Thesszaloniki

[kvalcsi]

Thesszaloniki (Szaloniki) Görögország második legnagyobb városa, 1923 óta Makedónia, és Thrákia fővárosa. Félúton foglal helyet a nyugati Adriai tenger, és a keleti Evrosz folyó között, a macedón - görög határállomástól Evzónitól csupán 75 km-re fekszik. Nem tartozik a Chalkidiki-félszigethez, melynek legtávolabbi pontjától is csupán 150 km-re van. Nem csak az észak-görög terület, hanem az egész Balkán központja is. A Thermaikosz-öböl mélyén épült a tengerparton, így az egész város egy nagy kikötő. Kikötője a legforgalmasabb egész Görögországban, melyben az exporttevékenység 50%-a zajlik, és napjainkban is uralja a Balkán-félsziget forgalmát.

Szalonikit nem érdemtelenül tekintik Hellasz "második fővárosának", mivel rendkívül dinamikusan fejlődik. A város két egyetemén közel 50 ezer diák tanul, melyből az egyik a legnagyobb az országban. Jelentős kultúrális, közigazgatási és gazdasági központ, mely múltjával és jelenével az észak bizánci-keresztény Hellásznak a megtestesítője. Szimbóluma, és legismertebb nevezetessége a Fehér Torony.
A tenger felöl érkező látogatót a mediterrán városokra jellemző modern, egyenlakótelepekkel fogadja. Mivel az ország úthálózata elég jóminőségű, ideális kiindulópontja lehet egy Chalkidiki-félszigeti kirándulásnak, és könnyen eljuthatunk az ország délebbi területeire is.

