Delphi

[kvalcsi]

DELPHI/BEVEZETŐ

Delphi (Delfi, Delphoi), Görögország talán legimpozánsabb szentélyegyüttese 570 méter magasságban, vadromantikus környezetben fekszik, Athéntól 164 km távolságra. A természet és az ősi romok együtt emelik ki azok kölcsönös szépségét, melyet a hegyek, a lépcsős terep, valamint a fák kapcsolnak össze. Itt nincs semmi pompa sem zaj, mely gyakran jellemző a túristaközpontokra. Szédítően magas sziklafalak törnek az égbe, ahol héják köröznek.
Aki itt jár számítson egy kis hegymászásra, de a szüntelenül új szögből látható szépséges táj megéri a fáradságot. Az Apollón szentély mögötti függőleges szikla a Rhodini (ókori nevén: Nauplia) azaz a „vörhenyes”, a gümnaszion feletti pedig a Flembukosz (ókori nevén: Hüampeia), azaz a „lángoló” nevet viseli. A két szikla közötti szurokban fakad a Kasztalia-forrás. A Parnasszosz tömbje északkeleten jelentősen felmagasodik, dél felé pedig meredeken szakad a Pleisztosz-patak mélyen bevágott, olajfás völgyébe, amely az Amphisszai-síkságnál terül szét, hogy az Iteai-öbölbe torkolljon. A Pleisztosz vízmosásának túlsó oldalán a Kirfisz gerince zárja le a látóhatárt.
A Parnasszosz déli lejtőinek fenséges sziklafalai alatt, a Phedriadesz (ragyogó sziklák) tövében elterülő Apollón szentélyt az ókorban a világ közepének, azaz a föld köldökének tekintették. A monda szerint ugyanis Zeusz meg akarván tudni, hol a föld köldöke, két végéről két sast röppentett fel, akik Delphiben találkoztak össze.

