[kvalcsi]

Aki Kos szigetén nyaral, annak szerintem kötelező látnivaló ez a gyönyörű, igazi görög hangulatot árasztó pici sziget.
Az alvó vulkán, azaz Nissiros szigetére való kirándulást az utazási irodánknál fizettük be, de egyénileg is könnyen kivitelezhető.
A hajó Kardaména kikötőjéből indult, és kb. 90 perc alatt ért oda Mandraki kikötőjébe (ezt is így hívják a változatosság kedvéért). Itt csatlakozott hozzánk egy másik idegenvezető kislány aki beszélt magyarul. Ő innen kezdve csak velünk jött minden hová és csak kettőnknek magyarázott. Még külön légkondis autóbuszt is kaptunk (rajtunk kívül csak négy angol volt), mellyel egy gyönyörű szerpentinen felvittek az alvó vulkán kráteréhez. A párom kicsit majrézott is, mert néha úgy tűnt, hogy mindjárt a szakadékokba megyünk. Szó szerint lélegzetelállító látvány volt a meredek szerpentinen végigmenni. Felfelé haladva találkoztunk négy kerékpárossal akik bírkoztak a magassággal és a meleggel. Mi kb. másfél óra múlva jöttünk vissza, mire Ők felértek a kráterhez.
A "Sztefanos" kráter átmérője 260m, mélysége 30m állítólag. Lent a mélyén volt vagy 70°C és elég erős kénszag. Mi is vastagabb talpú cipőben mentünk, mert bizony elég meleg a talaj az alján. Szerencsére fenn a kráter szélén volt egy büfé, itt tudtuk a szomjunkat oltani az árnyas fák alatt. Megkóstoltuk a csak Nissiroson készülő mandulaszirupot, mely állítólag a gyomorbántalmakra is jó. Kb. 1dl szirup, 2dl víz és jégkocka. Kellemes kesernyés íze van. Lehetett vásárolni is palackozva, de mi inkább lent a faluban vettünk, mert ott mint sejtettem olcsóbb volt 1 Euróval.
Visszatérve a kikötőbe elindultunk gyalogosan "városnézésre" a "különbejáratú" idegenvezetőnkkel. A hangulatos szűk utcácskákon felfelé haladva, majd 138 lépcső megmászása után felérkeztünk a városka szélén levő domb tetején álló Johannita erődhöz, melynek közepén a hófehér Panagia Szpiliani monostor van. Nagyon meredek út vezet fel ide, bizony meg kellett állnom egyszer pihenni egy pár percet. Megérte a fáradságot felkapaszkodni, mert csodálatos a panoráma innen. A kék- fehér házacskák a domboldalon, egy-egy kékkupolás templom, és a szürke homok Santorínire hasonlít. A monostorban teljesen berendezett helyiségek, freskók, ikonok találhatóak. Miután mindent végignéztünk, szabadjára voltunk engedve a hajó indulásáig ami kb. 3 óra múlva volt esedékes. Végigbolyongtuk a szűk kis sikátorokat, és megcsodáltuk azt a rengeteg virágot ami az egész városkában található. Még az utcácskák kövei is színes kavicsokból vannak kirakva, különböző mintákkal. Eltévedni sem igen lehet, mert minden utca a tengerparti sétányhoz vezet lefelé. Rettenes meleg volt, mert a sziget hőmérséklete melegebb kb. 10°C-al a vulkán miatt, mint a többi. Állítólag van egy szürkehomokos strandja, de mi ide nem mentünk el, mert fürödni máshol is lehet, ezért nem kell Nissirosra menni.
A tengerpartra visszaérve beültünk egy tavernába és ettünk egy-egy kebabot, majd leöblítettük egy-egy frappéval és egy korsó sörrel. Nagyon szép volt innen is a város, és valószínűtlenül kék színben pompázott a tenger. Olyan igazi görög volt minden. Kék ég és tenger, fehér házacskák, csend és nyugalom, valamint nagyon kevés túrista. Nekem, és a páromnak is ez az út tetszett a legjobban.