Őrség rajongók, és azok is,akik nem jártak még erre, nézzetek be
Az első nyaralás:
Már régóta készültem erre a vidékre, de valahogy mindig kimaradt. Szerencsére februárban rábukkantam az Őriszentpéteren működő teleház honlapjára, ahonnan továbblépve megtaláltam a tavalyi Hétrétország fesztivál honlapját. Alapos tanulmányozás után eldöntöttük, hogy ezévben egyik nyaralási helyszínünk Szalafő lesz, nevezetesen a Ferencz-portát választottuk. E-mailben rendeztük a szállásfoglalást Krisztával a háziasszonnyal, kétszobás, kádas fürdőszobás, és full felszerelt konyhából állt az apartman, a Templomszeren. Egymás mellett három apartman van a főépületben, két darab kétszobás,és egy egyszobás. A porta másik oldalán is van egy , de azt nem tudom mekkora. A portán két kisebb játszóterecske van, hinta, hátul, homokozó számos játék a gyerekeknek, tűzrakóhely, tókák ( Őrségre jellemző, az agyagos talaj vízzáró tulajdonságát kihasználó csapadékvíz felfogó tavacskák eredetileg, ma már inkább dísztavak)malacok, kacsák, kecskék, borjúk, Madzag ( ő a kutya) macskák, és óriási szabad terek.
A családban 6 gyerek van, nagyon kedvesek, és ami nagyon tetszett, mindegyikük, még a két apró is tudja a feladatát. Kell is tudni,hiszen az állatok rengeteg munkát adnak, mellette még sajtot, vajat készít Kriszta. Nagyon finomak. Szóval nagyszerű helyen, valóban olcsó, de színvonalas szállásra találtunk. Egyébként az apartmanokban mosógép, bili, WC-szűkítő is van a kicsiknek. A konyhában pedig fritőz, kenyérpirító, filteres és rendes kávéfőző, palacsintasütő, mikro, meg egy csomó más konyhai gép, de nem használtuk.
Augusztus 18.-án érkeztünk, odafelé megnéztük a szoknyás haranglábat Pankaszon, és megebédeltünk a büszke Nagyrákoson az Alsószeri csárdában. Maga a csárda nagyon csinos, a belső termeiben "kiállított " bútorok, kemence, régi használati tárgyak élményszámba mennek, de a konyháját én közepesnek ítélem, és drágállom is.
Szóval egy próbára jó, de nem érdemes visszamenni.
Délután 3-kor értünk a portára, kipakolás, majd irány Őriszentpéter.
Először Orbán Lajos bácsi portájára tértünk be, ahol a kópickötést tanulmányoztuk. A kópic háncsból készített eredetileg méhkas, szakajtó, ma már inkább szennyestartónak , gyümölcs, krumpli, hagymatárolónak használt fonott edény.
Innen a Teleházba vitt az utunk,ahol megvettük a Mentés Másként Trió, és a Técsői Banda 20.-i koncertjére a jegyeket, majd az egyik kedves teleházas hölgy elkalauzolt bennünket Piroska portájára, ahol a lányom langallót, magyarul kenyérlángost sütött kemencében. Alaposan megszórta szalonnával, lilahagymával, borssal, és jól megettük. Visszaútban Szalafőre benéztünk Zsohár Gyula fazekasmester műhelyébe is. Ő az egyik legrégebbi fazekasdinasztia képviselője az Őrségben.
Megérkezvén a szálláshelyre Johanna körbefutotta a portát, segített az állatok ellátásában, majd beleesett egy gödörbe, vagy hová, és tiszta agyagos sáros gyerek került elő. Nem baj, kaptunk egy kis mosóport ( nem vittünk, mert nem tudtuk,hogy van mosógép) kimostuk Johannát is, vacsora,alvás. Ez volt az első nap.
Holnap írok a Hétrétről is. Ja ne várjatok részletes felsorolást a látnivalóról, nézzétek meg a neten, mit érdemes felkeresni, majd rájöttök,hogy úgysincs idő egyszerre megnézni mindent, és a felét jövőre halasztjátok. Mi is ezt tettük.
2.nap szerda aug.19.
Még Pestről megbeszéltem telefonon Buzás Attila úrral, hogy a mai napon lehetőségünk lesz a Magyarszombatfán működő Ínyes Manufaktúra ( kecskesajt-üzem) megtekintésére, és egy kis sajtkóstolóra.
Így felkerekedtünk,és irány Magyarszombatfa, majd onnan Velemér, aztán Kriszta ajánlására Szentgyörgyvölgy.
