Mi is megjártuk Tunéziát idén, nekem annyira nem lett a kedvencem, mint mondjuk Törökország, de hoztam egy beszámolót:
2010. 06.22. kedd:19:50 landolás Monastirban , kb.21-re a szobában voltunk. Vacsora után lesétáltunk a tengerhez, jókora hullámzás volt, és fújt a szél.Persze az itthoni 14 fokhoz képest hőségnek tűnt.Egyébként a kellemes széljárás végig jelen volt a nyaralás során.
2010.06.23. szerda: délelőtt infóóra volt a szálloda konferenciatermében, Wimmer Gabi, a telepített idegenvezető ellátott néhány hasznos infóval, és felsorolta a fakultatívokat: 2 napos Szahara, Tunisz-Kartago-Sidi Bou Said ( most, hogy a Bardo Múzeum korlátozottan látogatható, kimaradt a programból, helyette bővebben lehet megnézni Karthagot)
Kairouan-El Jem -Monastir,Kalózhajó, Friguia Park, Karaván,Transzvesztita Show. Sajnos Dougga nincs benne a listában.
Mi a Karavánt és az El Jem Kairouan Monastirt választottuk, mivel a Tunisz programot Partuna Robival szerveztük, mert egyrészről autóval mentünk,másrészt pedig Karthagot teljes egészében fel lehetett fedezni, de erről majd később.
Ezek után végre lementünk a tengerhez,fürödtünk, jó kis hullámzás volt, kellemes 28-30fok körüli levegő,és 24-25 fokos tenger.Ebéd után összeszedtük magunkat,és Kristófékkal betaxiztunk Sousse-ba, 8 TND/taxi, mert a fagyipalotába akrtunk menni.A taxis a Medina Moanstir felőli bejáratánál tett ki, és ahogy beléptünk majdnem elájultunk, mert a mészárosok, halasok részén szálltunk ki, olyan bűz volt,hogy na. Átvergődtünk a tömegen, Sanyit, Kristóf apját nem szerény méreteinél fogva lerambózták, engem meg elmondtak mindenféle brigantinak, szabotőrnek, és maffiózónak, mert egyfelelől nem mentem be a boltokba, másfelől fekete kalapban és napszemüvegben pompáztam
Szóval bóklásztunk a Medinában, betértünk a kis néprajzi múzeumba, ami nagyon hangulatos kis oázis a tömegből kiszakadva. Innen a Soula Center felé vettük az irányt, illetve először fordítva, és jól el is tévedtünk,de egy taxis eligazított,úgyhogy hamarjában megtaláltuk a kijáratot. Soulába be, pénzváltás, bóklászás,majd tuk-tuk,és mondtuk a pasinak ,hogy a Casa del Gelatoba megyünk, de ő elcuccolt Portba. Mindegy nézelődtünk, aztán visszahozott a fagyipalotáig. Az meg a legnagyobb melegben zárva, felújítás miatt.Még jó,hogy mellette van egy új étterem-cukrászda, ahol tudtunk fagyizni,illetve én inkább mandulás mentateát ittam. Elszórakoztunk,üldögéltünk, bámészkodtunk,majd visszaindultunk a Soula felé. Igen ám de egy fránya taxi sem jött, de ugye a jószerencse nem hagy cserben, jött a gumikerekű Dotto, amit legott lestoppoltunk, felpattantunk rá, és bekocogtunk Sousse központjába. Ekkor már állati tömeg volt, olyan hat óra körül lehetett, zaj, sivítozás, forgalom. Álltunk egy darabig, mint 5 db elveszett gyermek, majd végre találtunk egy olyan pontot,ahol nyugodtan lehetett taxira vadászni. Kisvártatva meg is érkezett egy, meg még egy, megalkudtunk,és 9 TND-ért visszataxiztunk Monastirba. Most akkor kérem, ne tessenek kiátkozni, de nekem Sousse egyáltalán nem tetszett, túl zsúfolt , de mégegyszer jelzem ez szubjektív.
Vacsora, minidisco, megvizitáltuk a tengert, nem száradt-e ki, alvás szépen.
2010.06.24. csütörtök: 3. nap
Egésznapos fürdés, heverészés, tengerezés, csúszdázás. Szóval a mai napon nyaraltunk, és közben készültünk a következő napi nagy kalandra :Tunisz-Karthago-Sidi Bou.