DELPHI/TÖRTÉNELEM

Delphi története akkor kezdődött , amikor az első titokzatos gőzök a földből előjöttek a Phedriadesz sziklái alatt, felszentelt jelleget kölcsönözve a helynek. A későbbi szentély helyén az i.e. 2 évezred közepe táján település terült el, amelynek lakói Gaiát, a föld istennőjét tisztelték. A mítosz szerint Gaia jósolt itt először akit fia Püthon, a sárkánykígyó őrzött. Apollón a fény istene delfin alakjában átúszta a tengert (innen a Delphoi/Delfi elnevezés), és megölte Püthont. Ezzel Ő lett a „hangadó” Delphiben, és akár egykor Gaia, Apollón is a vén papnő, a szűz Püthia szájával szólt. A feltevések szerint egy sziklahasadék fölött álló háromlábú állványon ült. A földhasadékból felszálló gázok belégzésétől transzba esve érthetetlen szavakat mormolt, amit a papok rejtélyes jóslatokra fordítottak le. Kétértelmű válaszai biztosították a tévedhetetlenség látszatát.
Az i.e. 1. évezred elején a dórokkal rokon phókisziak Delphi szomszédságában emelkedő városa, Krisza és kikötője Kirrha felügyelt a szentélyre. Az első „szent háborúban” (i.e. 595-586) a thesszáliaiak, az athéniak és a sziküóniak szövetsége lerombolta Kriszát és Kirrhát, s átvette Delphi katonai és politikai védelmét, igazgatását, létrehozva az Amphiktüóniát, azaz a körüllakók szövetségét.
A szervezet, amelynek élén a küldöttek tanácsa állott, színleg a szentély semlegességét és politikai függetlenségét biztosította, valójában azonban a „felszabadítók” szájíze szerint megfogalmazott delphoi jóslatokkal szólt bele a görög világ ügyeibe. Az első „szent háború” után lezajlott a szentély újjászervezése. Négyévenként került sor a Püthia-ünnepre, amelynek során áldozatokat, szent drámát mutattak be és sportversenyeket rendeztek.
A szövetségesek oltalma alatt Delphi központi jelentőségű összgörög szentéllyé fejlődött, amely jóslataival jelentősen hatott a politikai ügyek alakulására. Apollón tanácsának kikérését ugyanis nem csupán az ókori világ különböző pontjain élő görögök tartották szükségesnek, hanem a többi népek uralkodói is, mint pl. a kis-ázsiai lüd királyok, Gügész és Kroiszosz, vagy Amaszisz egyiptomi fáraó.
Apollón mint a jótörvénység őre, jóslataival irányította Delphiből a városalapításokat, városállamok újjászervezését, igyekezett meggátolni a háborúk elembertelenedését, megtiltotta a vérbosszút, és óvta a mentelmi jogot. A szentély „kliensei” hálájukat a jóslatokért szebbnél szebb fogadalmi ajándékokkal rótták le. Ezen adományokból emelkedtek szobrok, háromlábú üstök, és más emlékek.
Az i.e. VII-VI. században a poliszok formálódásának időszakában volt Delphinek a legnagyobb hatása a görög világra.
A szentély politikai hanyatlása a perzsa háborúk idején kezdődött meg. A delphoi papok perzsabarátsága éppen azokat a pánhellén eszméket sértette, amelyek Apollón archaikus kori szentélyéből kisugároztak. Ez a magatartás nem akadályozta meg Xerxészt abban, hogy katonákat küldjön a mesés kincsek kirablására. A szentségtörést azonban olyan természeti események, mint hegyomlás, mennydörgés elhárították. Ezután a győztes görögök sem viszolyogtak attól, hogy a szent kerületet a perzsák elleni győzelem emlékeivel tűzdeljék teli.
Az i.e. V. században a versengő városállamok között ingadozó delphoi papság a jósda tekintélyét egyre inkább lejáratta. Újabb háborúk jelezték az ellentétek kiéleződését, és i.e. 448-ban a spártaiak kivették a szentélyt a phókisziak kezéből, és a delphoibelieknek adták. Athén azonban közbelépett, és helyreállította a phókisziak státuszát (ez volt a 2. szent háború). Rövidesen Delphi visszaszerezte autonómiáját.
I.e. 373-ban Apollón templomát földrengés pusztította el, és újjáépítése széleskörű összefogást igényelt.
A harmadik „szent háború” (i.e. 339-338) kitörése során Philomélosz, a phókisziak vezére beolvasztotta a szentély nemesfém tárgyait a hadiköltségek fedezésére. A phókisziakat II. Philipposz makedón király győzte le, és elfoglalta helyüket az Amphiktüóniában.
I.e. 279-ben tört ki a negyedik „szent háború”, ekkor nyílt meg a lehetőség a makedónok előtt a görög városállamok térdrekényszerítésére.
A makedón fennhatóság évtizedeit az aitóloké váltotta fel, akik i.e. 279-ben a betörő keltákat visszaverték, és a győzelem emlékére alapították a Szótéria-ünnepet.
I.e. 191.ben a római szenátus kimondta Delphi függetlenségét, s hamarosan sor került az aitólok elűzésére. A római fennhatóság alatt a jósda tekintélye lehanyatlott. Az i.e. 1. századtól barbár thrák törzsek pusztítják, és római seregek fosztogatják Sulla valamint Néró idején.
Az i.e. 2. század viszont újabb virágkort jelentett. Ekkor működött a nagy történetíró, a chairóneiai Plutarchosz, mint delphoi főpap. Miután 392-ben Theodosius betiltotta a pogány kultuszokat, a szentély fokozatosan elnéptelenedett, és keresztény rombolások, természeti katasztrófák következtében elpusztult. A mítikus nyiladéknak nyoma sincs már.
A középkorban kolostor, majd a Kasztri nevű falu épült fel a szentély területén. Delphoi emlékeinek felfedezésére 1838-ban került sor , és a kutatás már 1840-ben megkezdődött. Feltárásához francia szakemberek fogtak hozzá. Kasztrit teljesen lebontották, lakossága kissé délebbre, a mai faluba költözött át. A nagy ásatásokat 1892-1903 között végezték, de fontos feltárásokra került sor a második világháborút megelőző években is, és a munkák a mai napig nem zárultak le.

