Olümpia

[kvalcsi]

OLÜMPIA/BEVEZETŐ

Olümpia (Olympia) kb. 24 km-re fekszik Pirgosz városától a Peloponniszoszon egy völgy közepén, a Kladeosz és az Alfiosz folyók között, ami ma is a béke és a harmónia földje.
Opümpia szentélye 2 évezreden át szolgált vallási és sportközpont gyanánt. A hellén sportrendezvények egytől egyig szentélyekhez kapcsolódnak, közülük is a legrangosabbak voltak azonban a négyévente, késő nyáron, telihold idején megrendezett olümpiai játékok, s szigorú pénzbírságot fizetett az a városállam, amelyik megszegte a játékok idején Hellaszban érvényben lévő fegyvernyugvást. Az Olümpiában megrendezett atlétikai versenyek többet jelentettek egyszerű látványosságnál. A görög föld poliszaiból összegyűlt versenyzők vetélkedése és Zeusz tiszteletére a szent fegyverszünet intézménye, az ókori görögség egységes eszményeinek jelképévé vált. Az olümpiai versenyeken győzni, ez volt minden görög fiatal álma. Az olajfakoszorúval hazatérő versenyző ünnepi fogadtatását látni egy életre szóló élményt jelentett. Olyan jelentősek voltak ezek a versenyek, hogy a görög időszámítás is az olümpiászok négyéves periódusain alapult.
Ma, Olümpia község főleg idegenforgalmából él. Több szállodája és kempingje is van. Minden pénztárca számára akad elfogadható szálláshely.
Az ásatási terület és a múzeum a Tripolisz felé vezető út mentén fekszik, a falutól kis távolságra. A nagy kiterjedésű rommező több mint egy évezrednyi időszakról, az évszázadokon át töretlenül élő hagyományokról vall. Sok-sok generáció követte egymást, amíg Olümpia az ősi isteneknek szentelt szerény kis kultuszhelyből az egész antik világot lázba hozó események pazar épületekkel díszes színterévé vált.
Az olümpiai játékok 1896-ban Athénban éledtek újjá, de az olimpiai lángot még ma is minden negyedik évben ezen a felavatott helyen gyújtják meg, és az év játékainak színhelyére szállítják.