2010.06.25. péntek: 4. nap
Reggeli 8-kor, felcuccoltuk a fényképezőket, innivalót, és kilenc órára kiballagtunk a szálloda elé. Kisvártatva megérkezett egy magyar rendszámú Daewoo Kalos, benne 3 fiatalemberrel. Ebből ez egyik Patruna Robi,akivel előzőleg megbeszéltük, hogy az ő idegenvezetésével megyünk Tuniszba,mert a programja szerint Karthagot teljes egészében bemutatja. Velünk tartott még két cimborája Ákos és Peti is. Autóba be,és nyomás. Az úton Robi mesélt egy csomó mindent, történelemről, földrajzról, mindennapi életről. Kb. 11 körül értünk a fővárosba, letettük az autót és elsétáltunk a Medina irányába.Az út során betértünk a St. Vincent katedrálisba, megnéztük a katedrális püspökeinek mozaikból készült portréit,illetve a főbejárati homlokzaton látható Jézus kezet.
Hamar beértünk a Medinába, ahol nem normális emberekhez méltón, leültünk a Hotel Medina teraszára kávék és üdítők társaságában, és bámultuk az embereket. Lehet, hogy ez nem túl rokonszenves, de mi mindig így nézzük a várost, mivel nem csak a látnivalók érdekelnek. Elbámészkodtunk vagy egy órát, hallgattuk a müezzint, amint déli imára hív,láttuk a hívőket kis imaszőnyegeikkel a hónuk alatt elsietni a közeli mecset irányába. Aztán rövid időre benéztünk a Medina sikátoriba is, és visszaballagtunk a kocsihoz. Sajnos a Bardo Múzeum kimaradt, mert felújítják, talán ha két terem van nyitva. Legközelebb majd ott kezdünk.
Tuniszból La Goulette-be mentünk, ez a kikötő, ahol a Lido szállóban megebédeltünk. Kifelé menet vettünk egy árustól finom friss mandulát.)))
Tudtátok,hogy Claudia Cardinale La Goulette-ben született? Én most tudtam meg Robitól.
Innen a nap fénypontja,Karthago következett.
Bevallom,én azt hittem,hogy ugyanolyan egyhelyszínű ásatás,mint pl. Perge Törökországban,és jól elcsodálkoztam,hogy több kisebb ásatásból áll, különböző méretű területeken.
Először a Tophetet, a pun temetkezési helyet néztük meg. Itt ugye gyereksírok garmadáját látjuk,hiszen a punok első fiúgyermeküket Baal és Tanit istennek,illetve istennőnek áldozták fel. Számos síron észrevehető a Tanit szimbólum, ami picit hasonlít a kopt kereszthez. Megvan az áldozati oltár is ,ahol a gyerekeket elégették. Láthatunk apró úrnákat is, illetve hegyoldalba vájt sírokat is.
A Tophet után a Pun kikötő következett,ami pár percnyi autóútra van a temetőtől. Itt lényegében maketten mutatják be a kikötőt, miszerint a kikötő külső része a kereskedelmi kikötő, a szárazföldhöz közelebb eső belső része a hadikikötő. Sajnos nem sok minden maradt meg belőle, úgyhogy igencsak elő kell venni a fantáziát, hogy elképzeljük valóságban.
A kikötőtől az Antonius thermáihoz vitt az utunk. Itt megnéztük az ókori római iskola felismerhető maradványait,amit egyébként kizárásos alapon tartanak iskolának a régészek, mivel a többi középületet bizonyíthatóan találták meg, ez az egy maradt,amiről nem tudták micsoda,és az iskola maradt ki a megtaláltak közül, így rakták össze a kettőt.Érdekességként megemlítem,hogy Karthago feltárásakor az egyes helyszínen különböző nemzetiségű, német, olasz, francia stb. teamek dolgoztak, akiket még Bourgiba hívott be az országba segíteni.Innen a thermákhoz sétáltunk, amit nem részleteznék,hiszen minden iroda programjában benne van.
Következő állomás az amfiteátrum volt, ami tényleg csak alapjaiban maradt meg, majd a Byrsa domb a Karhago Múzeummal,St.Lajos katedrális, amit csak alkalmanként használnak, IX.Lajos sírjával.
Innen még elmentünk Sidi Bou Saidba, rövid séta keretében megnéztük a kilátást, majd visszamentünk Monastirba..
