Meteora kolostorok

[kvalcsi]

METEÓRA/BEVEZETŐ

A Meteórát, az aszkézis és imádság „országát” vétek lenne kihagyni az úticélok közül Görögországban, mert ehhez fogható látvány aligha van még a világon.
A thesszáliai síkság bejáratát őrző Kalambaka várost elhagyva, a kedves és hangulatos Kasztraki falucska után, az út lassan emelkedve behatol a fenyegető sziklafalak és kőtornyok közé. Egy magas, obeliszk szerű szirt lábánál omladozó templom van, tetején pedig két kolostorépület látható. Ez a nyitány a Meteóra fantasztikus világába. A világ legkülönösebb kolostorai zömök sziklák tetejére épültek. Nevüket is innen kapták: meteorizó, amely annyit jelent, hogy a „levegőben függeni”. Az orgonasípként meredező sziklatömbök, valamikor 24 kolostort hordoztak a hátukon, és leírhatatlanul gyönyörűek.
A thesszáliai alföld valóságos sziklaerdője, a Koziaka és Antihaszion hegyek között nőtt ki.
A rejtélyes összhangot keltő, irdatlan magas és meredek sziklák a magány, és a csend világa.

A SZIKLÁK KELETKEZÉSE

Mintegy 50 millió évvel ezelőtt, Thesszália mai területét tengervíz borította. A messzi északról érkező folyók évmilliókon át, fáradhatatlanul szállították ide a hordalékukat. Több közeli folyó hatalmas deltatorkolatot alakított ki, és a szilicium, vasoxid és kalciumkarbonát tartalmú hordalékkúpok a víz hatására valóságos betonná keményedtek. Gigászi földmozgások megszülték a Pindosz hegy magas csúcsait , a tenger pedig lassan visszavonult a síkságról, otthagyva emlékként a furcsa alakú oszlopokká szabdalt, több száz méter magas hordalékkúpokat, azaz a Meteóra különös, sejtelmes világát. A Piniosz folyó koptatta ilyen párja nélkül állóra formájukat, miközben a Thesszáliai-síkságtól nyugatra kettéosztotta a Pindosz-hegységet , és elválasztotta Piliont az Olymposztól.

A KOLOSTOROK TÖRTÉNELME

A középkor minden égi jelet kereső embere a hatalmas sziklákat isten művének tartotta, amelyeket arra teremtett, hogy az éggel kapcsolatban álló, szentéletű remetéknek hajlékot nyújtsanak. Az első remeték a felbomló, és minden oldalról szorongatott XI-XII. századi Bizáncból menekültek Thesszáliába, és vetették be magukat a nehezen megközelíthető, „isten háta mögötti” vidékre. Itt éltek jó darabig a sziklákban lévő barlangokban. A kolostorok története csak jóval később, a XIV. században kezdődött. Ebben az időszakban Thesszália hol a szerb nagyfejedelemséghez, hol pedig Bizánchoz tartozott. A törvényes rend gyengesége miatt az útonállás, a rablás és fosztogatás jól jövedelmező foglalkozásnak számított.
A zaklatások és az örökös bizonytalanság elől sokan menekültek ekkor istenhez. Az első remete akinek eszébe jutott a meredély fölé építkezni Andronikosz volt. Az emberi akarat diadala, ahogy fáradságos munkával, kötéllétra és felhúzó kosár segítségével kőről kőre, tégláról téglára, deszkáról deszkára juttatta fel az építőanyagot. 1367-ben a Dupiani kolostor (azóta elpusztult) elöljárója Nilosz atya és néhány társa, valamint az itt élő remeték megalapították az első szerzetesi közösségeket. Ugyancsak Ő vívta ki függetlenségüket a kalambakai püspök uralma alól. Ezen időszakban érkezett ide az önsanyargatásáról híres Varlaam és barátja Athanasziosz az Athos-hegyről, és úgynevezett cönobita kolostort alapított az egyik 600 méter magas sziklacsúcson. Ez a kolostor amely később a Nagy Meteoron nevet kapta, az odavetődő nőktől még éhhalál fenyegetése esetén is megtagadta az élelmet.
A teremtő csodálatos alkotása a Meteóra, már a XV. században Kelet leghatalmasabb szerzetesi közösségének számított. Ekkorra már minden kolostor megerősödött, hála a fejedelmek kegyének, és az adományok révén szerzett birtokoknak.
A kolostorok tekintélyének és gazdagságának hanyatlása nem a török hódítás, és a Porta uralmának következménye volt, mert a törökök tiszteletben tartották őket, sőt a kiváltságaikat is megerősítették. Az egymás közötti szüntelen rivalizálásuk döntötte romba őket. Meglazult a kolostorok belső fegyelme, csökkent a barátok vallásos odaadása. A XVI. században sikerült ugyan még egyszer talpra állni, amit az ekkor készült templomi freskók, illetve falfestmények restaurálásai is bizonyítottak. A XVII. századtól már feltartóztathatatlanná vált a lassú hanyatlás. A barátok száma egyre fogyott, és mind több kolostor vált gazdátlanná. A törökök némelyikből kaszárnyát, vagy börtönt csináltak.
Az elmúlt két évszázad is inkább pusztította, mintsem gyarapította a Meteóra ódon épületeit és értékeit. A XIX. század elején Mohammed Ali hadserege dúlta fel és fosztotta ki az ekkortájt még sok értékes kéziratot, könyvet és kincset őrző kolostorokat. Utoljára a náci megszállók okoztak súlyos károkat az épületekben.
A jelenleg is működő néhány kolostorban, amelynek feje a trikalai püspök, mindössze néhány tucatnyi szerzetes és apáca él.