THESSZALONIKI / TÖRTÉNELEM ________________________________________
Bár a ermészetes kikötőnek beillő Thermaikosz-öböl körül már az őskorban (5000 évvel ezelött) is volt élet, Thesszaloniki története az ókorban kezdődik. A görög mércével fiatalnak tekinthető várost a makedón Kasszandrosz, Nagy Sándor sógora és utóda alapította felesége, Thesszaloniké emlékére i.e. 315-ben, az ősi Therma városból. 25 falut csatolt hozzá, de makedón eredetű lakossága rövid idő alatt elgörögösödött, pontosabban hellénizálódott. Az asszimiláció azonban nem volt teljes. Az új városlakók sok mindent megőriztek hazájuk szokásaiból. Ebben a heterogén, örök mozgásban lévő közegben különösen termékeny talajra talált a szintén keletről érkező kereszténység eszméje.
Pál apostol 54-ben érkezett Thesszalonikibe, és hirdette az igét, majd megalapította az első egyházat. Sokan vértanúhalált haltak az új hitért, köztük Szent Démétriosz is, aki a város védőszentje lett. A kereszténység uralomrajutásával hatalmas templomok épültek, hogy a pogány templomokkal felvegyék a versenyt. Paradox módon éppen a kereszténység gyors átvétele tette lehetővé, hogy Thesszaloniki az ókori kultúrális hagyomány gondozójává, örökösévé váljék. A Thesszaloniki származású Cirill és Methód missziójukban a kereszténységgel együtt, az írásbeliséget is terjesztették.
A város jelentősége már a római korban is igen nagy volt. Galériusz császár fényes középületeket építtetett, és a város ekkor nyerte el bizánci éra-beli legdicsőségesebb korszakát. Az ókor hagyományaihoz, demokratikus intézményeihez való ragaszkodás lehetett a kiváltó oka az i.sz. 392. évi vérfürdőnek is, mikor Theodosziosz császár gót katonáival 7000 szaloniki lakost mészároltatott le. Az i.sz. V-VII. századi gót, és szláv pusztítások után 904-ben az arabokon, majd 1185-ben a normannokon volt a sor, akik mind kifosztották a várost, és megtizedelték a lakosságot. Az ostromok, és a vandalizmus azonban csak átmeneti megtorpanást hozott a bizánci birodalom második legnagyobb városának életében.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal, három évszázadon át, minden év októberében a "Dimitriákon", a Thesszalonikiben megrendezett vásár a kelet és nyugat kereskedőinek legjelentősebb találkozóhelye volt. Ennek a virágzó korszaknak a Bizáncot elfoglaló keresztesek vetettek véget. 1025-ben az egyik hercegség fővárosa lett, majd az alig két évtizedes latin uralom után, a város Velence és Genova versengésétől szenvedett tovább. Az örökös háborúkba belefáradt Thesszaloniki lakossága fellázadt (ez az ún. zelóta lázadás), és 1342-ben megteremtette görög földön az első kommunát, a városi szegénység és a polgárok demokratikus hatalmát.
A város a következő két évszázadban Velence, és a török birodalom közötti élénk kereskedelem nagy haszonélvezője lett, de a XVII. század végén elvesztette gazdasági jelentőségét, és álmos, balkáni török városkává süllyedt.
Ebből a "Csiperózsika álomból" a XIX. század végének függetlenségi mozgalmai emelték ki a várost. A 480 éves török uralom 1912 novemberében, éppen a városvédő Szent Demeter napján ért véget. Nagyszabású út és vasútépítés kezdődött, majd bővítették és korszerűsítették a kikötőt is.
Ezután néhány zavaros év következett. 1915-ben az antant csapatok szállták meg, majd a támogatásukat élvező Venizelosz alakított kormányt 1916-ban, szembefordulva I. Konstantin király németbarát politikájával.
1917-ben hatalmas tűzvész pusztított a városban, mely felégette a törökös bazárnegyedeit, és keleti hangulatú sikátorait. A francia Bérard nagyvonalú tervei nyomán néhány év alatt felépült a Szaloniki új, nagyvárosi jellegű központja, és a hangulatos parti sétány. Új egyetemeket is létesítettek, és a Szaloniki Nemzetközi Vásárral felújították a középkori Dimitriákat.
1923 után Szaloniki görög menekültvárossá alakult, melyről a gyakori török családnevek, és a túlfűszerezett konyha árulkodik. Öniróniában sincs hiány, hiszen az itteniek gunyoros becenevekkel illetik városukat. Az egyik ilyen "I Protevusza tón Proszfigón" (Menekültek fővárosa) igazán találó. A második világháború nemcsak a város zsidó lakosságát pusztította el, hanem gazdasági életét is megbénította.
A XXI. századi Szaloniki nem csupán demográfiai érdekesség. Októberben a mai napig évente megrendezik a nemzetközi vásárt, az egyetem szomszédságában levő állandó helyszínen. Ez a Balkán fontos kereskedelmi központjává avatja a várost, melynek kikötője a Balkán felső régióinak természetes bejárata. Már mielött megválasztották volna Európa kultúrális fővárosának, volt mit letennie az asztalra. A műemlék épületekben eredeti éttermek, és klubok nyíltak, s az itt született zenészek (pl. Szavvopulosz és Nikosz Papazaglou) gyakran kerültek a slágerlista élére. Azt mondják, egy szaloniki lakost már ruganyos járásáról is fel lehet ismerni bárhol az országban, és általában egy fejjel magasabbak, mint a görnyedt testtartású, agyonhajszolt athéniak. A széles sugárutak mentén modern, sokemeletes bér és irodaházak állnak, közöttük nagyon sok, főleg bizánckori emlék. Mivel a bizánci korszak összes fázisából viszonylag jó állapotban maradtak meg épületek, a város voltaképpen igazi élő múzeum, melyet az UNESCO is elismert.

THESSZALONIKI / LÁTNIVALÓK: AZ ALSÓ VÁROS ________________________________________
Kezdjük hát sétánkat Thesszaloniki főbb nevezetességeinek megismerésével.