Estére nem vettünk be altatót
2010.június 26.szombat 4.nap.
Még tegnap megbeszéltük Sanyiékkal, hogy ma Monastirba megyünk reggeli után,mert piacnap van.Amint mondtuk úgy is cselekedtünk, reggelit követően kiballagtunk taxit szerezni. Akik a szálloda előtt álltak 15 TND-ért akartak taxinként elvinni, nem is egyeztünk meg velük, otthagytuk,és elindultunk gyalog, majdcsak jönn egy üres taxi. De nem jött. Helyette viszont jött a 52/a busz. Gondoltam magamban,lestoppolom,ha megáll, tiszta jó. Integettem neki, hát meg is állt, és 5 TND-ért elmentünk a piacra. Illetve nem egészen addig,kellett vagy1 km-t gyalogolni. A piacon nem sok időt töltöttünk,mert tömeg volt,meleg,és én élelmiszerpiacra számítottam,ehhez képest volt műanyag bili,amire momentán senkinek nem volt szüksége. Beültünk két taxiba, és 2 TND-ért bevitt a Folla centerhez. Ott nézelődtünk,majd átsétáltunk a Jasmin centerbe, ahol pénzváltás után sikerült beszereznünk az ajándékokat, és gazdagodtunk néhány pár bőrpapuccsal 12 TND/db, Johanna kapott egy népviselet-szerű felsőt nadrággal, meg a fene tudja még miket vettünk.Ezek után végigmentünk a Medinán,ami szerintem sokkal kellemesebb a Sousse-inál, leültünk a főterén egy arab kávézóba. Ittunk teát,üdítőt, nézegettünk, majd elindultunk a Ribat felé. Útközben betértünk a Magazin Generalba, ahol vettünk datolyát, lekvárokat, kekszeket, majd be akartunk menni a mecsetbe is, de pechünkre pont délben értünk az imaidőben,úgyhogy ez sajna kimaradt. A Bourgiba mauzóleum előtt van egy park, ott letették Sanyiék a cuccaikat, és elmentek megnézni a mauzoleumot.Mi nem mentünk, mert hétfőn benne lesz a programban. Addig azonban megalkudtunk egy lovaskocsis fiúval,hogy körbevisz a városban minket, egy óra 50 TND. Mivel kettéosztódott,így nem is volt drága.Mire a többiek megjöttek, kész tények elé lettek állítva,ha kellett ha nem jönniük muszáj volt.
Elindultunk a Ribat körül, majd a Medinán át ki a tengerpartra. Megálltunk egy helyen fényképezni ott, ahol van egy pici mecset egy mólón, ahol a körülmetélést végzik. Innen bementünk egy berber hagyományőrző házba ahol Johanna megdajkálta a kiskecskét,tevegelt picit, majd megmutatták a szőnyegcsomózást. Elgondolkodtató dolog, de a gazda úgy
nyomta az angolt, hogy csak lestem.Ezután kezdetét vette a szőnyegbemutató, berber, selyemperzsa,kilim, és mindenféle színű , minőségű szőnyeget bemutattak, közben mentateával vendégeltek meg. Vettünk is egy kis selyemperzsát berber mintával. Búcsúzkodás után vissza a kocsira és irány a központ,ahol várt már a lovaskocsi hajtójának a tuk-tukos haverja, mert előzőleg megbeszéltük, hogy visszajövünk egy óra múlva,és visszavisz a szállodába. Így is lett, 15 TND-ért visszavitt a hotelba. Utána még fürödtünk és vacsora,alvás.
2010. június 27.vasárnap. 5.nap
Strand, medence, strand,medence. Ebben a sorrendben. Délután Johanna próbált az esti gyerekshowra, fellépett,mint hastáncos
)) Előadás után lefekvés , mert hétfőn kirándulás El Jem-Kairouan -Monastir.
2010.június 28, hétfő 6. nap
6:30-kor ébresztő, gyors reggeli, összekaptuk a szükséges dolgokat,és irány a recepció,7:40-re hajszálpontosan begördül a Next Travel busza, és indulunk El Jem-Kairouan- Monastir irányába.Idegenvezetőnk Dolgos Anita, már 6 éve él az országban, kiválóan beszél arabul, nagyon tájékozott komoly ismeretanyaggal bíró hölgy. Útközben mesél az ország történelméről, földrajzáról, és bár erről már beszélgettünk Robival Tuniszba menet, mégis jólesik újra hallani.
