[prakheo]

Szüleim elmondása szerint már gyermekkoromban is az utazás körül
forogtak a gondolataim.Mindig kérdezgettem milyen lehet Mexikó,Tahiti,
Szingapúr,Burma.Apukám azt mondta:gyere ülj le az asztalhoz,nyisd ki a
térképet,válaszd ki hová akarsz utazni,tedd rá az ujjad,és csak hunyd be a
szemed,a fantázia határtalan.Azóta nagyon sok év telt el.Már 59 éves
vagyok,és jártam 39 országban.Ha eljutottam oda ahová gyermekkoromban
álmodtam magam,sohasem gondoltam vissza,hogy milyennek képzeltem
azt az országot,csak a jelen volt fontos,hogy mit nyújt nekem ma.
Ilyen volt Burma is,az aranyország,a világ múzeuma.Fantasztikus élmények,
és lenyűgöző látnivalók.Sokszor úgy gondolta az ember,hogy képtelen
befogadni,vagy feldolgozni,mert olyan töménységben kapja.
Egyik utamon oda jött hozzám egy házaspár és a nemtetszését fejezte ki.
Hová hoztam őket?! Itt nincs bevásárlóközpont,pláza,bowling pálya,
multiplex mozi,se butikok,se egy Armani,Ferragamo vagy Gucci.
És az élmények,a látnivalók?Kérdeztem.Nem szóltak semmit,csak otthagytak.
Hát igen,azokat nem lehet felvenni,azokat nem látják mások,így nem lehet
velük kérkedni.Ilyenkor legszívesebben azt mondanám az ilyen embernek:
Miért nem maradtál otthon,leülsz az asztalhoz,kinyitod a térképet,
kiválasztod hogy hová akarsz utazni,rá teszed az ujjad,és csak behunyod
a szemed,azt fogod látni amit akarsz,mert a te fantáziádnak csak
határai vannak.
PRAKHEO