[Katalin]

Csak annyit kell mondani, hogy „az ezer tó országa” vagy a „télapó és a rénszarvasok hazája”, és szinte mindenki azonnal tudja, hogy melyik országra gondoltam. Igen, ez Finnország, az az ország, ahol a természet és az ember állandó egyensúlyban, örök összhangban él egymással és amelynek fővárosa Helsinki.

Finnországban a környezettel köttetett tiszteletet és alázatot mi sem bizonyítja jobban, mint az a finn fagazdálkodási terv, miszerint minden egyes kivágott fa után új facsemetét kell ültetni, amely háborítatlan békében növekedhet, akár 100 évig is.
Helsinki Finnország déli részén, a Balti-tenger mentén, a 315 aprócska szigettel és félszigettel csipkézett Finn-öböl partján fekszik. A szigetek mindegyike közterület és van közte olyan kicsi is, amelyen csak egy hangulatos étterem található. A fontosabbak közé tartozik a Deurasaari, a Lauttasaari és az állatkertnek otthont adó Korkeasaari. Elbűvölő múlt tárul a szemünk elé a Helsinki legdélebb pontján fekvő varázslatos szigeten magasodó Suomenlinna Martine erőd falai között. A környező szigeteket komppal, hajóval, motorcsónakkal lehet elérni – az utazás már önmagában is egy sok élményt ígérő kaland.
Helsinki történelme 1550. június 12-én kezdődött, amikor Wasa Gusztáv svéd király megalapította a Voltaa folyó torkolatánál, Tallinnal szembeni stratégiai pontnak. A város több évszázadon keresztül a svéd királysághoz tartozott. Fővárosi rangját 1812-ben kapta, amikor I. Sándor cár az orosz uralom kezdetén ide helyezte Turkuból a közigazgatási központot. 456 éves történelme során Helsinki a Kelet és a Nyugat keresztáramlatában létezett, aminek színes és sokszínű nyomai építészetében is fellelhetők. Így a számtalan kulturális látványossággal és építészeti remekművel büszkélkedő városban együtt él a múlt, a jelen és a jövő stílusa.

Stresszmentes álom

A félmilliós lélekszámú város utcái – a skandináv viszonyokhoz képest – zsúfoltak és lendületesek, de tiszták és rendezettek, a közlekedési dugók szinte ismeretlenek, a közbiztonság tökéletes, mondhatjuk úgy is, hogy a stresszmentes életre vágyók álma ez a város. Aki repülővel érkezik a fővárosba, a Vantaa nevű nemzetközi repülőtérről menetrendszerű busszal mindössze fél óra alatt be is juthat a belvárosba. Egyetlen metróvonal van, ezenkívül buszok és villamosok szinte percnyi pontossággal szállítják utasaikat: menetjegyeket 2 euróért válthatunk. A bicikli szerelmesei igazán kiélvezhetik járműveiket, ugyanis a Helsinki egész területét behálózó kiépített bicikliutak lehetőséget teremtenek a város minden pontjának elérésére.
Mivel a lakosság több mint 50 százaléka svéd anyanyelvű, az utcaneveket először svédül, majd finnül írják a táblákra. Ha már a nyelvnél tartunk, érdekesség, hogy a finn anyanyelvűeknek kötelező három évig svédül tanulniuk -, a svédeknek pedig finnül. Sokan beszélnek angolul is, amit szintén minden iskolában oktatnak. A finnek a közlekedésben számos szigorú intézkedést vezettek be, miszerint az autósoknak a sárga jelzésű lámpa egyenlő értékű a pirossal, a gyalogosoknak úgyszintén tilos piros jelzésű lámpánál áthaladniuk, ennek megszegése 40 euró büntetést von maga után. A „lógósoknak” sem igazán ideális város Helsinki, mivel a jegy nélkül utazókat 60(!) euróra büntetik.