Rövid buszozás után , kb. 9 órakor begördül buszunk El Jembe. Anita elirányít a Colosseum bejáratához, és rövid tájékoztatót tart , hogyan érdemes végigmenni. Mi ezt nem hallgatjuk végig, mivel jómagam már láttam a római Colosseumot,így építészetét tekintve van némi ismeretem,illetve, a bejáratnál elhelyezett angolnyelvű tájékoztatók alapján könnyen el lehet igazodni.Sajnos, csak egy óránk van, azt igyekszünk a lehető leghasznosabban eltölteni. Elindulunk tehát előbb a küzdő térre, illetve fel a lelátókhoz, megnézzük a megmaradt "páholy" részeket, ahol az előkelőségek ültek, majd a legérdekesebb rész a gladiátorok "lakhelye" és a vadállatok "ketrecei " következnek.Végigbandukolunk, és elelmélkedünk azon, hogy szinte érezni a vér szagát , és vajon mi késztette az embereket a véres színjáték végigtombolására, mi lehetett abban olyan izgalmas, hogy Thydrus környékéről is özönlöttek a látványosságot nézni. El Jemre egyébként az egy óra elég kevés, jobb lenne, ha Monastir kimaradna a programból, és csak a két történelmileg fontosabb helyet járnánk be. Szóval bóklászunk, és mérgelődünk, hogy vajon miért kell itt is kiabálni , futkosni turistatársainknak, ( nem magyarok) jobb lenne talán csendben lenni.
Hamar megy az idő, elindulunk a kijárathoz, útközben bekéredzkedünk egy mozaikműhelybe. Nyitva volt az ajtó, gondoltuk benézünk, szerencsére az ott dolgozó fiatal fiúk és lányok megengedték, hogy nézzük ahogyan dolgoznak.
Lassan kiérünk a buszhoz, és elindulunk, hogy egy búcsúpillantás után a szent város Kairouan felé vegyük az irányt.Nincs messze olyan 60 km, kb. 40 perc alatt meg is érkezünk.
Első utunk az aglabida víztározókhoz vezet, a kisebb medencék a derítők, a nagyobbak az ülepítő-tárolók. Egyébként a mai napig van bennük víz, a kevéske csapadékot fogják fel. Kairouanban már érezni, hogy az ország belsejében vagyunk pokoli meleg van,semmi széljárás nincs.
Innen a medinán kívüleső Borbélymecsethez vitt az utunk, ami arról kapta a nevét, hogy a próféta barátja, maga is szent ember,egy nyakbaakasztható kis tartóban hordta a próféta hajtincsét. Ez is olyan mecset, ahol körülmetélést végeznek, ül is egy fehérruhás pasas a bejáratnál egy szerszámostáskával, és várja a bejelentetteket. Ez csak itt Kairouanban van így, egyébként steril körülmények között végzik a műtétet máshol az országban. De ugye ez a 4. szent városa az iszlámnak Mekka,Medina,és Jeruzsálem után,élnek a hagyományok is.Belépve a kerengő szerű előtérbe csodaszép kerámiákkal díszített falakat találunk, és felül pedig gyönyörűen faragott kőcsipkézetű díszítőelemeket. A kőfaragókat úgy fizették, hogy annál több pénzt kapott, minél aprólékosabban faragta ki a köveket. Bemenni nem lehet az imaterembe, de bekukucskálva lehet látni a szent sírját. Nekünk szerencsénk volt,mert a bácsi 5 TND fejében készített belülről képeket, úgyhogy így kerültek a képeim közé azok a képek, amiket nem láttunk.
Elegendő időnk volt a mecsetet megszemlélni, és elindultunk a Nagymecsethez. Ugye ez az iszlám 4. szent helye, és 7 kairouani zarándoklat felér egy mekkai hadzs-al.Találékonyak ezek a muszlimok,és persze némi igazuk van,hiszen egy mekkai hadzs azért nem kis költség. A Nagymecset valóban lenyűgöző monumentális épület.Középen az udvarán egy napórát találunk, és megfigyelhetünk az udvar padozatán egy középkori víztisztítót is. Az imateremben, ahova nem lehet bemenni, száznál több tartóoszlopot tartanak nyilván. Méreteinél fogva,és csendességénél fogva is komor hangulat övezi az épületet. A Mecset után rövid szőnyegbemutató következett gazdagodtunk egy berber szőnyeggel 75 TND-ért, megnéztük a kis muszlim temetőt majd ebédelni mentünk, majd pici ízelítő a medinából és fel a buszra.