Magyarszombatfa a gerencsérek földje. Itt szinte minden az agyagról, a fazekasságról szól. Mi azonban mégsem ezért jöttünk, hanem a magánkézben lévő,Vadászkiállítást néztük meg, melyet Varga Géza így méltat :
"Az Õrség egyik kis községében, Magyarszombatfán 2003. májusában nyitotta meg kapuit az Õrségi Vadászati Kiállítás. A Kiállítás természetközeli témájához maradéktalanul illõ környezetben, az õrségi dombság lankái között, az erdõszélen helyezkedik el.
Az Õrségben pihenõknek, különösen a falusi turizmus kedvelõinek a Vadászati Kiállítás megtekintése remekül illeszkedik egy õrségi körútba.
A Kiállítás megálmodója és kivitelezoje egy személyben Gömbös Mátyás, aki több mint három és fél évtizedes vadászpályafutása során majd huszonöt éve az Õriszentpéteri Széchenyi Zsigmond vadásztársaság vadászmestere, és a Vas megyei vadásztársadalom aktív képviseloje. A Kiállítás anyagának alapját a kiállítás házigazdája által az Õrségben elejtett vadak trófeái teszik ki, amelyek között egyaránt megtalálhatóak a kapitális szarvasagancsok és vadkanagyarak, az érdekes õzagancsok, és a nem megfelelõ genetikai tulajdonságaik miatt elejtett trófeás vadak.
A Kiállítás azonban nemcsak a vadászoknak és a vadászat iránt érdeklõdõknek kínál látnivalót, hanem mindazoknak, akik szeretik a természetet. A Kiállításon ugyanis a Magyarországon élõ vadászható állatfajok trófeái mellett láthatóak az Õrség faunájában honos madarak és nem vadászható kisemlosök egész sorának preparátumai, így remek lehetoség nyílik a természet és az ember szinte háborítatlan összhangjáról méltán híres Õrség élovilágába történõ bepillantásra."
A kiállítás mellett egy elkerített területen éli mindennapjait a vaddisznócsalád, jelenleg 5-6 csíkoshátú kismalacával, a gyerekek örömére, illetve két kedves kis vizslakölyök is lakik itt.
A kállítás után a sajtüzem következett, ahol a gyártási folyamat megismerése után sajtkóstoló,és vásárlás következett. Nekünk a borsos ízesítésű tetszett a legjobban.
Innen Velemérre mentünk,ahol először Dávid Éva portáján megnéztük a habán kerámia festésével foglalkozó művész munkáit, és kedves ismertetésben volt részünk a habánok eredetéről, magyarországi letelepedésükről, kerámia munkáik jellegzetességeiről.
www.haban.hu
Innen Szentgyörgyvölgybe vettük az irányt, ahol Csótár Rezső bácsi portájára tértünk be. Régi, boglyakemence áll a műhelyében, amelynek az a sajátossága, hogy az agyagkiégetése egy szénaboglyához hasonló, szabad füstjáratú kemencében történik, amelynek oldalát az égetéskor betapasztják, majd amikor elkészül, lebontják,és így veszik ki a kiégetett félkész tárgyakat,melyekre a máz kerül. Rezső bácsi nagyon kedves, vidám, kicsit pikáns humorral megáldott bácsi, aki szívesen ülteti le a gyerekeket a koronghoz, hogy segítségével az ifjú "művészek" is megalkossák a saját kis munkáikat,melyet hazavihetnek. Szíves vendéglátóként a betérőt pálinkával kínálja, és vidám adomázás, viccelődés közepette mesél szakmájáról.
Johanna is készített 3 kis tálacskát, és vásároltunk egy szép gyümölcsöstálat is, ami azért szép, mert nagyon egyszerű.
Visszaútban Veleméren betértünk volna a méltán híres Árpád-kori templomba, de sajnos zárva találtuk. Talán jövőre több szerencsénk lesz.Visszamentünk még Dávid Éva portájára, hogy elhozzuk a bögréket, cukortartót, amiket nem lett volna szabad otthagyni. Tényleg gyönyörűek. Ebédünket Veleméren a Cipó-Művekben költöttük el, rakott krumpli formájában. Rendesen megrakták szalonnával, hagymával is, a tojáson,kolbászon kívül, 2 adagból mindhárman telejsen jóllaktunk, mindezért 1.600,- forintot fizettem. ( Ez csak egy kis adalék )
Megérezvén a szállásunkra, lányom balra el, körülnézett az állatokat vette számba, majd közölte, hogy ő bizony Botonddal ( vendéglátóink középső kisfia, 7 éves) tart, és megy kihajtani a teheneket. Először én is velük tartottam. Kiérvén a legelőre ugráltak kicsit a lajtoskocsiról, amely a tehenek vízellátását biztosítja, majd visszatértünk, vacsora, lefekvés. Jó kis nap volt
))
3.nap aug.20. csütörtök
Na ez a nap nem jól kezdődött. Rájöttünk, hogy hopp, ünnep van, így nincs bolt. De kenyér is minimális. No mindegy, ma biztos étterem lesz, vagy redukáljuk a kenyérfogyasztást, hogy kitartson reggelig.