A várossal való ismerkedést a tengerparti sétányon kezdjük. Akár autóval vagy vonattal érkezünk a sétányra könnyű szerrel rátalálunk. A Lamia-Evzoni sztádáról bevezető úton Szaloniki monoton iparnegyede után elhaladunk a főpályaudvar modern épülete mellett, majd rátérünk az Odosz Egnatiára. A forgalmas útról jobb kéz felé szinte valamennyi mellékutca a Leóforosz Vaszileosz Konsztandinu nevű napfényes, tengerparti sétányra vezet, ahol jó görög szokás szerint egymást érik a tavernák és a kávézók. Egyik-másik a szerényebb pénztárcájú túrista számára is elérhető áron kínálja a halból készült ropogós barbunyát, báránysültet, a könnyű bort és a finom görög salátát. A sétány napközben csak a kora délutáni forróság idején ürül ki néhány órára. Az igazi élet napnyugta után kezdődik. Az öböl nyaranta csendes vize visszatükrözi a sokezer lámpa fényét, távolabb pedig az éjszakai halászok bárkáinak fényei pislákolnak az éjszakában.

A sétány egyik végét a Nemzeti Szabadkikötő dokkja zárja le, a másik végén pedig a város jelképe, a híres Fehér torony (Lefkosz Pirgosz) áll, mely a XV. századból származó, és az 1866-ban lebontott városvédő velencei erőd impozáns maradványa. A török uralom idején, hosszú évtizedeken át a janicsárok börtöne volt. 1826-ban lemészárolták az engedetlen janicsárokat Mahmud szultán uralkodása alatt, ezért a környék népe "véres torony"-ként emlegette. 1912 után a görögök fehérre meszelték, melyet 1985-ben eltávolítottak, mai neve innen ered. Itt kapott helyet a Bizánci Múzeum a bizánci világ, és az egyházművészet szép ikonokkal, fazekasáruval, ötvöstárgyakkal, és pénzérmékkel. A kiállítási termeket lőrésekkel megvilágított csigalépcső köti össze. A tetején kávézó működik. A csipkézett szegélyű bástyáról szép kilátás nyílik a tengerre, és a Kasztrára.

A Fehér torony közelében található a Régészeti Múzeum, a Nemzetközi Vásár melletti parkban. Gyűjteménye főleg a környékbeli ásatások leleteit tartalmazza. Kiemelkedő darabjai a különböző hellénisztikus sírokból felszínre hozott tárgyak. Közülük is a leghíresebb II. Philipposz makedón király és utolsó felesége, Kleopátra sírjából származó csodálatos együttes. A kettős sírbolt Verginában van, ide csak az elhamvasztott uralkodópár maradványait, és a melléjük helyezett tárgyakat hozták. A verginai leleteken kívül itt található náhány antik görög szobornak jó minőségű rómaikori másolata is.
A Fehér toronytól a Leóforosz Vaszilisszisz Szofiasz vezet a város gerincét alkotó Odosz Egnatia végére. Ez az utca, az egykori katonai Via Egnatia mellékútja volt, amely az Adriát kötötte össze Konstantinnápollyal, és a Thesszaloniki mellett fekvő dombok mögött haladt. Mindjárt az Odosz Egnatia elején, jobb kéz felé, az elegáns üzletekkel szegélyezett úton áll Galérius császár diadalíve, mely csonkasága ellenére is lenyűgöző. I.sz. 303-ban, a perzsák felett aratott győzelmeinek emlékére emeltette. A diadalív épségben megmaradt két főlábazatán négy vízszintes sávban körbefutó márvány domborművek örökítik meg Galérius győzelmes mezopotámiai és örményországi hadjáratát.
A diadalívtől nem messze volt egy másik diadalív is. A kettőt kupola kötötte össze, s alatta két fontos út keresztezte egymást. Az egyik a mai Odosz Egnatiával párhuzamosan haladt, a másik pedig a Szent György Rotunda (eredetileg Galérius mauzóleuma), illetve a Megváltó színeváltozása nevű kis bizánci templom helyén álló császári palotához és hippodromoszhoz vezetett.