DELPHI/APOLLÓN-SZENTÉLY ÁSATÁSI TERÜLET

Az Apollón-szentély ásatási területére a római kori piactér romjai között áthaladva, az ókori kapun át lépünk be. A szent kerületet a temenoszt, az i.e. VI. századtól fal vette körül.
Az erősen lejtő terep támfalakkal biztosított teraszok kialakítását tette szükségessé, ezek között szerpentinszerűen halad az Apollón-templom irányába a Szent út.
Első szakasza, melynek kövezete római kori, valóságos győzelmi sétány, amelyet különböző városállamok diadaljelei szegélyeznek.
A bejárattól jobbra az első talapzat a Korkűrai bronzbikát hordta, amelyet a sziget lakói i.e. 480 tájékán egy tonhalfogás tizedéből állítottak.
A bejárattól balra, az elpusztult szakaszon állott az athéniak marathóni emléke, emelyet i.e. 460 körül Miltiadész emlékére emeltek. A 16 alakos szoborcsoport Pheidiasz műve volt.
Szemben állt a nagy rivális Spárta fogadalmi ajándéka, amelyet i.e. 403-ban Athén legyőzése után emeltek. Az ún. Naurarchoszok, vagyis „admirálisok” emlékműve 37 alakos szoborcsoport volt, amely a győztes Lüszandroszt ábrázolta istenek és vezértársai társaságában.
A marathóni emlékkel szemben az arkádiaiak fogadalmi ajándékának eredetileg 9 szobrot hordó feliratos talpazata állott, amelyet az i.e. 369. évi sikeres lakóniai betörés emlékére emeltek. Az arkádiaiak mögötti hatalmas négyszögletes fülkét régebben a nauarchoszok emlékének tartották, mára ez a megállapítás megdőlt és meghatározása egyenlőre bizonytalan.
Ezután két félkör alakú emlék között vezet át az út. Balra az Epigonok emléke, amely az argosziaknak az oinoéi csatában (i.e. 460 tájékán) a spártaiaktól szerzett zsákmányából készült. Szemben vele az Argoszi királyok emléke, Argosz fogadalmi ajándéka volt Messzéné újraalapítása alkalmából (i.e. 369). Az emlék 20 szobra a város legendás királyait és királynőit ábrázolta. A felsorolt emlékek elhelyezése érzékelteti a görög városállamok egykori ellentéteit.
A Szent úttól balra fekvő Tarentumi emlékmű maradványai (i.e. 473) után érjük el a több mint 20 kincsesház első csoportját. Balra az első a Sziküóniak kincsesháza. A dór in antisz típusú épület két korábbi sziküóni emlék köveiből épült i.e. 500 körül. Ugyan ezen oldalon lévő alapok a Sziphnosziak kincsesházához tartoznak. Ez volt a Szent kerület legpompásabb kincsesháza. Az i.e. 525 táján a sziget aranybányáinak jövedelméből emelt épület az ión építésrendet követte. Homlokzatán in antisz két „karüatida” helyettesítette az oszlopokat.
A paroszi márvány oromcsoportja és frízei a múzeum díszei.
A Sziphnosziak kincsesházával szemben, az úttól jobbra lévő kincsesház Megaráé volt.
Ezzel elérkeztünk a kincsesházak „keresztútjához”.
A déli oldalon a Thébaiak kincsesháza állott, amelyet a leuktrai csata (i.e. 371.) után emeltek.
Ennek szomszédságában, az Athéniak kincsesháza mögött a Boiótiaiak, a Poteidaiaiak és a Caerei etruszkok kincsesházainak gyér maradványai láthatók.
A Szent út félkör alakú fordulójánál áll az Athéniek kincsesháza. A dór in antisz épületet a marathoni zsákmányból i.e. 490 után emelték. 1904 és 1906 között Athén költségére újjáépítették. Metopéi Thészeusz és Heraklész tetteit örökítik meg (eredetik a múzeumban).
A kincsesház déli teraszán a győzelem diadaljelei állottak.
