Burma az aranyország

[prakheo]

A Mingun Pagodának és harangjának is kalandos története van.
Alapjait 1790.-ben rakták le BODAWPAYA király (1782-1819) parancsára.
Ez lett volna a világ legnagyobb buddhista pagodája.Magassága még a 150
métert is meghaladta volna,ha elkészűl.A Mandalaytól egy órányi hajóútra
lévő,az Irrawady folyó nyugati partján álló Mingun,egy csapásra a buddhista
világ legszentebb helyei közé lépett volna.Azonban egy asztrológus jóslata,
miszerint,ha tovább épűl a pagoda,akkor az ország hanyatlásnak indul,és a
király uralkodásának is vége szakad, úgy megijesztette az uralkodót,hogy
azonnal abbahagyatta az építkezést.Azóta is negyedkész állapotban van,
de az 50 méter magas alapzat így is lenyűgöző látványt nyújt.A méretéhez
képest,csak egy kicsi bejárata van,ami egy szűk boltíves terembe vezet,
otthont adva egy aranyozott ülő buddhának.A krónikák szerint rengeteg
arany,ezüst,és drágakő van az alapzatba falazva,ezért nem tudtak nagyobb szentélyt kialakítani.Az 1838.március 23.-án pusztító földrengés
kettérepesztette az építményt,de a sérűlt óriás még mindig ámulatba ejti
a látogatót.Gigantikus pagodához,gigantikus harang kell,gondolhatta a király,
és 1808.-ban utasítást adott a világ legnagyobb harangjának az elkészítésére.
Ez a Mingun Harang.90 tonna!Az ember pici törpe mellette,hiszen magassága
3,66 méter,szélessége pedig 4,95 méter!Mivel nem Mingunban öntötték,
ezért óriási problémát jelentett a helyszinre való szállítása.Speciális hajókat
ácsoltak,de még külön csatornát is kellett ásni hozzá,egészen a készülő
pagodáig.Jelenleg egy díszesen faragott szentélyben van kiállítva.
Programunk végeztével hatalmas trópusi eső szakadt ránk,de nem volt mese,
menni kellett a hajóhoz.A helyiek siettek a segítségünkre,(itt is főleg
a szuvenírt árúsító gyerekek.Az enyémet most Csicsinek hívták.)a közeli
étterem napernyőit próbálták a fejünk fölé tartani.De hát trópusi zápor ellen
nincs orvosság,szóval bőrig áztunk.A neheze azonban még hátra volt.
Át kellett kelni az Irrawady folyó árterén,ami az eső hatására lágy iszappá
változott.A matrózok vékony pallót raktak le az átkeléshez,de mondanom
se kell,hogy lecsúsztam róla,és térdig merültem a sárba.Engem kirántottak,
a papucsom ott maradt.Fent a hajón aztán egy dézsát teletöltöttek a folyó
vizével,és még kefét és törülközőt is adtak hozzá.Az volt az érzésem,mintha
az égiek rendezték volna így a dolgot,hogy lábat moshattam a burmai nép
szent folyójában,mondván,egy vagy te is közülünk,hát érezd magad otthon.

PRAKHEO