs nálunk muníció – ősszel azonban a környéken termő ízletes vadszederrel vigasztalhatjuk magunkat.

Lazulás a gőzben

A nagy izgalmakat végül Spannónia szaunavilágában heverhetjük ki. A hely neve Bad Tatzmannsdorf, és hatalmas erdőségek ölelik körül. Annak sem kell csalatkoznia, aki a termálfürdőkben először mindig a törökfürdőt keresi fel, és annak sem, akit a tengeri szauna körüli felhajtás sem riaszt el. A mesterséges tóra épült faházban törülközőbe csavart nők és férfiak derülnek a törzsvendég, Rudi viccein, míg jégkását masszíroznak meztelen testükre a forró párában. Rudi puszta passzióból vasárnaponként negyedórás „élményszaunázást” tart a „hagyományos” vendégeknek. Míg ő maga rendületlenül poénokat ereszt, improvizál és hadonászik, a többiek követik utasításait: jég, papajakivonat és egyéb speciális hatóanyagok járnak kézről kézre, aztán patakokban csordogálnak le a mellkasokról, kezekről, lábakról. Igaz, „terápiájának” még nem mutatták ki a gyógyító hatását, de a nevetés biztosan jótékonyan hat a lélekre. Aztán pedig irány a termálvíz, úgy, ahogy Isten teremtett minket!

[dru]

Aki járt már sógoréknál (érts Ausztria) az járt már Burgenlandban is. Nekünk magyaroknak, főleg akik még az előző rendszerben nőttek fel, vagy voltak gyerekek ez volt a nyugat! Legtöbben vásárolni jártunk ki, Kismarton, Nagymarton, Felsőőr... bár legtöbbször már illett elmenni Bécsbe is szétnézni kicsit.

Mostanában ehhez képest csak átrohanunk rajta mikor síelni megyünk, vagy valahova még nyugatabbra.

[yahoo92]

Szerencsére a leleményes helyiek ezt is megoldották: mielőtt átszelhetnénk a főutat, egy gombot kell megnyomni, hogy működésbe hozzuk az autókat rövid veszteglésre kárhoztató szemafort.