Én az 1960-as években láttam a Riói kaland című filmet Belmondóval és akkor azt mondtam, hogy addíg nem halhatok meg, míg Riót nem láttam. Kb. 20 évig ez volt a legfőbb vágyam, de 1981-ben megjelent Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad! című nagyszerű könyve, amelyben elég hajmeresztő élményét is leírja Rióval kapcsolatban és ekkor letettem róla, hogy oda utazzak bármennyire vonzó város. Sajnos a közbiztonság rettentő rossz és én bizony szeretek nyugodtan sétálgatni az utcákon. Maradok a videóknál és fényképeknél, igaz az nem adja vissza az élőben tapasztaltakat, de több a semminél.
|