Utazás Fórum - Hozzászólás egyedi megtekintése

Katalin · 2010-10-18, 11:11

Gambrinus a sörivók patrónusa és állítólag a sör "feltalálója" is egy személyben. Ám Gambrinus nemcsak regebeli király, mitológiai lény volt, hanem valóságos személy, azaz Jan Primus, vagyis I. János, és nevének elferdítéséből keletkezett a "Gambrinus". Lévén brabanti herceg, aki a 13. század végén élt és elfogadta a brüsszeli serfőző céhek elnöki címét, a későbbiekben söröspohárral kezében ábrázolták - a céhek székházának falát is ilyetén módon díszíti portréja…

Csehországban nagyon régen főzik a folyékony aranyat, barna és világos változatban egyaránt. Mindig megadták ennek a tiszta, kesernyés italnak a kellő tiszteletet, "dicső áldásnak" is nevezték. Nagyon híresek voltak a žateci, opavai, budějovicei, hradeci és a pilzeni sörök, de jó minőségű sört főztek Prágában is. A serfőzést minden városi polgár gyakorolhatta.

Prágában a Hosszú utcában például tizennégy serfőzde működött. A legendák szerint az egyiket IV. Károly király is meglátogatta. A dolog véletlenül történt, a messzi útról hazatérő királyt elkapta egy nyári zivatar, kénytelen volt kíséretével az egyik kapualjban meghúzódni. Ám a serfőzde tulajdonosa, a hatalmas termetű Sládek, beinvitálta a királyt és társaságát. A serfőző vastag termetéről az U hrubého (A Vastaghoz) nevet kapta kiskocsmája is, ami akkor tájt nem durva, goromba embert jelentett, hanem inkább az őszülő mester erejére, széles mellkasára utalt. A főzde legtágasabb termében gyorsan asztalokat terítettek, azaz a söröshordókat a serfőző mesterek fehér kötényeivel terítették le. A terítékről nem hiányzott a kenyér és a só - régi szláv szokás szerint -, de más harapnivaló is akadt, és természetesen a fakupákban habzott, gyöngyözött az aranysárga sörital. A király nagyon jól érezte magát a serfőzde alkalmi sörözőjében, sőt a serfőzők énekébe, dalolásába is belekapcsolódott. Attól kezdve nem hiányozhatott IV. Károly asztaláról sohasem a frissen csapolt, habzó sör…

Pavel Jákl, a régi prágai sörözők történeteinek kutatója nagyon érdekes dolgokat mondott: "A kifestett, szépen díszített sörkocsmában a sörivók jobban, kellemesebben érzik magukat. A régi vendéglősök mindezt nagyon jól tudták, és a festékanyagon sosem akartak spórolni. Falfestmények alatt asztalaiknál szívesen üldögéltek a törzsvendégek, akik jókedvvel igyekeztek a vendéglő ,tónusát', hangulatát növelni. A jó és szolid kocsmának a templomhoz kell hasonlítania, a régi sörözők bizony - akár csak a templomok - szépen ki voltak festve. Azokat a festményeket a mai reklámdömping, a villogó villanykörték, meg egyéb mütyürkék, csecsebecsék nem tudják pótolni. Újra fel kell támasztanunk a régi sörpincék hangulatát, az pedig a falfestmények nélkül nem megy" - mondta az U Reganta sörkocsma törzsvendége és falainak festője, ahonnan nem hiányzik Gambrinus alakja sem.

Búcsúzóul még elárulta, hogy egy szépre festett sörpincében "a szomjúság is gyönyörűbb!" Igaza volt, de nemcsak sört fogyasztottunk, hanem pirítós kenyér, fasírozott és disznósajt is került az asztalra. A tizenkettes Prazdroj 15,70-be, a tízes Gambrinus pedig 11,40 koronába került, ami nem is olyan drága más sörpincék áraihoz viszonyítva. A második kerültben működő U Reganta söröző árai a távoli vendégek pénztárcáihoz viszonyítva kíméletesek voltak…

Szombathy Viktor írt egy útikönyvet Prágáról. Hozzám az 1981-es kiadása jutott el. A könyv szerzője a sörivókról sem feledkezett meg, a sörpincék közül egyet mindenképpen ajánl, talán a leghíresebbre, a Hostinec U Kalicha (Kehely vendéglő) esett a választása. A közkedvelt prágai sörpincében gyakran üldögélt Hašek Švejkje, a regényből, filmből jól ismert derék katona. A regény sikert hozott az írónak és a vendéglőnek is, manapság ez talán fordítva is érvényes, vagyis: a jó sör és a vendéglő hozza a sikert a regénynek…

A Kehely vendéglőn kívül híressé vált az Arany Tigris - a többi nevét csehül említem, mert úgy vonultak be a magyar köztudatba is: az U Černého vola, U Dvou koček, U Fleků, U Kocoura, U Medvídků, U Pinkasů, és még sorolhatnám a sörivók kedvenc helyeit a belvárosban. A lényeg az, hogy Prágában megmaradt a cseh kocsmák, sörivók hangulata, van hová olcsóbb ebédre, vacsorára beugrani, ahol jól "ápolt" sört szolgálnak fel a vendégeknek. És a vendéget mindig vendégnek tekintik!