A SZERZETESEK ÉLETMÓDJA

A Meteóra kolostor szerzetesei szigorú életmódot folytatnak. Az ott töltött évek, kemény megpróbáltatást jelentenek számukra. Véget nem érő harc a jó és rossz között, egyetlen céllal, hogy megismerjék az örök boldogságot , amelyet számukra az állandó megbánás és a szüntelen imádkozás hoz meg. Hogy részt vehessenek az istentiszteleten meg kell szabadulniuk a gonosztól, és a bűntől. A szerzetesek egy külön világban élnek. Egy szabad, tiszta, őszinte világban, amelyben nincs helye az erőszaknak. Itt minden nap egyforma, és az évek észrevétlenül múlnak el. A szerzetes napja három részből áll. Az egyiket imádkozásra, a másikat a munkára, a harmadikat pedig a tanulmányozásra és a pihenésre szánja. A templomi imádságon legtöbbször éjjel vesznek részt. Ezen kívül a szerzetesek a szentképfestészettel, a fafaragással és a dokumentumok, valamint a bizánci zeneművek tanulmányozásával foglalkoznak. A sötét éjszakákban a csendes zsoltárének muzsikája vezeti Őket.
A szerzetesek állandó néma párbeszédet folytatnak önmagukkal. A szüntelen imádkozás és gyakorlás az Istennel való misztikus társalgásba vezeti Őket. Elismerik és megvédik az igazságot, éberen őrködnek, várva a megváltás pillanatát, hogy méltók lehessenek az Isten szeretetére.

Több száz éven keresztül gyűjtötték és őrizték a szebbnél szebb, és értékesebb relikviákat, kéziratokat. A gazdag kincstárral joggal büszkélkedhettek a kolostorok lakói. Különösen érdekesek a falfestmények. A freskók technikája és stílusa közel áll a krétai és makedón iskola realista ábrázolásmódjához.. Ezen kívül figyelemre méltóak az ereklyék, a hozzájuk tartozó rafinált stílusú ereklyetartókkal, a szentfából készült keresztek, a fafaragásos ikonosztáz és trónus, ezüst edények és poharak valamint a kéziratok és evangéliumok.
Az archívumban őrzik a megemlékezési szertartásrend jellegű régi okmányokat, adományokat, ólompecséteket, és sok más történelmi és művészeti értékű tárgyakat.
A papír és pergamen kéziratok másolása nehéz és bonyolult munka volt, a kódexek megírása igazi hőstettnek számított. Régebben a Meteóra kolostorokban könyvkészítő műhelyek is léteztek. Itt a szerzetesek saját műveik megírásával foglalkoztak, de többnyire másolták a különböző tartalmú (vallásos, festészeti, zenei) szövegeket, és a görög klasszikusok műveit.

A kolostorvidék megismerését az öt látogatható kolostor közül az aszfaltút végénél lévő Meteoron kolostorral kezdjük.



