Burma csodái (1)-csak egy kis emlék
Már régóta akartam írni erről,de valahogy mindig elakadtam.Az első Burmai utamon,
2007-ben a programban szerepelt BAGO város megtekintése.Yangontól 80 km-re
északra található,régi nevén PEGU.Az ősi iratok szerint két testvér,Thamala és
Wimala alapította Krisztus után 825-ben.Későbbiekben a MON királyság,majd 1365-től
egész Alsó-Burma fővárosa lett.Rengeteg látnivaló,szentélyek,pagodák,templomok,
mind gyönyörűen,épségben megőrizve az utókornak.Az idegenvezetőm egyszer csak
azt mondta,most elvisz egy különleges helyre.A KYAHKATWINE oktatási kolostorba
mentünk,ahol már jó sok turista várakozott.Ez tulajdonképpen egy buddhista bentlakásos egyetem,ahol több száz szerzetes tanul,akik a világ különböző részeiből
érkeztek.Az udvaron lévő harangot megkondították,ami még csak az ebédre való
felkészülést jelentette,de 15 perc múlva a kettős kongatás,már az ebédet.
A sok turista már alig bírt magával,mindenki az udvar vége felé tekintgetett.
Végre megpillantottuk az első beforduló szerzetest,akit libasorban követtek a többiek,
kezükben az ételes edényükkel.Hihetetlen csend lett,csak a lassan közeledők
monoton imáját lehetett hallani.A konyhából kikerültek a hatalmas üstök,tele főtt
rizzsel és párolt zöldségekkel.Gyorsan csináltam jó pár fotót,mondván egy kis emlék
innen sem árt.Közben mindenki az ebédosztás körűl segédkezett.Hirtelen megértettem,
hogy ez a sok ember nem turista,hanem buddhista zarándok akik kimondottan azért
jöttek,hogy az étkeztetésben segítsenek.Sokan évek óta erre gyüjtenek.
Előkerültek az ajándékok is,csokik,gyümölcsök,szent iratok,töltőtollak,kitűzők,apró
színes kendők,imazászlók.Varázslatos pillanat volt.Ilyen áhitattal még nem láttam
adni és kapni.Minden meghajlásban őszinte tisztelet és odaadó szeretet volt.
A szerzetesek pedig csak jöttek és jöttek,de mindenkinek jutott az ajándékokból
és a hálás szavakból.Csendben behúzódtam az udvaron álló buddha szobrok
árnyékába.Az arcukon évezredes bölcs mosoly.Csak egy kis emlék?? Nem,ez sokkal,
de sokkal több.Azóta ezek a képek bekeretezve a szobám falán lógnak és akármikor
rájuk nézek eszembe jut,hogy az igazi gazdagság,nem mindig az anyagi javakon
múlik.Kellenek hozzá az ilyen pillanatok is.
PRAKHEO
|