OLÜMPIA/TÖRTÉNELEM

Noha az első olimpiát i.e. 776-ban rendezték hivatalosan, a Kronion-domb lábánál elterülő szent erdőben az Altiszban, a két folyó találkozásánál már az i.e. 2 évezredben imádtak különböző isteneket. Az első istenek, akiknek ezen a földön áldoztak, krétai eredetűek voltak.
A tiszteletükre rendezett viadalok azonban csak az i.e. VIII. században honosodtak meg.
A krétai istennek, Kronosznak és a termékenység istennőjének trónfosztása, továbbá Zeusz és Héra kultuszának meghonosodása jelezte az achájok térhódítását, amelynek emlékét Oinomaosz piszai király és Pelopsz kocsiversenyének történetével megőrizte a hagyomány.
Az i.e. XII. század végén ide is behatoló dór törzsek csupán átvették a helyhez kapcsolódó szokásokat. Heraklész, aki apja Zeusz tiszteletére alapította a versenyeket, maga mérte ki a stadion méreteit, s a versenyeken a birkózás kivételével valamennyi számban győzött.
A bírkózásban ellenfél híján apja, Zeusz állt ki ellene és döntetlen eredménnyel zárult.
Az írott hagyomány szerint i.e. 776-tól kezdve rendszeressé váltak a négyévenként megrendezett versenyek, vagyis az olümpiászok. Kezdetben csak a peloponniszoszi poliszok vettek részt, később az i.e. VI. századra az olümpiai játékok már összgörög jelentőségűvé váltak. A szentélyt vezető és az olümpiai játékokat rendező élisziek hírnökei négyévenként útrakeltek, és az egész görög földön kihirdették az egyhónapos fegyverszünetet.
Nem csupán a sport hívei gyűltek össze az Altisz környéki mezőkön tarkálló sátorvárosban, hanem a mindenfajta látványosságért rajongó tömegek is. A színpompás ruhákban tündöklő papok és a hívők tarka seregének felvonulása, valamint az ezernyi portékát kínáló vásár színes forgataga gondoskodott szórakoztatásukról.
Az i.e. V. századtól a kor legkiválóbb filozófusai és szónokai tartottak előadást az Altiszban.
Így sokan hallották Hérodotoszt, vagy a kor neves szónokát Gorgiaszt is.
Az akkori olümpiászoknak is megvoltak a maga „ kulisszatitkai”, amelyeknek kevés közük volt Zeuszhoz és a tiszteletére rendezett viadalokhoz. A versenyek forgatagában, a városok küldötteinek éjszakába nyúló lakomáin működésbe léptek a kor diplomatái.
Az olümpiász első napja vallási szertartásokkal telt el. A szentély papjai meghatározott sorrendben áldozatokat mutattak be Zeusz, Hesztia és Héra altiszi oltárán, továbbá Pelopsz sírján.
A második napon a papok, versenyzők és hivatalos személyiségek látványos felvonulásával kezdődtek meg a versenyek. A versenyzők kizárólag olyan szabad görög férfiak lehettek, akiket az éliszi polgárokból alakított tíztagú versenybíróság , az úgynevezett Hellanodikeion már az olümpiász elött 10 hónappal alkalmasnak és méltónak talált a versenyekre.
Általában 13-15 versenyszámban mérték össze erejüket az atléták. A stadionban rendezték meg a futóversenyeket, a birkózást, az ökölvívást, a pankrációt, és végül az öt zámból álló pentatlont. A hippodromeionban, azaz a lóversenytéren pedig négy, illetve kétlovas harci szekerek futtatásában és lovaglásában versenyeztek. A kocsiverseny mindig az arisztokraták kiváltsága volt, és gyakran halállal végződtek.
Nőnek tilos volt a részvétel, tehát a közönség kizárólag férfiakból állt.
A megvesztegetés, a versenyzők összejátszása, tehát a „bunda” sem napjaink találmánya.
Az ókor eszményeinek elértéktelenedésével együtt lassan-lassan megkopott a szabályok iránti ősi tisztelet is, és egyre kevésbé keltett félelmet a versenyzőkben az ijesztő ábrázatú Zeusz-szobor előtt tett eskü megszegése. A római időkben már hosszú sorban álltak a megvesztegetőkre és a tisztességtelen eszközökkel küzdő versenyzőkre kivetett bírságokból emelt Zeusz-szobrok. Néró császár, aki miatt el is halasztották a 221. olümpiászt, i.sz. 67-ben személyesen indult a kocsiversenyen. Kétszer is leesett, de azért a győztesnek járó vadolajfa-koszorút az Ő fejére tették.
Az olajfakoszorú hagyományát az olümpiászok ezeréves története alatt nem változtatták meg.
A bajnokoknak a versenyek végeztével, az olümpiász ötödik és egyben utolsó napján, a győztesek tiszteletére rendezett lakomán adták át az Altiszban növő vadolajfa leveléből font koszorút. Ezenkívül minden versenyző a győzelme emlékére szobrot is állítathatott. Évszázadok során a szentély területén a bajnokok szobrának száma több ezerre nőtt.
Az ötnapos versenysorozatot és ünnepséget díszes körmenet zárta le.
A két olümpiász közötti négy évben sem néptelenedett el az Altisz. Az éliszi polgárok közül kiválasztott papok végezték a számtalan kultuszszobor és oltár tiszteletének szertartásait. Őrök vigyáztak a kincseket érő szobrokra, áldozati ajándékokra.
Négyévenként, de természetesen nem a nagy olümpiászokkal egy időben, Héra tiszteletére a különböző korú lányok rendeztek futóversenyt a stadionban. A félig fedetlen vállal és kebellel versenyző hajadonok közül a győztesek vadolajfa-koszorút kaptak, és jogot arra, hogy képmásukat az Altiszban felállíttathassák.
Az olümpiai versenyek és ünnepségek megrendezése nem csak nagy tekintélyt és szellemi befolyást biztosított a szentélyt igazgató városállamnak, hanem jelentős „idegenforgalma” révén el nem hanyagolható bevételek forrása is volt. Nem is csodálható, hogy a félsziget poliszai, legfőként Élisz és Pisza hosszú időn át háborúskodtak egymással a szentély ellenőrzési jogáért.
A szentély és a versenyek tekintélye, vonzerelye az évszázadok során mit sem csökkent.
Első nagy virágzása az i.e. V-IV. századra esik, de a későbbi korokban, még a római uralom idején is egyre szépült. Lassan a görögség élő múzeuma lett. A Római Birodalom hanyatlása idején, a pogány vallás iránti kétely az i.sz. II-III. században Olümpiában is éreztette hatását.
Igaz, a versenyek, a nagyszerű és dicső múlt emléke, valamint a megszokás még mindig látogatók ezreit vonzotta négyévenként az Altiszba, de lassan elmaradtak az isteneknek és a nagy Zeusznak bemutatott áldozatok, és egyre inkább elharapóztak a szentségtörő tolvajlások és fosztogatások. Hétköznapokon csakúgy mint ma, a turisták birodalmává lett a szentély.
Az olümpiászok történetére azonban csak I. Theodosziusz császár rendelete tett pontot, amikor i.sz. 393-ban minden pogány ünnepséget és szertartást betiltatott.
II. Theodosziusz valamivel később elrendelte a pogány templomok és épületek lerombolását is. A pusztítást egy i.sz. VI. századi földrengés tetőzte be, földre döntve a szobraitól megfosztott Zeusz-templom hatalmas oszlopait.
Nem sokkal később az Altisz területén bizánci városka létesült. Nem volt hosszú életű, mert a Kladeosz folyó áttörte az ókorban épített gátat, és elöntötte az Altisz területét, amelyet részben már a Kronion dombról lezúduló hordalék korábban betemetett. A nagyszerű épületek és szobrok maradványainak évszázadokon át cementté keményedett iszap és kavics volt az ágya. Német kutatók ebből ásták ki a XIX. század utolsó negyedében, és a régészeti munkálatok még ma is tartanak.