A METEORON KOLOSTOR

Alig 475 méterre a Piniosz folyó medrétől emelkedik magasba a Meteoron kolostor, vagy másik nevén Nagy Meteóra, de hívják Metamorfoszisznak, azaz az Úr színeváltozása kolostornak is. A középkorban a leghatalmasabb szerzetesi közösségnek számított. Ez fekszik a legmagasabban (613 méter), melyet a később szenté avatott Athanasziosz, Varlaam barátja alapított a XIV. század derekán. A viszonylag széles és lapos tetejű sziklára települt kolostor hajdani nagyságát a szerb fejedelmi sarjnak, Joaszafnak köszönheti. A legfigyelemreméltóbb épülete a főtemplom. Az athoszi stílusú téralkotást követő tágas épület magja a kolostoralapító és Joaszaf életében épült, kereszt alaprajzú, központi kupolás templom volt.
Ezt a XIV. századi épületet a XVI. században Simeon rendfőnök nagy templommá bővítette.
Az eredeti „őstemplom” falát XV. Század végi freskók borítják. Technikájuk és stílusuk közel áll a XIV. századi makedón iskola realista ábrázolásmódjához. A nyugati falon, a főbejárattól balra és jobbra a két kolostoralapító látható, körülöttük pedig a szerzetesvilág kiválóságai sorakoznak. A freskók közül említést érdemel „Az alvó gyermek Jézus”, a „Szűzanya halála” és a „Megfeszítés”. A narthex-ben, ott ahol a két alapító hamvait is elhelyezték, a falat az Ő képmásuk, valamint a vértanuk és Szent János életének jelenetei díszítik. A templom érdekessége még a XVIII. századi faragott ikonosztáz, valamint az 1620-as évek mestereinek kezét dicsérő gyöngyházberakásos, faragott püspöki trónus. A hajdan dúsgazdag kincstár nagy értékű relikviáiból már csak mutatóban maradt egy-két szépmívű példány. Néhány száz régi kódex, adománylevél, szép ikon, faragott feszület az öt évszázad öröksége.
A szabálytalan alaprajzú kolostorudvart, számos más érdekes, és hangulatos épület keretezi.
Kétemeletes ebédlő, kupolás konyha, félszáz rideg cella, és 3 kis kápolna található még a főtemplomon kívül. Rögtön a bejáratnál látható a Szent Athanasziosz kápolna, majd a Szent Konsztantín és Eléni kápolna (1769), végül a Joannosz tu Prodmoru kápolna, melyet 1600-ban építettek. A sziklák megmászása 1923-ig csak csörlős szerkezettel felhúzott hálókban , és függő kötéllétrákon volt lehetséges. Ma már a kőbe faragott lépcsőkön, és átjárókon könnyebb megközelíteni. Az elnéptelenedő, lassan sorvadó kolostor számára az életet a turisták jelentik.