Ezután a Szent út északkelet felé kapaszkodik fel a lejtőn. Rögtön a túlsó oldalon volt a Szürakusziak kincsesháza, amelyet az athéniak szicíliai expedíciós seregének legyőzése után (i.e. 413.) emeltek. Ennek szomszédságában állott az i.e. 544, azaz a város perzsa elfoglalása előtt emelt Knidoszi kincsesház. Keletebbre egy Aiol kincsesház, a Szent kerület falánál pedig az i.e. IV. század közepére keltezhető Kürénéi kincsesház maradványai láthatók.
Az út bal oldalán, az Athéniek kincsesháza fölött emelkedett a Buletérion, azaz a tanácsház, mögötte Gaia-Themisz szentélye, továbbá Szibülla sziklája valamint Létó sziklája, ahol Apollón lenyilazta a sárkánykígyót.
A legpompásabb emlék a Naxosziak ión oszlopa volt, amelynek tetejét szfinxszobor díszítette.
Ezután a Szent út kis kerek teret, úgynevezett Haloszt alkot, ahol a Phüthia-ünnepeken az Apollón és Püthon küzdelmét megjelenítő szent drámát mutatták be. A tér északi részén a templom teraszának falához támaszkodott az Athéniak sztoája. Az ión oszlopos homlokzatú építményt egy feltevés szerint Xerxész Hellészpontoszt áthidaló hajóhídja köteleinek és a Szesztosznál i.e. 478-ban foglyul ejtett perzsa hajók orrdíszeinek bemutatására emelték.
A csarnok hátterében a templomterasznak rendkívül gondosan rakott, i.e. VI. századi poligonális falát láthatjuk. Rajta feliratok sokasága (kb. 800 db) olvasható, amely Delphi történetének alapvető dokumentumai.
Az úttól jobbra a Korinthosziak kincsesháza állott, emely ennek az épülettípusnak legrégebbi emléke Delphiben. Szomszédságában két lerombolt kincsesház és a Prütaneion maradványai, a szentélyfalon túl pedig római fürdők romjai láthatók.
Ezután újabb kanyart ír le a Szent út. Ettől jobbra állott a Plataniai fogadalmi ajándék, amelyet a görög városok a perzsák legyőzésének (i.e. 479) emlékére emeltek. Az arany háromlábat, amelyre a csatában résztvevő városok nevét vésték fel, három összecsavarodó kígyót formázó oszlop tartotta (maradványa ma Isztambulban látható). Ezután érünk a templom teraszánál a tripuszok keresztútjához. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb Gelón és Hierón tripuszai voltak. A négy emlékből álló fogadalmi ajándékot arany tripuszok és Nikék díszítették, amelyek súlya kb. 1850 kg volt. Itt állt még az alkanthusz-oszlop (ma a múzeumban látható), azután a Rhodosziak napkocsija. Balra az Akanthosziak kincsesházának romjai, majd II. Eumenész és I. Attalosz pergamoni királyok szobrainak monumentális talapzatai , s feljebb a temenosz-fal mentén az Attalosz-sztoa maradványai láthatók.
A Szent út a templom teraszán az Apollón-oltárhoz vezet. A restaurált oltárt a chiosziak a perzsáktól való megszabadulásuk emlékére szentelték az istennek. A templom és az oltár közötti kövezett téren valamikor számos emlék állott, pl. II. Eumanész aranyszobra, egy bronz pálmafa, Athéna vagy Apollón Szitalkasz kolosszális szobra. Az újra felállított magas talapzatot II. Prusziasz bithüniai király (i.e. 182-149) lovas szobra díszítette.
Ezután visszatérünk az Apollón-templom maradványaihoz, amelyhez rámpa vezet fel.
Apollón, Zeusz és Létó gyermeke az élet kifinomult foglalatosságainak istene volt, és nem utosó sorban a jóslásé, ami e hely legfőbb szerepe volt.
