Nagyon érdekes kérdés.
Szerintem megvan ennek a dolognak is az egyensúlya. Úgy értem, ahol nagyon durva a helyzet, oda nagyon be sem engedik a mezei turistát (pl. Észak-Korea), de még Tibet-be sem lehet csak úgy ellátogatni. Itt tehát maga a hatalom korlátozza a látogatást, így a turista nem választhat.
A demokratikus jogok terén igen rosszul álló országokba jóval kevesebben mennek, mint egyébként tennék. Nem szolidaritásból, vagy politikai üzenetként választanak más helyszínt, hanem saját maguk védelmében. Egy olyan ország, ahol a turista nem feltétlenül érzi magát biztonságban, pl. a hatalom által fenyegetve érzi magát jóval kevesebb nyaralóra számíthat.
Ahol pedig az adott ország lakossága és a politikai vezetés között van ellentét, ott a közbiztonság olyan gyenge, hogy visszavesse a turizmust.
Van aki mondjuk pont a kaland kedvéért vállal be ilyen helyeket és sokhelyütt a turisták által látogatott részeket kiemelten ellenőrzik, így sok a kivétel. Ennek ellenére kevesebb a turista, mint egyébként lenne, szóval szerintem az egyensúly megvan. Minél kevésbé demokratikus egy ország, annál kevesebb a turista.
Hiába mennek sokan pl. Egyiptomba, vagy Tunéziába ez még mindig nagyban elmarad attól, ami egy jóléti demokrácia esetén várna ezekre az országokra. Én. pl. személy szerint szeretek úgy felfedezni egy vidéket, tájat, hogy magam döntöm el merre megyek. Ezt még békeidőben sem feltétlenül javasolják Egyiptomban, így nem is voltam még ott (na jó, nem csak ezért). Ha most kellene döntenem, akkor is valószínű épp ezért választanék másik országot uticélul. Nagy a választék, igen sok helyen nem jártam még...
|