VARLAAM KOLOSTOR

A nagy Meteórontól visszafelé haladva, alig egy kilométer után, jobb kézre feltünnek a Varlaam kolostor piros cseréptetői és kupolái. A szabálytalan alakú magas szikla mintha vigyázva hordozná tenyerén a távolból törékenynek látszó épületet. Az autóparkolóhoz kis letérő vezet, s innen 200 lépcsőfokon kell felmenni a kolostor vasveretes, ódon kapubejáratához. Közben egy szakadék feletti kis vashídon is áthaladunk, és meg kell kerülnünk egy hatalmas sziklatömböt is.
A Varlaam kolostor valamennyi közül a legjelentősebb, talán a legsokrétűbb látnivalót kínálja a Meteóra kolostorvidéken. Templomának kiváló freskói, és az ebédlő mellett kuriózumnak számít a XVI. Századi kórház, a raktárak, a présház hordókészlete, és a még ma is működőképes csörlőszerkezet a vrizoni. A kolostor alapítója Varlaam szerzetes volt, aki 1350-ben a Trisz Ierarchesz nevű kápolnát és pár cellát építtetett a magas sziklacsúcsra.
200 évvel később, 1518-ban Nektarios és Theofánesz, egy főúri családból származó testvérpár újjáépítették a már rombadőlt templomot. Később az Ajiosz Pandon (Mindszentek), és a Joannosz tu Prodromu nevét viselő kis kápolnával bővítették ki.
A hangulatos udvarra mandulafák lombja vet árnyékot, és innen nyílik a Mindszentek nevét viselő templom, mely 1552-ben épült az úgynevezett athoszi stílusban. Két karcsú, kerek kupolája magasan a tetőzet fölé emelkedik.
A templom freskói lényegében egyidősek az építkezéssel, a narthex falán lévőket egy thébai barát, György festette. Közülük mindenekelőtt az „Utolsó ítélet” nagyvonalú kompozícióját kell kiemelni. Némely részlete Hieronymus Bosch meghökkentő vízióira emlékeztet. A narthex falán, légies termetű remeték sorában feltűnik az alapító Varlaam aszkétikus alakja is. Itt a főhajó előtti előcsarnokban helyezték el a kolostor két XVI. századi támogatójának, a joanninai gazdag testvérpárnak csontjait is. A templombelső freskói viszont a krétai Frangosz Kasztellanosz alkotásai. A bejárattól jobbra és balra elhelyezett portréin különösen érződik a reneszánsz hatása. Értékes a katholikon berendezése is, többek között az ikonosztáz, a faragott trónus és az intarziás bútorok. A XIV. században emelt, majd átépített Trisz Ierarchesz kápolna freskóit 1638-ban egy helyi mester festette, melyek eleven színezésüek, és naív szemléletűek. Kiemelkedik közülük az Ajiosz Iónannisz halálát, és az Ajiosz Ephraim sírbatételét ábrázoló freskó. Az ebédlőben van ma a kincstár. Noha a megmaradt kéziratok, ereklyék legjavát az 1960-as években az Athéni Bizánci Múzeumba és a Nemzeti Könyvtárba szállították, még így is maradt itt néhány szép egyházi köntös, okmánytartó tok, kézirat, és ősnyomtatvány. Figyelemre méltó az itt őrzött Konstantin császárnak tulajdonított evangélium.
Az udvarról nyílik a kórház is. A XVI. század érdekes építészeti alkotása némi képet ad a középkori kórházi és higiéniai viszonyokról. Különösen a fűtés és szellőztetés szerkezeti megoldása érdekes. A kolostor konyhája is megtekinthető. Akinek nincs tériszonya az letekinthet a csörlőszerkezet, az úgynevezett vrizoni magas tornyából a szédítő mélységbe,
ahonnét ragyogó kilátás nyílik a környékre is. Különösen tavasszal és télen megkapó látvány a valószínűtlen mélységben szinte lebegő síkság, háttérben a Pindosz csúcsaival.

A RUSSZANU KOLOSTOR

A Varlaam kolostortól visszatérve a kolostorokat összekötő aszfaltútra, és elhagyjuk a Kasztrákiba és Kalambakába vezető utat, rövidesen a Russzanu kolostorhoz érünk.
Az országútról felpillantva szinte beleszédül az ember a meredek sziklafal látványába, melyből valósággal kinőtt a klastrom terméskő épülete. Nem tudni, hogy a XVI. században épült kolostor neve honnan ered, valószínűleg az első lakosa Russzanusz, vagy egy adományozó emlékét őrzi.
Egy másik változat szerint a kolostort 1380-ban építették Nikodimosz és Benedikto szerzetesek, majd 1545-ben Maximo és Joasszaf, a Ioannínából érkezett barátok építették újjá, és számos épülettel bővítették ki. Az Úr színeváltozása, azaz Metamorfószisz nevét viselő templom a XVI. Század derekán épült. Nagyjából ezzel egyidősek a templombéli freskók is.
Néhány közülük, mint pl. a „Krisztus megérkezik Jeruzsálembe” a „Szűz Máris halála” vagy az „Úr színeváltozása” nagyon szép, gondos munka, de minden eredetiséget nélkülöz.
Egyébként a freskókon kívül nem igen maradt meg semmi. A szegényes kincstár egy pár ikont, keresztet, miseruhát és ezüstedényt őriz.
Mint a többi kolostorhoz, régen ide is csak függőlétrák segítségével lehetett feljutni. Később leszerelték őket, és helyükre tartós fahidakat építettek, melyek lehetővé teszik a sziklák könnyebb és biztonságos megmászását.

