Hozzászólás egyedi megtekintése
Régi 2011-03-10, 22:38   #7 (permalink)
prakheo
Tag
 
Csatlakozott: 10-12-19
Összes hozzászólás: 38
Hírnév szint: 0
prakheo a hírnévhez vezető út elején jár.
Alapbeállítás Burma csodái(3)-mert adni jó

Yangontól 24 kilométerre keletre található TWANTE,ez a bájos kisváros.
Már a MON királyság korából fentmaradt iratokban is említik a nevét,mint ahol
a király gyümölcse terem.Nem más ez mint a TUKTAPATFA termése ami erős
vitamin koncentrációja miatt igen vitalizáló hatású.Jelenleg is előszeretettel
fogyasztják,főleg az idősek és a szerzetesek.Ez a fa összesen csak négy
helyen tud megélni egész Burmában.Jómódú városka volt régen,főleg a fent
említett királyi gyümölcs,és a ROTANGNÁD termesztése miatt,amiből bútorokat
készítenek.Mi magyarok RATTAN bútor néven ismerjük.Gazdagságát mi sem
bizonyítja jobban mint,hogy ebben az időben építették a SHWESANDAW és a
BAUNGDAW GYOKE pagodákat.Az angol gyarmati időben,egy kis helyőrség
állomásozott itt,felügyelve a Yangonba irányuló hajóforgalmat.Egy rövid ideig
a híres angol író Rudyard Kipling is a város lakója volt aki mint írta:"BURMA
MINDEN OLYAN HELYTŐL KÜLÖNBÖZIK AMIT VALAHA ISMERTÜNK".Azonban
mindenekelőtt a fazekas mesterség,az ami igazán fontossá tette.Generációk
óta apáról fiúra száll a mesterségbeli tudás és ez a mai napig változatlan.
No meg a körülmények.Félig földbevájt égetőkemencék,ősi munkaeszközök,
egy igazi időutazás képét vetítik elénk.Amit elmesélni akarok,még az első
utamon fogalmazódott meg bennem.A minket tisztes távolságból követő
gyermekseregnek valami ajándékot kellene adni.Hosszas tanakodás után,
a MAOAM nevű fruttiszerű édességet választottam,és a repülőre felvihető
20 kilós sulyhatár miatt,inkább kevesebb ruhát pakoltam az útra.A kétkerekű
lovaskocsiról leszállva(más közlekedési eszköz híján,ezzel jártuk be a
várost) jöttek is a gyerekek.Nosza hát,elő az édességgel!
De a táskámban nem találtam sehol.Egy világ omlott össze bennem.
Egy évig készültem rá,hogy mennyi örömöt fogok okozni nekik,hogy milyen
boldogok lesznek.És tessék! A szállodában felejtettem.Csak álltam ott és
nem tudtam mit tegyek.Próbáltam nyugtatni magamat,hogy most sokkal
többen vannak,és biztos nem jutott volna mindenkinek.A Yangonba tartó
visszaúton a hajón szolgálták fel az ebédet.Egy falat sem ment le a torkomon,
csak a saját butaságomra tudtam gondolni.A hotelszobába lépve ott találtam
kikészítve az asztalon mind a tíz rúd Maoamot.Hirtelen betettem az összeset
egy műanyag szatyorba,és a folyosóra kilépve,odaadtam az első szembejövő
szobaasszonynak.Csodálkozott,de örült neki nagyon.Biztos vannak gyermekei,
miért ne lennének.Itthon a trafikos hölgy kérdezte:sikerült átadni az
ajándékot?Hááát?! Igen is meg nem is.Most ősszel újra Burmába készülök.
Csak el ne felejtsek szólni,hogy mennyi Maoamot rendeljen nekem az útra.
Mert adni jó!
PRAKHEO
prakheo nem elérhető   Válaszol idézettel