A diadalív mögött magaslik a Szent György Rotunda. Néhány éve még magas, cseréptetős kupolája kiemelkedett a sikátorok kis házai közül. Manapság a rohamléptekben épülő magas, jellegtelen bérházak eltakarják. A rotunda az évszázadok során a mindenkori "divat" szerint váltogatta szerepét. Az első metamorfózison alig néhány évtizeddel Galérius halála után , a IV. század végén ment át. A "keresztényüldöző" császár mauzóleumából keresztény templom lett. Megtoldották egy mély apszissal, s boltíves fülkéinek falát átütve, háromhajós bazilikává bővítették. A kupola boltozatos fülkéibe aranylapú mozaikképek kerültek. A ma is látható mozaiktábla fő érdekessége, hogy a szentek alakjai még nem merevek, és a hátteret díszes hellénesztikus építmények ábrázolása alkotja. A törökök az épületet a XVI. században dzsámivá alakították át, amit az épülethez csatolt középkori minaret is tanusít. 1912. után egy ideig ismét ortodox templom lett, majd az 1950-es évek végén rendbehozták, és múzeumot létesítettek benne.
Folytatva utunkat az Odosz Egnatián, majd balra fordulva az Odosz Ajiasz Szofiasz mentén, két háztömb után kiszélesedő téren, egy park zöld fái közül emelkedik ki az Ajia Szofia, vagyis a Szent bölcsesség templomának zömök, kupolás épülete, mely i.sz. VIII. század első felében épült. Érdekessége, hogy ez a legelső kísérlet a bizánci típusú, kereszt alaprajzú, központi kupolás templom, és a nyugaton honos, háromhajós bazilikaszerkezet egyesítésére. Arányaiban, és belső térszervezésében sem túlságosan szerencsés épületet eredményezett ez a kísérlet. A templom ma látható belső díszítése később keletkezett mint maga az épület. A kupola mozaikja (Krisztus mennybemenetele) a IX-X. században készült. A keleti hatásokról tanúskodó kompozíciókban az apostolok, és Mária egy szomorkás tekintetű Pankrátor alakját fogják közre. Az apszisban VI. Konsztantinosz császár és Iréné császárné monogramja is látható, egy mozaikkép pedig Szűz Máriát ábrázolja a gyermek jézussal. A mozaiktábla helyén valamikor a falat egy nagy arany mozaikkereszt díszítette. Ennek nyomai ma is észrevehetők. Figyelemreméltó, hogy több oszlopfő akantusz leveleit úgy faragták ki, mintha a szél borzolta volna fel őket. A török időkben az Ajia Szofia mecsetként is működött. A múlt század végén leégett, de még a törökök rendbehozták. 1912-ben alakították vissza ortodox templommá.

Nem messze innen, szintén az Odosz Ajiasz Szofiaszon található a város egyik legrégebbi keresztény temploma, az Ajia Paraszkevi templom, csak éppen az Odosz Egnátián túl. Az ókeresztény bazilika i.sz. V. század derekán épült. Helyén eredetileg egy római magánvilla állt. A templomot többször is átalakították, a középkorban pl. csökkentették a főhajó magasságát, ami bizony rontott az eredeti arányokon. A háromhajós elrendezés azonban a narthexszel együtt az átalakítások ellenére is világosan felismerhető. A templom eredeti belső díszítése szinte teljesen elpusztult, és ma csak néhány mozaiktöredék enged következtetni a valamikori belső dekoráció gazdagságára. A falakat díszítő freskók már jóval későbbi alkotások. Az Ajia Paraszkevi, mely a bizánci évszázadok viharaiban eltünt, állítólag nem emberi eredetű ikonról az Archeiropoitétosz nevet kapta, és a török korban mecset is volt.
Folytassuk városnéző sétánkat az Odosz Egnatián, és rövidesen a Platija Dimarchiu nevű térre jutunk. Itt egy régi török fürdőház (Lutra Paradiszu) szomszédságában találjuk a város egyik legszebb bizánci műemlékét, a kis Panagia Chalkeont, vagyis a Rézművesek Boldogasszonya templomot. A bejárat feletti felirat szerint 1028-ban épült, s görögkereszt alakú alaprajzával a bizánci egyházi építészetnek olyan jeles alkotása, hogy évszázadokon át mintaként szolgált a templomépítők számára. Belső tere jól áttekinthető, a vöröstégla, illetve cserépdíszítés igen dekoratív. A török idők fehér mészrétege alól kiszabadított értékes freskók XI., ill. XIV. századi alkotások. A központi kupolában Krisztus mennybemenetele, a narthexben az Utolsú ítélet, a nyugati kapu felett a Szűzanya halála, a szentélyben pedig Krisztus születése, és a Templom felajánlása című festmény érdemel figyelmet. A rézművesek kis temploma a XI. századi Thesszaloniki kézművességének fejlettségéről, és polgárainak gazdagságáról tanúskodik. A hajdani kézművesek utódai, ma is ott dolgoznak a templom körüli utcácskák műhelyeiben.