Szóval, úgy 10 óra körül elbattyogtunk a szomszédos Papszerre, Németh Dénes portjára. Azért csak 10-kor, mert Johannának ki kellet hajtani a teheneket a reggeli fejés után. Mókás egy menet volt. Elől a két tehén libasorban, utánuk Johanna és Botond teljes 130 cm-es valójukban, majd a menetet Madzag zárta a 30 cm.-es szálkásszőrű tacsi keverék.Most egyedül mentek csak. Ja ha megkérdezitek, hogy merem kiengedni, az a válaszom. az Őrségben vagyunk. Aki volt ,az megérti, aki nem az menjen el , hogy megértse,
Na kedves olvasóm Németh Dénes portája maga volt az édenkert az én gyerekemnek. Rövid lista:
1 db spaniel ( nekünk is az van) Bruno
2 db kaukázusi Farkas, és a másik nem jut eszembe
3 db ló, az egyik Jessica
2 db póni
2 db kecske
sok nyúl , és tengerimalac.
Továbbá: tökmagolaj, és akácmézes almapálinka, valamint birsalmasajt és egy különösen érdekekes dolog:
A gazda a betérőt tökmagolajos hagymáskrumplival kínálja, és finom birsalmasajttal.
Vettünk az olajból, ( erről picit később) meg egy kis pálinkát is, hátha elrontjuk a gyomrunk
))
Közben Johanna lovagolt, lovat etetett, nyulat gyomrozott, tengerimalacot és macskát dajkált, majd megjegyezte, hogy Bruno jó lenne férjnek a mi kutyánknak.
Elidőztünk jócskán, úgy egy óra körül értünk Pityerszerre.
Pityerszer Szalafő hét szere közül az egyik, a pacsirtáról ( pityer) kapta a nevét. Tulajdonképpen skanzennek is hívhatnánk, de nem az, mert egyetlenegy ház kivételével, mindegyik épülete az eredeti helyén áll, nincs áttelepítve, mint a skanzenek általában. A látnivalót illetően, időrendi sorrendben követhetjük végig az őrségi építkezés fejlődését kezdve az 1700-as évek vége táján felépített boronafalú ( fagerendák, vesszők a tartószerkezet, tapasztott fallal)kisházzal, majd a kerített házzal ( a teljes porta be van kerítve, számos menekülési lehetőséggel tűz esetén,illetve fedett "folyosón" körbejárható, végül a téglából épített mai kornak megfelelő épületek kerülnek sorra. Érdekessége az emeletes kástu, amely építmény a háztól 15 m-nyi távolságra épült, élelmet, pénzt, régi papírokat, és minden olyant őriztek benne, amelyet megóvni kívántak akár tűzvésztől, vagy a nemkívánatos betolakodótól.
Pityerszerről kiválóan tanulmányozható a szeres települések jellege, lévén maga is magaslaton terül el, belátható a közeli Papszer, Templomszer.
A sétát követően üdítő,kávé a "Pityer kocsmában" 1200,- ( ez picit drága)
Innen ismét Őriszentpéter felé vettük az irányt, ahol megnéztük az Árpád-kori templomot, amely szintén kiváló állapotban maradt fenn, bár belseje nem olyan megkapó, mint a velemérié. Betértünk egy korongozásra Róka Lajosné, Róka Kati és Evelin portájára, ahol nagyon szép őrségi kerámiákat lehet vásárolni. Vettünk is egy csinos kis májsütő , és egy vajtartó edényt, illetve 6 db peremes tányért. Ez utóbbiakat azért, mert ha hiszitek, ha nem, jólesik belőle enni.
