[prakheo]

Ez a történet több mint húsz éve kezdődött.A barátommal voltunk Thaiföldön,
és mivel ő akkor volt először,így eléggé vehemensen vetette bele magát a
szórakozásba.Fiatalemberként engem se kellett sokáig győzködni,hiszen
régóta tudjuk,könnyű Katit táncba vinni.Az ötödik nap reggelén azonban jött
a hidegzuhany.Ugyanis összeszámoltuk a maradék pénzünket.Hát mit mondjak?
Percekig nem kaptunk levegőt.A szállásunk a reggelivel,meg a hazafelé szóló
repülőjegyünk ki volt fizetve.De a megmaradt pénzünk viszont szinte semmi,
miközben még hat nap hátravolt az útból.Egyöntetű volt a vélemény,hogy
ebből fejenként,napi egy tányér főtt rizsre futja.Éhen nem halunk.
A szállodánkkal szemben volt egy piac,csomó kifőzdével,meg gyorsétkezdével.
Alaposan körbejártuk őket,mérlegelve melyiket válasszuk.A pénzünk ugyan
nem,de a tartásunk megmaradt.Találtunk egy szimpatikus,tiszta helyet ahol a
középkorú vékony főnökasszony,sűrű hajlongások közepette invitált a szabad
asztalhoz.Örültünk,hogy a rizs finom,hatalmas adag,és nagyon olcsó.Így még
egy üveg vízre is futotta.Szép az élet.A főnöknő többször érdeklődött,hogy
kérünk e még valamit.Láttuk a kirakott szószokat,így kértünk,mindjárt négyet.
A rizst négyfelé osztottuk,mindegyikhez külön mártás,az olyan mintha négyféle
ételt ennénk.Ez már mennyei lakoma.A tulajdonosnő végig mosolygott ránk
amíg ettünk.Nem tolakodóan,olyan anyásan.Mint aki azt mondja:hát van
étvágyuk a gyerekeknek.El is neveztük őt Maminak.Másnap már törzsvendégnek számítottunk,az utolsó nap pedig a családi asztalnál ülve
ettük az adagunkat.A Mami még húst is sütött hozzá,de nem fogadott el érte
pénzt.Azóta nagyon sokszor voltunk nála.A barátom Thai lányt vett el
feleségül,és a Mami volt az esküvői tanúja.Ma is Bangkokban élnek és minden
hónapban egyszer ott vacsoráznak.De már hárman,mert viszik a kisfiúkat is.
A Mami lett a keresztanyja.Én is mindig felkeresem.Az első utam oda vezet,ha
Bangkokban vagyok.Bemutattam neki a feleségemet és a lányomat.
A lányom hét éves korában volt kint velem.Ma már orvos.Mikor az orvosi eskü
fotóit mutattam a Maminak,könnyes szemmel mondta:nemrég még itt ült a
családi asztalnál,és alig ért le a lába.Legutóbb is a régi rituálé szerint zajlott
minden.Először a főtt rizs a négyféle szósszal,az soha nem változik.
Az már tradíció.Utána jöhet a többi finomság.Manapság egyre többször
panaszkodik szegény,hogy már alig tud hajnalban felkelni,meg fájnak a csontjai,az izületei.Pedig már három segédje is van,és mégis,egyre nehezebb.
De a mosolya,ahogy nézi amikor eszem,a mosolya az a régi.Jó hogy vannak
dolgok,amik nem változnak.

PRAKHEO