Van egy nyugdíjas tévés, újságíró cimborám Prágában, nálánál csak Karel tájékozottabb a kocsmák világában, aki aktív publicista. Kabátja belső zsebéből Karel egy noteszt húzott elő, amelynek gyűrött lapjairól nyomban sorolni kezdte Prága I. kerületének kocsmákra vonatkozó adatait. Tehát az első kerületben 741 vendéglő, kocsma, sörpince, bár és pizzéria működik, de léteznek még talponállók, ahol gyors kiszolgálás folyik. Valamivel komolyabb helyen, a Na Újězdě vendéglőben lehet 12,90-ért is sört inni…

Karel lajstromáról tudtam meg azt is, hogy Prága 2. kerületében 375 vendéglő apasztja a vendégek éhét-szomját… Van a 4. kerületben egy vendéglő, az U Bansethu, amelyről az a hír járja, hogy oda is gyakran ellátogatott Jaroslav Hašek, ám minden hírverés ellenére is ez a kocsma valahol csak kullog a Kehely vendéglő mögött…

Minél tovább olvasgatjuk Karel jegyzeteit és elidőzünk egy-egy sörpincében, egyre lankad erőnk és érdeklődésünk. Pedig lenne még miről írni: U Havlíka, U Huberta, U Chcípáka, U Fandy, U Brázdy, U Janičky; utóbbinál időzünk egy pillanatot, mert hangzatos nevén kívül megtudhatjuk, hogy a vysočany-i sörgyárhoz van közel, egy korsó sör ára 10,60 - és ha maradt még az embernek 50 koronája, akkor egy ebédre is futja belőle…

Az idő elszaladt, búcsúzom cimboráimtól, de nem megy könnyen, mert előbb meg kell vitatni, hogy metróval vagy villamossal utazzam-e? Végül a 26-os sárgára szálltam fel és zötyögtem szálláshelyem felé. Álmos emberek között bámultam az utcákat. Egy pillanatra felrázódtam az egyhangú merengésből: U Rezedu, állt az egyik kocsma főbejárata felett. Íme, Krúdy hősének neve villant fel előttem, de a villamos vitt tovább. Prága 10. kerületében jártunk, és nyomban elhatároztam, hogy a legközelebbi prágai utam alkalmával felkeresem a vendéglőt. Egy picit áldozok majd Rezeda Kázmér és Krúdy Gyula emlékének, talán "a szomjúság is gyönyörűbb" lesz.