A portán lehetőség van korongozni, 500,-/ db, kicsi kerámia tárgyakat festeni a gyerekeknek, 150,-/db, illetve ha megéhezel hajdinás vargányalevessel, szilvalekváros máléval ütheted el az éhedet, házi bodzaszörppel olthatod a szomjad.A vargányalevesről még írok
))
Esti programunk a Mentést Másként trió, akik kobozzal,hegedűvel kísért moldvai népdalokat,megzenésített Nagy László verseket adnak elő valóban színvonalasan, illetve a Técsői Banda "Körbe
hív a kolomejka" című koncertje volt az őriszentpéteri pajtaszínházban.Ezúton is köszönöm a Teleház munkatársainak a rendezvényt, nagyon színvonalas volt.
Augusztus 21.péntek:
A mai napon viszonylag kevés program volt,mert későn is keltünk. Délre értünk Pityerszerre, ahol ezen a napon az Őrségi Nemzeti Park lovaskocsizási lehetőséget biztosított a nemzeti park területén a szlovén határig. Délután 2 órára foglaltuk le a fogatot 5.000,-forint volt egy órára, amit egy másik családdal együtt álltunk,így megoszlott a költség.
Előtte azonban gyors ebéd a Bognár étteremben Őriben, őrségi gombaleves ( krumpli, zöldség, sok gomba) hajdinás ( gersli, burizs,árpagyöngy ki hogy ismeri) vargányaleves ( kellemes savanykás ízű leves rengeteg gombával) dödölle ( krumpligánca) zsíron pirított hagymával és fokhagymás tejföllel, húsleves, palacsinta, üdítők, sör összesen: 4500,- Nagyon nagy , ízletes adagok.
A fogatolás nagyszerűen sikerült, a gyerekek hajthatták is, ez külön élmény volt, kis erdei utakon jutottunk el szlovén-magyar határhoz, ahol egy régi tábla emlékeztet az államhatárra, illetve egy újabb a határnyitásra.
Este a az őriszentpéteri teleház elől vadlesre mentünk a környékbeli erdőbe.Felkászálódtunk a lesre, vártuk a vadakat. Nem jöttek, csak vadszúnyogok. 9-körül vonultunk be, a vadászok kíséretében. Érdekes volt az esti erdő hangjait figyelni.
Augusztus 22.szombat
Reggel ismét elmentünk Németh Dénes portájára,hogy búcsút vegyünk a négylábú hadseregtől.
Déli 1 óráig játék, kecskeetetés a Ferencz-portán, majd ebéd a Bognár étteremben. Nagyon szimpatikus dolog volt, hogy rákérdeztek, elértük-e a tegnapi kocsikázós programot, illetve, átmeneti kakaóhiányuk volt, de megoldották, és a lányom ismét megkapta a két kakaós palacsintát. Kiváló ebédet ettünk, az Őrségi falatkák viszont nem falatka méretű, hanem kétemberes adag, ahogy a sültcsülök pirított gombával is.
Megbeszéltük, hogy jövőre befizetünk menüre, ami kb.700 Ft.-ba kerül, kétfogásos ebéd, el is lehet vinni.
Délután Jakosa Aranka néni portáján, a Csörgőszeren néztük meg a régi olajütő berendezést, amely a 30-as években készült, és számos,egyéb régi mezőgazdasági eszköz is megtalálható a portán. A háza egy nagyon szép régi "kódisállásos" épület. A kódisállás egy kis esővédett, tornácos beálló a bejárati ajtó előtt , ahol a szegények, vándorok, bármikor megpihenhettek, de a küszöböt nem léphették át.
Estére eleredt az eső, de ez nem zavarta meg a gyerekeket, és híven követték Boglárkát a nagylányt, és a legelőről behajtották a két fejésre váró tehenet. Johanna még egy varangyost is fogott, el akarta hozni, de az kiugrott a kezéből.
Augusztus 23. vasárnap: reggeli, pakolás, hazaindulás sajnos.
Tudom,hogy még rengeteg minden van amit meg kell nézni, ezen a nyaraláson azonban a nyitott portákat részesítettem előnyben a többi látnivalóval szemben. Lefoglaltuk jövőre is a szállást, az teljes Hétrétország időtartamára, 12 napra. Lehet az is , hogy két hét lesz. Megnézzük majd a Vendvidéket,a közeli szlovén várakat, Szentgotthárdot,a nemzeti parkban túrázunk, elmegyünk Ausztriába a Dinóparkba, és a 60 km-re lévő Szombathelyen a Savaria karnevált ismételten felkeressük.
Szép volt ez a pár nap, ajánlom mindenkinek, aki szereti BARÁTSÁGOS , EGYSZERŰ EMBEREKET, a lankás domboldalakat, a hagyományos tájjelegű ételeket, és persze Vas-megyét, az Őrséget...