Valami új, valami régiről

A belváros a XIX–XX. században nyerte el mai arculatát. A fiatal város több pontján a felújított és modern építészet érdekes alkotásait járhatjuk körbe. A modern látványosságok kapcsán, kezdjük sétánkat a Sibelius-emlékműnél, ami a város peremén egy szép parkban található. Sibelius a legismertebb finn zeneszerző volt, akiről az a hír járja, hogy színek szerint komponált. Feltehetőleg a sötét színeket kedvelhette, mert zeneművei többnyire szomorú hangvételűek. Az Eila Hiltunen által tervezett emlékmű több száz fényes acélcsőből álló, szabadtéri orgonára emlékeztető alkotás. Amikor elkészült, nagy port kavart azzal, hogy közvetlenül a zeneszerzőre semmi jel nem utalt, így a közvélemény nyomására készítette el a művésznő Sibelius arcmását, amit az emlékmű tövében helyezett el.
A modern építészet másik látványossága a Tempeliaukio-templom, a Suomalainen testvérek remekműve. Eredetileg a sziklás talajba parkolót terveztek, de a munkálatok közben szemet gyönyörködtető gránitfalakkal találták szemben magukat. Így változott a terv, és kihasználva a természet eme ajándékát, megszületett a Sziklatemplom (bal felső kép). A hely varázsát az adja, hogy a templomba lépve, a csodálattól, az ember egész lényét áthatja valamiféle áhítat és nyugalom.
A következő fontos állomás, a belváros és egyben Helsinki jelképe, a Szenátus téren álló katedrális. Az 1840-es években épült impozáns méretű lutheránus templom az előtte álló II. Sándor cár szobrával monumentális egységet alkot. A közelben található Észak-Európa legnagyobb ortodox temploma, az Uspenski-katedrális.
Aki múzeumkedvelő, mindenképp látogasson el a finn Nemzeti Múzeumba. Érdekessége a stílus megnevezése, a finnek szerint „nemzeti romantikus” stílusban épült. Szlogenje: „Valami új – valami régiről”. Falai közt az emberek életének múltja és jelene elevenedik meg előttünk, az őskortól egészen napjainkig. A XX. századot bemutató teremben hazánk egyik büszkeségét, a Rubik-kockát is megtalálhatjuk. A Nemzeti Múzeum közelében áll a Finlandia Palota - aki rajong a politika színtereiért, feltétlenül látogasson el a Parlament és az elnöki palota épületéhez.
Aki mozgalmasabb helyre vágyik, annak a kikötőnél elterülő piactér ajánlható, amely délelőttönként telik meg élettel. Ilyenkor árusok sokasága kínálja portékáit a gyümölcsöktől kezdve a halakon át egészen a kézművesportékákig. Aki szereti a nyüzsgést és a piacok hangulatát, feltétlenül szánjon rá akár csak egy órácskát is, hogy ellátogasson ide és a mellette lévő vásárcsarnokba, ahol kedvére vásárolgathat, illetve ha megéhezett, biztos talál magának néhány különleges ételt.

Finn finomságok

És ha már az ételeknél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a finn gasztronómia mellett. A finnek egyik fő eledele a tengeri hal, ezek közül is a lazac. Bármilyen formában próbáljuk ki, garantáltan csak legekben beszélhetünk róla. Az alap persze a burgonya, amihez nagyon kedvelik a szószos húsokat, húsgolyókat. Aki azonban igazán különlegességre vágyik, feltétlenül kóstolja meg a rénszarvashúst - akár pörköltként, akár steakként. Én inkább azt mondanám, hogy inkább különleges, mint finom, de tény, hogy sokan rajonganak érte.
A leveseket is előszeretettel fogyasztják a finnek: többségében krémleveseket, és természetesen a tenger gyümölcseiből.
A Finnországról szóló írások központi témája sok esetben az alkohol. Úgy tartják, hogy a finnek e nedűből jócskán fogyasztanak -, különösen a pálinkát és a sört szeretik. Pedig a kormány szabályozza fogyasztást: alkoholt kizárólag az italokat árusító boltokban lehet vásárolni. Az éttermeknek is engedéllyel kell rendelkezniük az árusításához. Apropó éttermek: nem árt tudni, hogy arrafelé este 10 óra után már nem szolgálnak fel ételt, és vasárnap egyetlen étterem sincs nyitva. Hogy miért nem vállalja be valaki, hogy a hét utolsó napján is kinyit. Hát a válasz egyszerű! Az állam olyan magas bírságot ró ki a szabályszegésért, ami nem éri meg a tulajdonosnak.
Vagyis ebben is különbözünk egymástól, annak ellenére, hogy a szakemberek máig meggyőződéssel beszélnek a nyelvi rokonságról. De azért aki jó reggelt szeretne kívánni, arrafelé inkább úgy köszönjön, hogy Hyvää päivä!