Ide a Dimarchiu térre torkollik be a lenyűgöző Arisztotelész utca, melynek elején található az úgynevezett "Török bazár" és a virágpiac. Itt szinte minden fellelhető. Régit utánzó rézedények, kis findzsák, különböző szuvenírek mellett vásárolhatunk ruhaneműt, húsfélét, élelmiszert, zöldséget, gyümölcsöt. Ez a bizánci emlékezetű boltíves oszlopcsarnokokkal díszített utca az 1917-es nagy tűzvész után épült. Érdemes végigsétálni rajta, mely a tengerparti sétányra vezet. Nagyon sok kávéház, taverna található itt, de sajnos az árak borsosabbak mint a kevésbé frekventált helyeken.
Az Agiosz Dimitriosz bazilikához, Szaloniki talán legérdekesebb sorsú bizánci műemlékéhez szintén a Dimarchiu térről induljunk a domb irányába. Útközben megtekinthetjük a közelmúltban feltárt római kori Agóra maradványait, valamint a viszonylag jó állapotban megmaradt Odeont is. Egy tágasabb téren áll méltóságteljesen a bazilika, melynek helyén az i.sz. IV. század elején római fürdő volt. Itt kínozták halálra Galérius császár parancsára az előkelő származású Démétrioszt, a keresztény tanok terjesztése miatt. Vértanúságának emlékére a római fürdő helyén i.sz. IV. század vége táján kis kápolnát emeltek, melynek környékén állítólag gyógyító hatású, illatos olaj tört fel a föld mélyéből, és rövid időn belül, messze földön ismert zarándokhely lett. Az V. század első felében Leontiosz illíriai prefektus díszes templomot emeltetett a kápolna mellé, amely hamarosan öthajós bazilikává épült ki. Ezt a bazilikát egyszer az i.sz. VII. században átalakították, majd az 1917. évi tűzvész után 1926 és 1948 között újjáépítették, de az épület mindmáig megőrizte az első építési periódusban kialakított térszerkezetét. A templom elött hajdan egy átriumos udvar volt, és kútházának maradványa ma is látható. A nagyméretű, tágas és ünnepélyes templom 43,5 méter hosszú, és 33 méter széles belső tere egy viszonylag keskeny narthexből nyílik. A bazilika mindenekelőtt pilléreinek kora bizánci mozaikjairól nevezetes, melyek a VII. századi újjáépítés után készültek. Nem egymással összefüggő jelenetsorok, hanem különálló táblák, melyek valószínűleg a hívők adományai. A törökök szerencsére lemeszelték őket, így épen maradtak. A legérdekesebb, és egyben a legszebb mozaikok az oltár elötti szögletes pilléréket díszítik. Az egyik Szent Démétrioszt ábrázolja, egy ismeretlen püspök társaságában. Ugyancsak ezen a pilléren látható Szent Szergiosz képmása, aki alig néhány évvel előzte meg Démétrioszt a vértanúhalálban. A pillér harmadik mozaiktábláján Démétrioszt két ismeretlen személy fogja közre. A ruházatukból ítélve az egyik egyházi méltóság, a másik viszont magas állású világi ember lehetett. Az oltár másik oldalán álló pilléren is szebbnél szebb mozaikok vannak. Az egyiken szintén Démétrioszt láthatjuk két kisfiú társaságában. A mellette található mozaikon Mária és egy katonatiszt látható. Ez az alkotás valószínűleg már a XI. században keletkezett. Érdekesek a templombelsőt díszítő freskók is. A bal oldalhajóban egy különös naptár hívja fel magára a figyelmet, mely a XV. század második felére mutatja a mozgó ünnepek dátumát. A jobb oldali hajóban pedig egy X. századi freskó, egy barbár dúlást ábrázol. A falak hajdani színes márványborításából mára csak mutatóba maradt néhány töredék. Az apszisból lépcső vezet le a kriptába, ahol jelenleg kőtár van, ahol a helyreállítások, és a régészeti feltárások során összegyűjtött mozaikmaradványokat, töredékeket állították ki. A középső fülkéjében található az a cső, amely a mélyből feltörő csodás hatású illatos olajat vezette a medencébe. A bazilika nyugati hajójának végéből hangulatos kis oldalkápolna nyílik. Falait 1303-ban készült freskók borítják.
Az Agiosz Dimitriosz bazilikától két-három háztömbnyire, az Odosz Athinasz irányában áll a Profitisz Iliasz, azaz Éliás próféta temploma, mely az 1360-as években épült, az Athosz-hegyi minták alapján. Központi kupolája azonban eltér tőlük, mert önállósult oszlopkötegeken nyugszik. A narthexét freskók ékesítik.