AJIA TRIADA KOLOSTOR

Az Ajia Triada, azaz Szentháromság kolostor komor, magányos sziklájának lábához egy szakadékon át vezet a gyalogösvény. Az országúton egy tábla jelzi, hogy hol kell letérni hozzá. A sziklaoszlop lábához érve olyan elképesztően magasnak és megközelíthetetlennek látszik, hogy csodálattal kell adóznunk egy Dometiosz nevű szerzetesnek, aki 1476-ban a csúcsra építette az első épületeket. A kolostor alapítása ugyan a XV. század második felére nyúlik vissza, de a katholikon szentélyrészét kivéve épületei jóval későbbiek. A kolostor bejáratánál Keresztelő Szent János nevét viselő kis kápolnát láthatjuk, amelyet a sziklából vájtak ki 1682-ben. Falait a Damaszkínosz, Arszéniosz és Jónás szerzetesek által készített, kiváló freskók díszítik. A Szentháromság, kereszt alaprajzú, központi kupolás templomát 1692-ből származó falfestmények borítják. A templom narthexe a XVII. század végén épült, és lényegében ezzel egyidősek freskói is, de a templombelsőt utoljára 1741-ben festették ki.
1888-ban kis utcácskákat vájtak a sziklafalba, majd 1925-ben 140 lépcsőfokkal egészítették ki. Felfelé menet lépten-nyomon meg kell állnunk, és nem csak a fárasztó lépcsőmászás miatt, hanem a lenyűgöző kilátásért is. A kolostor megközelítése régen itt is csak függőlétrák segítségével volt lehetséges.

AZ AJIOSZ SZTEFANOSZ KOLOSTOR

Az Ajiosz Sztefanosz kolostor a hegyi aszfaltút végállomása. Meredek sziklaormáról egyenesen a kalambakai síkságra néz le. Amíg meg nem épült a szirtet a szomszédos sziklával összekötő híd, a látogatókat itt is a vrizonival húzták fel hálóban. Ma ez közelíthető meg legkönnyebben, és innen nyílik a legszebb kilátás a thesszáliai síkságra.
A kolostor a XII. századig csupán szerény remetelak volt. Első virágzását és gyarapodását, III. Androkinosz Palaiologosz császár (1328-1341), valamint Antonionisz Kantakuzinosz herceg kegyes adományainak köszönheti. A császár 1333-ban érkezett a kolostorba, majd pár évig itt is lakott. Az Ő idején a kolostor a Vasziliki és Patriarhiki nevét kapta. A német megszállás idején a partizánokat üldöző nácik erősen megrongálták épületeit.
A kolostor legrégebbi épülete nem a katholikon, hanem egy kicsi egyhajós, fazsindelyes bazilika. Ajiosz Sztefanosz nevét viseli és a XIV. században építette Jeremiás szerzetes.
A vandálok támadásai, és az évek múlása sajnos tönkretették a templom falát díszítő freskókat. A látogatók számára ma csak az Ajiosz Haralambosz templom áll nyitva.
A háromkupolás, impozáns templom 1789-ben épült Teofanisz és Ambroziosz által, melyet fából faragott ikonosztáz és oltár díszít. A kincstárban néhány értékesebb ikon, kereszt, ezüst tárgy, arany díszítésű övek, a Dimitriádosz Gavril püspök miseruhája és az Epitaphiosz látható, a több mint 100 régi kódex, török firmán, szultáni irat és kiváltságlevél mellett.
Szintén érdekesség az Ajiosz Haralambosz csodatévő koponyája. A kolostorudvar, a templomhoz ragasztott árkádos folyosójával és mélyzöld ciprusaival igen hangulatos. Esténként harang helyett a felfüggesztett vastag deszkalapot , az úgynevezett szimandrit ütik meg és ennek mély, tompa hangja szólítja ájtatosságra a kolostorban ma is élő néhány apácát.

AZ AJIOSZ NIKOLAOSZ TU ANAPAFSZA KOLOSTOR

Az Ajiosz Nikolaosz tu Anapafsza kolostor az utolsó mely mellett elhaladva búcsút mondunk a Meteóra sziklavilágának.
Nevének eredete nem ismert, jelentése csöndes Szent Miklós. A kolostort kb. a XV. század végén építették, egy romba dőlt templom helyére. A keskeny és korlátozott sziklaterület nem engedélyezte az építkezés kiteljesedését. Az egyetlen lehetséges megoldás az emeletes építés volt. Az első emeleten a kápolna és a szerzetesek ebédlője található, a másodikon a cellák helyezkednek el. A ma már teljesen lakatlan klastrom arról nevezetes , hogy ugyanaz a krétai Teofanész festette katholikonja freskóit, aki hírnevét és tekintélyét az Athosz-hegyi Ajia Lavra falfestményével alapozta meg. A kihalt kolostor kongó csendje, a falakról letekintő élénk színű freskók, ami hajdani nagyságára és a szerzetesi életre emlékeztet, egy távoli kor üzenete és egyben búcsúja is.




