Horvátországból hazafele Bosznián keresztül jöttünk a nyáron. Este-éjszaka utaztunk, így sokat nem láttunk belőle de az a kevés gyönyörű volt! Szarajevóban két órát forgolódtunk, míg egy helyi "vagánycsávó" kivezetett a városból - csak jóindulatból, meg is lepődtem. Itt azonban ellőttük. Szarajevóig nagyon jók voltak az utak. Ha innen Belgrád felé megyünk továbbra is jó lett volna, de a térképen úgy tűnt Újvidék fele jobb lesz - arra indultunk. A térképen sajnos mindkét útvonal ugyanolyan vastagon volt rajzolva, de a valóságban a magunk választotta úton egyre kisebb és rosszabb mellékutakra kellett letérni. A harmadik letér már gyanús volt de mentünk rendületlenül az éjszakában. Szerencsére gyerekkoromban legalább olvasni megtanultam oroszul, mert már kizárólag ciril betűs helységnévtáblák voltak - így a hangzását össze tudtam vetni a térképen írottakkal.
Ami nagyon kellemetlen volt: annyira elhagyatott vidéken mentünk keresztül, hogy egyáltalán nem lepett volna meg, ha megállít valami bosnyák rablóbanda
Áthaladtunk két hatalmas hegyvonulaton, sehol egy élő ember, a több órás úton két-három gépkocsival ha találkoztunk. Még jó, hogy épp nem állt le a motor vagy semmi gond nem volt, mert nem tudom ki hozott volna le onnan minket
Amikor átértünk Szerbiába, még azt sem bántam, hogy öt kilométeren keresztül fel volt törve az út - de legalább tisztességes helységeken mentünk át.
Még egyszer ugyanitt éjszaka átmenni - hát semmi pénzért
Nappal biztos nagyon szép lehet, de az éjszakai utazás a "senkiföldjén" - számomra elég rémisztő volt.