Az egyik, ha nem a legszebb ország ahol jártam Norvégia. Egyben talán az egyik legdrágább is.
Tömegközlekedéssel utaztunk végig egész a sarkkörön túlra. Oslo - Bergen - Trondheim - Bodø - Narvik volt az elnagyolt útvonal. Ott még tettünk egy kitérőt Lofoten szigetcsoportra, majd délnek vettük az irányt.
Repülővel mentünk, az országon belül utaztunk vonattal (drága, de gyönyörű volt), busszal, hajókkal (ez végképp drága volt, de sokszor kihagyhatatlan), stoppoltunk is.
Igazán különleges élmény volt az éjszakai világosság. Nyáron voltunk, így északon már le se ment a nap. Egyébként is szeretem a naplementét, de amikor az hosszú órákig tart akkor még különlegesebb.
Látnivalókat nem is lehet felsorolni. Már az első fjornál is lepadlóztunk, aztán valahol a Geiranger fjord környékén aléltunk el teljesen. A táj, a hegyek, a víz jelenléte folyamatosan lenyűgözött minket. Ennyi vízesést és ilyen különlegeseket is ritkán látunk máshol.
Az étel is nagyon drága, mint szinte minden. Szerencsére a modern bolthálózatokban mindig van egy-két dolog, amit olcsón meg lehet venni. Viszont kár lenne csak ezeken élni. Lazacot nem szabad kihagyni. Lehetőleg Bergenban a halpiacon. Ezt mondja minden útikönyv is.
Rénszarvasokról nem akartam elhinni, de tényleg beléjük botlik az ember. Nem vacakolnak. Simán kint lófrálnak akár az országúton. (Most volt is hír, hogy egy részükre fényvisszaverő mellényt adnak, mert sok a baleset. Hát ez nem tudom vicc-e, de az alapja jogos.)
Aki nem volt még annak lehet hiába mesélem mindezt, mert nem lehet leírni. Tenger alatti alagutak, olyan helyek, ahol ha nem lenne nagyon hideg tömegnyomor lenne a turisták miatt. Naplemente a tengerparton, a nap eltűnése nélkül.