Kairouan olyan város, ahova megérkezvén az ember akaratlanul is csendesebbé válik, egyfajta tiszteletet ébreszt, talán Vatikánhoz lehet hasonlítani.
Kár, hogy nem volt idő bolyongani, szívesen bejártuk volna.
Kairouanból egyóra útra van Monastir, ahol a Bourgiba Mauzoleumot néztük meg. Hát, ezt nevezzük személyi kultusznak.A kapuja és annak díszítése a Buckingham Palotáéra hajaz nagyon.
Kb. 1/24-re értünk a szállóba, úgyhogy voltidő fürdeni is.
2010.június 29.kedd 7.nap.
Egésznapos tengerezés, Dinoclubos lányokkal Edinával és Emesével homokvár építés parton, Johanna lábát kimarta a medence klórja, d tengervízzel meggyógyítottuk. Estére volt csepp hasmars, de kezeltük Lopediummal,hogy a holnapi karaván ki ne maradjon.
2010.június 30. szerda 8.nap.
Reggel 8-ra jött a busz, felpattantunk, ezúttal Zsófi nevű fiatal idegenvezető volt a kísérő. Soussetól Tunisz felé mentünk a karaván helyszínére.Egyszercsak az útszélén megállt a busz, és ott volt pár teve, két lovaskocsi, 2 ló és egy szamár. A tevék nem voltak elegen, úgyhogy várnunk kellett amíg előállítanak még néhányat. Kisvártatva megérkeztek, felkapaszkodtunk kettesével egy tevére, és útnak indultunk valami kis bekötőúton. Jobbra-balra kaktuszok meg néha pusztaság. A kaktuszokat egyébként medvetalpnak hívják, meg anyósnyelvnek is, és kerítésként is funkcionálnak.
Szóval menetelt a karaván, elértünk egy nem tudom milyen pontra,magyarul megálltunk az út szélén,ahol hoztak hideg innivalót, és leszálltunk. Következett a tevepuszi, ami azt takarta, hogy kaktuszleveleket szedett a kísérőnk leszedte a tüskét, feldarabolta, és a teve kivette a szánkból.
Utána tevére vissza, még mentünk vagy félórát, majd leszálltunk, és begyalogoltunk egy tisztásszerű helyre, ahol egy berber asszony sütötte a friss pitát tapasztott kemenceszerű építményben. Itt vásároltunk innivalót, meg ráhennáztattuk a kezünkre a neveinket arabul, néhány apró ajándékot is vettünk nagyon olcsón.
Utána elkészült a kenyér, mindenki kapott egy darabot, beolajoztuk , harissát tettünk rá,meg finom salátát és belakmároztunk. Dinnye is volt de azt nem kértünk.
Közben elkészültek a fényképek, amit útközben csináltak, vettünk belőle a végén,mert ugye 3 TND/db-ért indít, mi a busznál visszafelé 1 TND/darabért vettük.
Kb.2 órára szálloda. Jó, kis szórakoztató program volt, bár Zsófi nem jeleskedett, de ezt tudjuk be annak, hogy ebben az évben van először telepítve.
A nap további részében,ha hiszitek, ha nem fürödtünk
)
2010. július 01. csütörtök
Utolsó teljes napunkon végig strandoltunk, élveztük a maradék kis időt, este tunéziai est volt , finom ételekkel, és kis folklórral, amit külsősök adtak elő.
2010. július 02.péntek: reggeli, lecuccolás,indulás. Sajnos.....
Epilógus:
Hogy láttam Tunéziát? Sokkal többnek, mint homok , és tenger. Biztosan visszatérünk, hiszen a Szahara, Dougga, Sbeitla kimaradt, és ott van a lótuszevők szigete Djerba is. De nem tudtuk megnézni Sousse-ot sem alaposan, meg Port el Kantaouit sem. Voltak apróságok, ami adott pillanatban bosszantott, de így utólag csak legyintek , hiszen egyikünk sem volt beteg,és tulajdonképpen semmi rossz nem történt velünk. Sajnálom, hogy a Bardo zárva, de örülök is, mert még egy ok a visszatérésre.....