Az eredeti templomot i.e. 373-ban egy földrengés elpusztította. A réginek alapjain álló, ma látható templommaradvány i.e. 360-330 között épült Xenodórosz és Agathón műveként.
Szabályos dór templom volt, amelyet 24x60 méteres alapépítményének rövid oldalán 6, a hosszabbikon 15 oszlopos csarnok vett körül. Tümpanonjainak domborművei Apollónt és a múszákat, illetve Dionüszoszt és a Thüaszokat ábrázolták (töredékek a múzeumban).
A szentélybelső rendkívül romos állapotban maradt fenn. Az épületet i.e. 88-ban a trákok felgyújtották, majd Sulla pusztította el.
A templom délnyugati részén a Püthia házhoz mehetünk le. A feljárat alatt állott Aemilius Paullus római vezér győzelmi emléke, amelyet i.e. 168-ban a makedónok püdnai legyőzésének emlékére állított (domborművei a múzeum udvarán láthatók).
A templom fölött a Szent utat az Iszchégaónnak nevezett, i.e. 355 táján az Alkmaiónida-templom köveiből emelt teraszfal biztosítja. Ennek nyugati részén nagy négyszögletes fülke nyílik, ebben állt az i.e. 320 körül emelt Kraterosz-emlék, amely Nagy Sándor oroszlánvadászatát ábrázolta egyik vezérével, Kraterosszal, aki a király életét megmentette.
Sajnos a bronzszobrok ma már nem láthatók.
Mellette római kori lépcső vezet fel az i.e. IV. századi színházhoz, amely 35 ülősorával, mintegy 5000 nézőnek adott helyet a Püthia-ünnep zenei és drámai játékain. A kitűnő akusztikájú színháztól nagyszerű kilátás nyílik az alatta elterülő szentélyre. Ez az egyik legépebb görögországi antik színház. Átépítették az i.e. II. században, majd a római korban is. Jó állapotban maradt meg a kerek orchésztra, a szinpadépület viszont elpusztult. Ettől keletre állott a Thesszáliaiak emlékműve, amely a pharszalai II. Daochoszt őseivel, házának tagjaival ábrázolta. A fejedelem i.e. 336-332-ig Thesszáliát képviselte az amphiktüónok tanácsában.
A szobrok Lüszipposz bronz eredeti alkotásainak műhelymásolatai, márványból (a múzeumban). Emögött van Neoptolemosz romos temenosza, amelynek szomszédságában műkénei kori település maradványait tárták fel.
A szentély északi, nehezen megközelíthető felső teraszán fakadt a jóslásban fontos szerepet játszó Kasszotisz-forrás, amelynek vizét a templom adütonjához vezették le. Keletebbre a Knidosziak leszhéje állott, amely az i.e. 450 táján épült és Polügnótosznak freiskóiról volt híres.
A színháztól ösvény vezet az Apollón szentélyen kívüli, a mintegy 30 méterrel magasabban fekvő stadionhoz. 12 ülősora a lejtő felé és a nyugati félköríves zárórésznél megmaradt, a völgy felé esők leomlottak. Valamikor összesen 7000 néző fért el benne. Hossza 177,35 méter, a legnagyobb szélessége 28 méter. Könnyű felfedezni a start és célvonalat melyek mészkőtömbök, és ezekben vájat lelezte a futó lábujjának helyét. A ma látható építmény a római kor alkotása. Megéri ide felkapaszkodni, mert a kilátás páratlanul szép. Nem árt azonban ásványvízről gondoskodni még az indulás elött, mert bizony a nagy melegben nem egy könnyű séta eddíg az út.
A stadion felett, az Ajiosz Iliasz-hegy tetején a phókiszi Philomélosz i.e. 355-ben emelt erődítményének romjai láthatók. A lejtőn dél felé, a völgy irányában bontakozott ki az ókori település.
DELPHI/KASZTALIA-FORRÁS

