A
másik témában már elkezdtem írni a nyaralásunkról, de a folytatás ide jobban illik.
Először Sibenik-et néztük meg, természetesen annak is főleg a központját. Parkolásért szerencsére vasárnap lévén nem kellett költenünk.
Megnéztük a főbb épületeket, de engem sem a Szent Mihály-erőd, sem a Szent Jakab katedrális nem fogott meg olyan nagyon. A város szép, de én valahogy nem igazán vagyok oda a 30 fokban sétálgatásért.
Autóba pattantunk hát és a környék legfelkapottabb hotelkomplexuma Solaris felé vettük az irányt, de csak elhajtottunk előtte, mert célunk Sibenik tengeri bejárata és az ott található Szent Miklós erőd volt. Ez már kalandosabb volt és jobban tetszett. A parkolóban, ahol megálltunk felvettük a tengeri sünök ellen beszerzett műanyag kínai lábbelit, mert bizony az erőd nem igazán közelíthető meg száraz lábbal.
Át kell kelni egy ilyen ösvényen:
A túlparton még nem az erőd, hanem egy sziget található, feltehetően egykor katonai célokra használt épületmaradványokkal. Sajnos kicsit szemetes is, főleg a partja. A sziget túlvégén egy újabb gázló következik, de ezen már egyszerűbb volt átkelni.
Maga az erőd belülről nem egy nagy szám. Megnézegettük a szomszédságában közlekedő hajókat és már mentünk is vissza. Érdekes volt azért, egy órát feltétlenül megért.
Ezt követően megint autóba ültünk és Primosten felé vettük az irányt. Szép kis városka található a félszigeten, kellemes hely, de én nem igazán éreztem úgy, hogy itt lenne a helyünk. Körbejártuk gyorsan, csobbantunk a tengerben és már mentünk is tovább.
Vissza Sibenik felé, át a Bungee Jumping hídon, el egész Vodice városáig. Rengeteg vitorlás, sorban parkoló, kikötött hajók és egy igen hangulatos központi városrész és partszakasz. Persze parkolásért mindenhol megvágják az embert.
Vodicével nekem az lenne a bajom, hogy nem igazán láttunk strandot, illetve amit láttunk az betonos volt és igen messze esett a város központjától. Kicsit tán zsúfolt is volt nekünk.
A nap végére maradt Tribunj, ahova igazából félig-meddig egy geoláda miatt néztünk el. Viszont ez volt a nap csúcspontja. Kellemes kisváros, remek környezetben. Strandja ugyan betonos, de legalább árnyék is akad, ráadásul a strand mögött indul egy part menti sétaút, ahol a köves részeken is remekül lehet strandolni. Persze vigyázva mibe lép az ember, mert itt már valóban akad tengeri sün.
Maga a város is hangulatos, bár a strand és a sziget az óvárossal kicsit távol esik egymástól. Nekünk azért ez a hely bejött nagyon.