Utunkat az Odosz Ajiu Dimitriun folytatva, kb. 15 perc séta után az Odosz Amazonónnál forduljunk balra, és máris meglátjuk az Agii Aposztoli, azaz a Szent Apostolok templomát. A XIV. század első negyedében, a konstantinnápolyi pátriárka építtette. A templom a bizánci építészet legjelentősebb utolsó alkotásainak egyike, és egy dicsőséges korszak fényes búcsúja. Szinte tudatosan sűrített összefoglalása egy évezred építészetének és művészetének. A templom öt kupolája kecsesen emelkedik a magasba , a fal tégla, és cementrétegeinek dekoratív játéka végtelen gazdag, mely hangsúlyozza a kupolák, ablakok, kapuk oszlopok vonalát. A templom belső díszítése nem olyan szép mint a külső, de művészettörténeti szempontból jelentős. A kupolát és a boltíveket díszítő mozaikok a XIV. században készültek. Az alacsonyabb falakat szintén ebből a korból származó freskók díszítik, melyek Krisztus életének jeleneteit, és Mária halálát ábrázolják.

Ezzel bejártuk az Alsóvárost, és megismerkedtünk az itt található főbb nevezetességekkel, majd folytassuk utunkat a felsővárosba.

THESSZALONIKI / LÁTNIVALÓK: A FELSŐ VÁROS ________________________________________
A festői felsőváros ízelítőt ad a régi, középkori és török Szalonikiből. A keskeny, meredek sikátorok és a macskaköves, kanyargós utcácskákat szegélyező házak faácsolatos emeletei régmúlt időket idéznek.

Az Odosz Szabinin levő Ajia Ekaterini templom már a felsővároshoz tartozik, és a XIII. században épült. Ugyanakkor festették a benne található, és evangéliumi jeleneteket ábrázoló értékes freskókat is.

Innen keletfelé sétálva a városfalak mentén haladhatunk tovább a felsővárosba, vagy pedig a városközpontból az Odosz Ajiasz Szofiasz folytatásaként lévő Odosz Vlattadón. Kis pihenőre kifújhatjuk magunkat az i.sz. V. század végén emelt Osziosz David (Szent Dávid) templom félhomályában, amely eredetileg a Latomosz kolostor temploma volt. A kolostoralapító egyiptomi származású volt, ezért a templom építésze is keleti minták alapján dolgozott. Az apszisnak i.sz. V. század végén készült mozaikja Ezékiel próféta apokaliptikus látomásait ábrázolja. Krisztus szakálltalan, fiatalos alakja mellett ott láthatjuk a mi hétköznapi életünkben sokszor emlegetett Szent Habakuk próféta képmását is.

