Mivel múlt héten Horvátországban nyaraltunk, így gondoltam megírom az élménybeszámolót, méghozzá több részben. Fogok még írni a Horvát tengerpart és Krka Nemzeti Park témákba is.
Mivel a szombati utazásról sok rosszat hallottunk és augusztus 20 is pont kapóra jött, így már pénteken leautóztunk az Adriáig. Összesen 5 percet kellett várnunk a határon és nagyon jól lehetett haladni, így jó korán ott voltunk. Mivel szállásunk csak szombat estétől volt, így sátraztunk egy éjszakát, méghozzá Seline településen úgy 50 méterre a tengertől egy kempingben.
A helyszínt azért választottuk, mert szombaton a Paklenica Nemzeti Park bejárást terveztük, A kemping amúgy olyan szempontból iszonyat szívás volt, hogy a kis vacak cövekeket képtelenség volt beverni a köves talajba. Előbb görbültek el, minthogy bármit is sikerült volna velük kezdeni.
Másnap a terv szerint autóval felmentünk a Nagy Paklenica-vülgy (Velika Paklenica) bejáratához, megvettük a jegyeket, majd egy mountenbikosok számára kijelölt úton átgyalogoltunk a Male Paklanica bejáratához. Itt az amúgy rendkívül kedves hölgy felhívta a figyelmünket arra, hogy necces lesz sötétedésig megcsinálni azt a túrát, amit terveztünk, pedig még csak reggel fél 8 volt.
A Kis Paklenica-völgy aztán nem okozott csalódást. Tulajdonképp egy kis turistaúton gyalogoltunk és összesen háromszor találkoztunk egy-egy két fős csoporttal. Az út néhol a patakmederben vitt, néhol még láncos szakasz is volt. Izgalmas volt, néhol kicsit küzdelmes is. Nem az a sétára való hely. A lényeg viszont a szurdok maga volt.
Jobbra, balra hatalmas sziklák, benne barlangok, dél felé pedig egy darabig a tenger is nagyon jól látszott. Elvileg 4 órát írtak erre a szakaszra, de nekünk 2,5 alatt sikerült megtenni. Ekkor már jó meleg volt, így jól esett a kis szél.
Fölfelé látszódtak az 1500-1700 körüli csúcsok, melyek közt ott volt a Velebit hegység legmagasabb pontja is.
Egész hazai terepnek tűnt ez a szakasz, míg át nem értünk a turistaházhoz. Vízvételi lehetőség egész idáig csak egyetlen egyszer volt, még a Male Paklenica völgyben. Erre külön felhívták a bejáratnál a figyelmünket és bizony nagyon gyorsan fogyott a melegben fölfelé a víz. Ez az egyetlen vízvételi lehetőség viszont érdekes volt. Egy barlangban gyűjtötték műanyag flakonokba a csöpögő vizet.
A turistaháznál még begyűjtöttünk egy virtuális geoládát, majd nagy várakozásokkal elindultunk a Male Paklenicán lefelé. Ez és a hőség nem volt jó előjel, mert kicsit csalódtunk. Többet vártunk a völgytől, pedig nem volt semmi így sem, csak épp egyáltalán nem volt a Male Paklenica után vadregényes és csak a távoli hatalmas sziklafalak és a sok sziklamászó jelentette a látványosságot.
Ez az út egyébként sokkal könnyebben járható, valaki még egy babakocsit is felszenvedett, bár azt nem tudom ebben mi volt neki az élvezet.
A méretek egyébként nem jönnek át a képeken. Szabad szemmel lehetett látni mászókat a 300 méteres falon, nagyjából félúton.
Kicsit lejjebb már tőlünk pár méterre is másztak, méghozzá rengetegen. Sajnos az itt található Tito féle bunkerrendszerbe nem lehetett bemenni, mert épp felújítják, pedig biztos érdekesek lennének a sziklába vájt járatok.
Összességében egy egész komoly túrát sikerült összehoznunk és baromi jó is volt.
Lehet nem a nyár a legalkalmasabb az itteni túrázásra, mert kicsit túl meleg volt, de így is érdekes és szép volt.