Az Apollón-szentély megtekintése után Arachova felé indulunk el, és rövidesen elérjök a Kasztalia-forrást. Vize szikláva vágott medencébe gyűlik össze, a hátfalon az egykori fogadalmi ajándékokra utaló fülkék láthatók. A görögök számára a forrás vize tisztító erejű volt, amely előkészített az Apollón-szentélybe való belépésre. A római költők ihletadó forrásként tisztelték, és akárcsak Hippokrénét a Múzsák völgyében, Apollón és a múzsák kedvenc tartózkodási helyének tartották.

DELPHI/GÜMNASZION

A Kasztalia-forrástól mintegy 500 méterre, az út bal oldalán ösvény vezet le az i.e. IV. században épített, majd a rómaiak által felújított gümnaszionhoz. A létesítmény 7x180 méteres futópályából, az alsó teraszon négy szögletes, oszlopoktól övezett tornatérből és ötszögű udvarból állott, középen kerek fürdőmedencével, körülötte mosdóhelyiségekkel.

DELPHI/MARMARIA azaz SZENT KERÜLET

Innen tovább visz az ösvény a város keleti határán fekvő Marmariához, Athéna Pronaina (a „templomőrző”) fallal körülvett Szent kerületéhez.
A régi templom a szentély keleti felében állott. A hexasztülosz elrendezésű dór templomot az i.e. V. század elején egy korábbi templom helyén emelték. I.e. 480-ban hegyomlás, i.e. 373-ban földrengés pusztította. Feltárása után 1905-ben sziklaomlás tett kárt maradványaiban.
A Szent kerület közepét dór kincsesház és a Massziliaiak aiol kincsesház foglalta el. Ettől nyugatra állott az i.e. IV. század elején emelt Tholosz, amelynek 20 dór oszlopából hármat felállítottak. Metopéi a múzeumban láthatók. Belsejét korinthoszi féloszlopok díszítették. A pentelikoni márványból készült kerek templom a késő klasszikus athéni művészet remekműve. Rendeltetése, mint általában a kerek templomoké, máig sincs tisztázva.
A tholosz szomszédságában volt Athéna i.e. 360 körül épített dór temploma, amely 6 dór oszlopos prosztülosz-templom volt, és vele összefügg egy i.e. V. századi építmény alapja, amely talán a papok háza volt.

DELPHI/MÚZEUM

A múzeum a szent kerület falu felöli oldalán áll. A nagyon szépen kiállított anyag a görög művészet fő művei közé számító darabokat tartalmazza. Különösen jelentős az archaikus szobrászati gyűjtemény. A 10. teremben áll a múzeum leghíresebb darabja, a delphoi kocsihajtó szobra. A szoborcsoportot, amelynek része volt, Polüzalosz, a sziciliai Gela türannosza állíttatta az i.e. 478. vagy 474. évi püthóni játékok alkalmával, a kocsiversenyen aratott győzelme emlékére. A bronzszobor a szigorú stílus egyik főműve.
A múzeumban található még többek között a VI. század elejéről származó két zömök, Kleobiszt és Bitónt ábrázoló szobor, akiket az istenek azzal jutalmaztak, hogy fiatalon, álmukban érte őket a halál. A csaknem életnagyságú bika az i.e. VI. századból a legnagyobb szobor, amely az ókori világban ezüstből készült. A szintén VI. századi naxoszi szfinx valamikor Apollón templomát őrizte, és 11 méter magasan állt oszlopán.



DELPHI/BELÉPŐK

APOLLÓN SZENTÉLY: Nyitva naponta: 8.30-15 óráig, belépő: 6,-Euró
MÚZEUM: Nyitva naponta: 8.30-15 óráig, belépő: 6,-Euró

Amennyiben mind a két helyre vesszük meg a belépőjegyeket, csak 9,-Euró

A KASZTALIA-FORRÁSHOZ, GÜMNASZIONHOZ és a MARMARIA SZENT KERÜLETÉBE A BELÉPÉS INGYENES.