Utazás Fórum

Kos szigeti nyaralásunk alatt áthajóztunk az alig 8 km-re lévő Törökországi Bodrum városába, azaz a 2000 évvel ezelőtti Halikarnasszoszba. Itt állt a világ hét csodájának egyike a híres Mauzóleum, mely Mauszólus káriai uralkodó síremléke volt. Ebben a városban született Hérodotosz, a "történetírás atyja" melynek emlékét egy szobor is őrzi a kikötőben.
Érdekes módon az útleveleinket le kellett adni a kikötés után, és helyette egy kártyát kaptunk amely ellenében a visszainduláskor kaptuk vissza az útleveleinket. Innen egy ingyenes kis busszal felmentünk az öblöt körülölelő domb tetejére a szélmalmokhoz. Sajnos ezek már nem működnek, de csodálatos panoráma tárult a szemünk elé.
Buszunkkal folytatván utunkat először megnéztük a görög színházat, mely i.e. 350 körül épült, és az Epidavroszinak a mása. 13.000 ember a befogadóképessége és a tenger felé néz, majd tovább haladva egy aranygyárba mentünk. Hatalmas exluzív termek, káprázatos ékszereket és jobbnál jobb órákat kínáltak eladásra. Itt nem sok időt töltöttünk, mert engem igazából hidegen hagynak az ékszerek. Azokat sem hordom két gyűrű kivételével, ami van otthon. A busszal továbbmentünk a török bazárba, mert szerettünk volna venni a férjemnek egy szandált. Na gyorsan le is tettünk róla, mert ami igazán tetszett kb. 20.000,-Ft-ra jött ki, és annyi pénzért itthon is kapok. Rengeteg bóvlit és giccset kínálnak, nem is időztünk itt sem sokat, inkább elsétáltunk a johannita erődhöz a Petronionhoz, mely a Mauzólem köveiből épült.
A várból szép kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. A várfalban néhol a lovagok családi címerei láthatók. A várat egy víznélküli árok határolja. Beljebb érve egy kis múzeumot is megnéztünk. Egyébként itt is rengeteg virág, leander, hibiszkusz stb. található.
Miután kellőképpen elfáradtunk, és enni-inni szerettünk volna, beültünk egy étterem teraszára. Kértünk két sört és étlapot. Legnagyobb megdöbbenésünkre dobozos sört hozott a pincér. Míg böngésztük a kajaválasztékot észrevettük, hogy a felszolgálók belemarkolgatnak az előre levagdosott gyrosba. Na, el is ment a kedvünk a kajától, inkább fizettünk és ettünk egy jó nagy adag fagyit, majd tovább bóklásztunk a kikötöben. A hajóra való beszállás előtt még benéztünk a Duty Free-be, és vettünk egy üveg török rakit. Miután a kártya ellenében visszakaptuk útleveleinket felszálltunk a Kos-ra induló hajónkra.
Aki egy kis ízelítőt szeretne kapni Törökországból annak ajánlom ezt a kirándulást. Vízumot nem kell fizetni az egy napos útnál csak kikötői illetéket. Most nem tudom mennyi, de 2005-ben 4,-euró/fő volt.