Menjünk tovább felfelé az Odosz Vlattadón durva macskakövein. Közvetlenül a középkori városfal tövében a Vlattadesz-monostor (Moni Vlattadón) hangulatos udvara, és XIV. századi kis temploma érdemel említést. Kápolnájának freskói szintén ebből a századból származnak. A kolostorudvarról pazar kilátás nyílik a városra, és környékére.

A komor városfal részben hellénisztikus alapokra, i.sz. IV. század táján épült. A török uralom utolsó évszázadáig több ízben is átalakították. Az eredetileg 8 km hosszú védműből kb. a fele ma is megvan, aránylag elég jó állapotban.

A falak tövében egészen a fellegvárig, azaz az Eptapirgiohoz (Hét torony) sétálhatunk. A fal nyomvonalát követve egymás után találkozunk befalazott, vagy használaton kívül álló középkori városkapukkal. A tornyok közül a legérdekesebb, és leghíresebb a Dzsingirli Kulé, vagyis a Láncos torony, mely a XV. század derekán a török időkben épült. A másikat építtetőjéről Hormiszdasz toronynak nevezik. Ezen kívül több torony és kapu viseli bizánci császárok és császárnék neveit. A városfal délkeleti vége felé álló Hormiszdasz toronytól az új egyetemi város modern, világos háztömbjei mellett jutunk vissza a városközpontba, illetve a Fehér toronyhoz.

A Fehér toronytól keletre terül el az Új part nevű modern városrész. Itt található a tengerparton Nagy Sándor Makedón király lovasszobra, aki egy katonai, és politikai zseni volt.