A KOLOSTOROK NYITVATARTÁSI IDEJE

Mielőtt elindulunk felfedezni ezt a különös világot, ne feledkezzünk meg róla, hogy olyan helyre látogatunk, ahonnan a nőket az utóbbi évtizedekig távoltartották, és ezért ma is ügyelni kell az öltözékünkre. Rövid nadrágban még a férfiak sem léphetik át a kolostor küszöbét, a nőktől térden aluli szoknyát (hosszú nadrág nem jó!), és fedett karokat követelnek meg a kapuőrök. Szükség esetén a bejáratnál azonban rendelkezésünkre tudnak bocsátani hosszú, bő szoknyákat.

NAGY METEÓRA: Nyitva naponta: 9.00-13.00-ig, ill. 15.15-18.00-ig. Kedden zárva.
VARLAAM: Nyitva naponta: 9.00-13.00-ig, ill. 15.15-18.00-ig. Pénteken zárva.
AJIOSZ SZTEFANOSZ: Nyitva naponta: 9.00-13.00-ig, ill. 15.15-18.00-ig. Hétfőn zárva.
SZENTHÁROMSÁG KOLOSTOR: Nyitva naponta: 9.00-18.00
RUSSZANU KOLOSTOR: Nyitva naponta: 9.00-18.00
AJIOSZ NIKOLAOSZ KOLOSTOR: Nyitva naponta: 9.00-18.00

[Panpa]

A meteórákról nagyon sokan hallottak és látták fényképen. Én is így voltam ezzel. Szerettem volna megnézni. Két éve végül eljutottunk oda és nagy jó volt.

Környéken terveztünk megaludni egy éjt, de Kalabakában már nem volt szabad szoba! Végül egy kisebb helyen Chasia településen találtunk! Erre figyeljetek!

A leírást öröm volt olvasni! Jó lett volna utunkon magunkkal vinni nyomtatva.

[kvalcsi]

Nagy Meteoron kolostor.

[kvalcsi]

Varlaam kolostor

[kvalcsi]

Russzanu kolostor

[kvalcsi]

Ezek a kolostorok is a Meteorákon találhatók.

[Gréti]

Én is voltam a Meteoráknál. Már messziről, az autóból láttuk őket, és azon járt az agyunk, hol mehet fel az út oda. Egyszerűen lenyűgöző építmények. Amikor odaértünk, kicsit megijedtünk, hogy nem mehetünk be, mert lányoknak csak hosszú szoknyában szabad, mi meg rövid nadrágban voltunk, de rutinosan tartanak egy csomó ruhát, amiből a hiányos öltözékű kirándulókat látják el. A belső rész nem igazán maradt meg bennem, olyan mint bármelyik másik, de kívülről mindenképpen látni kell, aki Görögországban jár.

[honey]

Az olimpia ideje alatt jó lehetett kint lenni, bár nem biztos, hogy jól éreztem volna magam annyi turista között.

[Ancsi]

Én is idén a meteorórakat készülök megnézni olyan mint egy mesebeli álom.
Emigy régen létrával másztak fel 30m-ek voltak!

[cobranco]

Ki ne hallott volna már a Meteorákról?
Bizonyára sokan,jópáran voltak is már,de leginkább csak „kutyafuttában”,”buszablakból” csodálták Európa eme páratlan gyöngyszemét.Görögország fő látványossága,az "égben lebegő kolostorváros" részletes bemutatása,mind a természeti különlegességek,mind a kulturális érdekességek tekintetében.
Egy kirándulásra invitálok mindenkit,de felhívom a figyelmet,az idegenvezetés néha „egyedi”.




Útvonal:
Kalampaka-Kastraki-Kolostorok/Aigos Nikolaos
Anapavsas,Roussanou,Metamorphoseos/Great Meteoron,Varlaam,Afia Triada,Agios Stefanos/-Kalampaka

Fotoalbum:
http://indafoto.hu/cobranco/meteorakgorogorszag2016

Térkép:
http://cobranco.hu/terkepek/gorgo9.2016..html

A filmsorozat többi része a kerékpáros topikban megtalálható!