2010-10-18, 11:11	#12 (permalink)
Katalin Új tag Csatlakozott: 10-06-11 Összes hozzászólás: 13 Hírnév szint: 0	Utazás a prágai sörpincék körül Gambrinus a sörivók patrónusa és állítólag a sör "feltalálója" is egy személyben. Ám Gambrinus nemcsak regebeli király, mitológiai lény volt, hanem valóságos személy, azaz Jan Primus, vagyis I. János, és nevének elferdítéséből keletkezett a "Gambrinus". Lévén brabanti herceg, aki a 13. század végén élt és elfogadta a brüsszeli serfőző céhek elnöki címét, a későbbiekben söröspohárral kezében ábrázolták - a céhek székházának falát is ilyetén módon díszíti portréja… Csehországban nagyon régen főzik a folyékony aranyat, barna és világos változatban egyaránt. Mindig megadták ennek a tiszta, kesernyés italnak a kellő tiszteletet, "dicső áldásnak" is nevezték. Nagyon híresek voltak a žateci, opavai, budějovicei, hradeci és a pilzeni sörök, de jó minőségű sört főztek Prágában is. A serfőzést minden városi polgár gyakorolhatta. Prágában a Hosszú utcában például tizennégy serfőzde működött. A legendák szerint az egyiket IV. Károly király is meglátogatta. A dolog véletlenül történt, a messzi útról hazatérő királyt elkapta egy nyári zivatar, kénytelen volt kíséretével az egyik kapualjban meghúzódni. Ám a serfőzde tulajdonosa, a hatalmas termetű Sládek, beinvitálta a királyt és társaságát. A serfőző vastag termetéről az U hrubého (A Vastaghoz) nevet kapta kiskocsmája is, ami akkor tájt nem durva, goromba embert jelentett, hanem inkább az őszülő mester erejére, széles mellkasára utalt. A főzde legtágasabb termében gyorsan asztalokat terítettek, azaz a söröshordókat a serfőző mesterek fehér kötényeivel terítették le. A terítékről nem hiányzott a kenyér és a só - régi szláv szokás szerint -, de más harapnivaló is akadt, és természetesen a fakupákban habzott, gyöngyözött az aranysárga sörital. A király nagyon jól érezte magát a serfőzde alkalmi sörözőjében, sőt a serfőzők énekébe, dalolásába is belekapcsolódott. Attól kezdve nem hiányozhatott IV. Károly asztaláról sohasem a frissen csapolt, habzó sör… Pavel Jákl, a régi prágai sörözők történeteinek kutatója nagyon érdekes dolgokat mondott: "A kifestett, szépen díszített sörkocsmában a sörivók jobban, kellemesebben érzik magukat. A régi vendéglősök mindezt nagyon jól tudták, és a festékanyagon sosem akartak spórolni. Falfestmények alatt asztalaiknál szívesen üldögéltek a törzsvendégek, akik jókedvvel igyekeztek a vendéglő ,tónusát', hangulatát növelni. A jó és szolid kocsmának a templomhoz kell hasonlítania, a régi sörözők bizony - akár csak a templomok - szépen ki voltak festve. Azokat a festményeket a mai reklámdömping, a villogó villanykörték, meg egyéb mütyürkék, csecsebecsék nem tudják pótolni. Újra fel kell támasztanunk a régi sörpincék hangulatát, az pedig a falfestmények nélkül nem megy" - mondta az U Reganta sörkocsma törzsvendége és falainak festője, ahonnan nem hiányzik Gambrinus alakja sem. Búcsúzóul még elárulta, hogy egy szépre festett sörpincében "a szomjúság is gyönyörűbb!" Igaza volt, de nemcsak sört fogyasztottunk, hanem pirítós kenyér, fasírozott és disznósajt is került az asztalra. A tizenkettes Prazdroj 15,70-be, a tízes Gambrinus pedig 11,40 koronába került, ami nem is olyan drága más sörpincék áraihoz viszonyítva. A második kerültben működő U Reganta söröző árai a távoli vendégek pénztárcáihoz viszonyítva kíméletesek voltak… Szombathy Viktor írt egy útikönyvet Prágáról. Hozzám az 1981-es kiadása jutott el. A könyv szerzője a sörivókról sem feledkezett meg, a sörpincék közül egyet mindenképpen ajánl, talán a leghíresebbre, a Hostinec U Kalicha (Kehely vendéglő) esett a választása. A közkedvelt prágai sörpincében gyakran üldögélt Hašek Švejkje, a regényből, filmből jól ismert derék katona. A regény sikert hozott az írónak és a vendéglőnek is, manapság ez talán fordítva is érvényes, vagyis: a jó sör és a vendéglő hozza a sikert a regénynek… A Kehely vendéglőn kívül híressé vált az Arany Tigris - a többi nevét csehül említem, mert úgy vonultak be a magyar köztudatba is: az U Černého vola, U Dvou koček, U Fleků, U Kocoura, U Medvídků, U Pinkasů, és még sorolhatnám a sörivók kedvenc helyeit a belvárosban. A lényeg az, hogy Prágában megmaradt a cseh kocsmák, sörivók hangulata, van hová olcsóbb ebédre, vacsorára beugrani, ahol jól "ápolt" sört szolgálnak fel a vendégeknek. És a vendéget mindig vendégnek tekintik! Van egy nyugdíjas tévés, újságíró cimborám Prágában, nálánál csak Karel tájékozottabb a kocsmák világában, aki aktív publicista. Kabátja belső zsebéből Karel egy noteszt húzott elő, amelynek gyűrött lapjairól nyomban sorolni kezdte Prága I. kerületének kocsmákra vonatkozó adatait. Tehát az első kerületben 741 vendéglő, kocsma, sörpince, bár és pizzéria működik, de léteznek még talponállók, ahol gyors kiszolgálás folyik. Valamivel komolyabb helyen, a Na Újězdě vendéglőben lehet 12,90-ért is sört inni… Karel lajstromáról tudtam meg azt is, hogy Prága 2. kerületében 375 vendéglő apasztja a vendégek éhét-szomját… Van a 4. kerületben egy vendéglő, az U Bansethu, amelyről az a hír járja, hogy oda is gyakran ellátogatott Jaroslav Hašek, ám minden hírverés ellenére is ez a kocsma valahol csak kullog a Kehely vendéglő mögött… Minél tovább olvasgatjuk Karel jegyzeteit és elidőzünk egy-egy sörpincében, egyre lankad erőnk és érdeklődésünk. Pedig lenne még miről írni: U Havlíka, U Huberta, U Chcípáka, U Fandy, U Brázdy, U Janičky; utóbbinál időzünk egy pillanatot, mert hangzatos nevén kívül megtudhatjuk, hogy a vysočany-i sörgyárhoz van közel, egy korsó sör ára 10,60 - és ha maradt még az embernek 50 koronája, akkor egy ebédre is futja belőle… Az idő elszaladt, búcsúzom cimboráimtól, de nem megy könnyen, mert előbb meg kell vitatni, hogy metróval vagy villamossal utazzam-e? Végül a 26-os sárgára szálltam fel és zötyögtem szálláshelyem felé. Álmos emberek között bámultam az utcákat. Egy pillanatra felrázódtam az egyhangú merengésből: U Rezedu, állt az egyik kocsma főbejárata felett. Íme, Krúdy hősének neve villant fel előttem, de a villamos vitt tovább. Prága 10. kerületében jártunk, és nyomban elhatároztam, hogy a legközelebbi prágai utam alkalmával felkeresem a vendéglőt. Egy picit áldozok majd Rezeda Kázmér és Krúdy Gyula emlékének, talán "a szomjúság is gyönyörűbb" lesz.