THESSZALONIKI / KIRÁNDULÁSOK SZALONIKI KÖRNYÉKÉN ________________________________________
Ha elkívánunk szakadni a város forgatagából, látogassunk el Panorama faluba, mely Szalonikitől 11 km-re keletre található. A gasztronómiai különlegességeket kedvelők itt több zaharoplasztiában megkóstolhatják az olyan anatóliai ételeket, mint a szalepi (orchidea gyökeréből készült ital), a dodurma (török fagylat) vagy a trigona (háromszögletű krémes sütemény). Innen 10 km-rel északra van Hortiatisz, ahonnan Szaloniki a vízét kapja az ókortól kezdve. A jó tavernák mellett szép fenyői, és a panoráma miatt érdemes ide ellátogatni. Tiszta időben mindkét faluból egészen a Thermai-öbölig ellátni.
Akit a régészeti lelőhelyek érdekelnek keressék fel Diont, az Olümposz északkeleti szomszédságában, melyet makedón királyok alapítottak egyrészt katonai állomáshelyként, másrészt az istenek hegyének szentélykörzeteként. A római-bizánci időkből való romokat egy földindulás maga alá temette az i.sz. 5. században, de az 1990-es ásatások során, jó állapotban megmaradt mozaikok is előkerültek. A legszebbet - egy medúzafőt - a falu múzeumában őrzik.
Az Aliakmon folyó déli partján található Vergina, mely valaha Aigai néven az első makedón főváros volt. Itt tárták fel a királyi nekropoliszt, II. Philipposz föld alatti sírkamráit, melyet 1977 végén fedeztek fel 3 másikkal együtt, érintetlen kincsleleteikkel. Ezek nagy részét Szalonikibe szállították, és a Régészeti Múzeumban állították ki. A dombtetőn további, szerényebb sírok találhatók a Palatiszta (nyári palota) mellett.
18 km-rel északnyugatra, a folyó túlpartján lévő Veria egy meredély szélén épült. Egy egész negyed megmaradt a török kori lakóházakból és aranyos kis templomocskák bújnak meg köztük. A freskókkal díszített Hrisztosz a látogatók előtt is nyitva áll (kedd-vasárnap: 8.30-15). A muzulmán műemlékek közé egy fürdő, és két mecset tartozik. A Barbuti-szurdokban meglapuló zsidó negyedben egy helyreállított zsinagóga tanúskodik arról, hogy létezett már itt zsidó hitközség, amikor Szent Pál a helybelieknek itt prédikált.
Veriától északra további érdekes makedón sírokat láthatunk Lefkádiában.
Edessza egyetlen görög városhoz sem hasonlít, melyen számtalan kis folyócska kanyarog át, majd hull alá a meredélyről a híres vízesésben. A vízmosáshoz akár le is ereszkedhetünk a vízesés páráján át. Az ösvény elhalad egy, a sziklafalban nyíló barlang mellett. A szirtfokon egy római, vagy bizánci híd vezetett a valamikori Via Egnatiára.
Pella nagyjából a Szalonikibe visszavezető út harmadán található. Ez volt a makedón főváros az i.e. 4. század derekától. Innen igazgatta II. Philipposz az uralma alatt egyesített Hellászt i.e. 338 után, és fia Nagy Sándor itt hallgatta Arisztotelész leckeóráit. Apja örökébe lépve itt készült fel legendás keleti hadjárataira is. A birodalmi főváros zöme egyenlőre a föld alatt van, de a fantasztikus mozaikok megérnek egy kirándulást.
Szalonikitől keletre, a Koronia és Volvi-tó partján lévő út vezet Trákia felé. Erre találhatók a népszerű nyaralóhelyek mint Stavros, Vrasna vagy Asprovalta.
A Halkidiki-félszigetet délkeleti irányban közelíthetjük meg, melynek nyúlványai a kéz ujjaihoz hasonlóan türemkednek az Égei tengerbe. Szalonikitől kb. 50 km-re található az 1959-ben felfedezett Petralona-barlang, a Kacika nevű hegység oldalában, 642 méter magasan. A nagyméretű barlagot teljesen megtöltik a sztalakitok. Folyosói és termei hossza 2 km. A mesterséges bejárat közelében 1960-ban, egy félmillió éves megkövesedett koponyát találtak.
A "tenyér" középpontját a Holomondasz-hegység erdőivel sűrűn borított, dimbes-dombos vidéke alkotja. A térség központja Poligirosz, melynek egy felejthető régészeti múzeuma van. Arneában viszont érdemes megcsodálni a jó állapotban megmaradt öreg házakat, és bevásárolni szép szőtteseiből.Olyan kiváló nyaralóhelyek találhatók az "első ujjon" a Kasszandra-félszigeten mint Nea Potidea, Nea Foka, Kallithea, Polychrono vagy Hanoitisz.
A "középső ujj", azaz a Szithonia-félsziget sokkal zöldebb, és kevésbé lapos. 1923 elött a terület nagy része az Athosz hegyi kolostorok tulajdonában volt, ezért kevés a patinás falu. Ez alól kivétel Parthenónasz, amely közvetlenül az Itamosz-hegy lábánál fekszik. Szintén rendhagyó Neosz Marmaras, de ez a település már a túristák egyik paradicsoma. Érdemes körbejárni a félszigetet, és megszállni valamelyik kellemes üdülőhelyen, mint a nyugati parton lévő Toróni és Aretész, vagy a kopár hegyfokok közé zárt Port Kufo. A keleti parton a Kalamitszi öböl és Sarti a leglátogatottabb.
A "harmadik ujj" az Athosz-hegyi kolostorköztársaság , melyben a szerzetesek közel 2000 éve élnek. Ez nők számára nem látogatható, férfiak is csak külön engedéllyel léphetnek a területére, melyet az athéni Külügyi Minisztériumban, vagy a Szalonikiben lévő Macedónia és Thrákia Minisztériumától kaphatunk, de elötte saját konzulátusunktól ajánlólevelet kell beszerezni.