OLÜMPIA/ROMMEZŐ LÁTNIVALÓI

Az olümpiai rommező vagyis a tulajdonképpeni szentélykörzet az Altiszt, annak közvetlen környékét, valamint a stadiont foglalja magában. Az Altisz szó a ligetet jelentő altosz szó eltorzult változata. A szent ligetet körülvevő görög és római falak maradványait ma is több helyen meg lehet különböztetni.
Bejárata előtt egy kis emlékoszlop áll, s benne az olimpiai gondolat felelevenítőjének, a francia Pierre de Coubertin bebalzsamozott szíve.
Jobbra, a Kladeosz folyó partja mentén, impozáns épületek maradványait láthatjuk A két oldalról oszlopcsarnokokkal határolt gümnaszionban folytak az edzések, de itt tartották az olümpiai győztesek névsorát is. 210 méter hosszú keleti oszlopcsarnokában xüsztosz, azaz fedett futópálya volt, és a futóatléták edzésére szolgált rossz idő esetén. A keleti és a déli oszlopcsarnok találkozásánál az i.e. II. században monumentális propülaiát emeltek.
A gümnásziontól délre álló helyiség, az ún. Palaisztra, a birkózók és ugrók gyakorlóhelye volt. Itt edzettek a Hellanodikeion felügyelete alatt az atléták a versenyek elött 10 hónapon át. A szabályos négyzet alaprajzú épület az i.e. III. század végén épült, s belső udvarát, ahol tulajdonképpen az edzéseket tartották, fedett oszlopcsarnok keretezte, amelyből öltöző, olajozó, és fürdőhelyiségek nyíltak. Oszlopai majdnem hiánytalanul megmaradtak.
Déli irányban továbbhaladva újabb nagy épületegyüttes következik, amelyet a régészek a Theokóleón, a papok szálláshelye maradványainak tartanak. Egyedül ezek a papok voltak állandó lakói Olümpiának. Ők feleltek a szent oltárokért, s ők mutatták be az áldozatokat.
A Theokóleóntól nyugatra állt a Héróon, az isteni rangra emelt halandók, a héroszok szentélye. Az i.e. VI. századi épület négyszögletes udvarának közepét rotunda foglalta el.
A Héróonban megtalálták az oltár maradványait is. A Theokóleont és a Héróont a római időkben többször is átalakították, és újabb szárnyakkal toldották meg. Az alaprajzuk azonosítása ezért meglehetősen nehéz. A Héróontól nyugatra, a Kladeosz mellett, római kori thermák, egy nagy fürdőmedence és feltehetőleg szállodaépület maradványai borítják a partot.
A Héróon és Theokóleon mögött déli irányban áll az egyik legérdekesebb olümpiai építmény.
Pheidiasz műhelye, mely az i.e. V. század derekán épült. Később raktárként használták, majd a bizánci időkben keresztény templommá alakították át. Mérete és megvilágítása pontosan azonos a Zeusz-templom belsejével. Az ásatások során megtalálták Pheidiasz ivócsészéjét, rajta a művész nevével, valamint a Zeusz szobor ruhájának agyag préselőmintáit, s ezen kívül sok más szerszámot és tárgyat, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a mester valóban ebben a műhelyben készítette el az óriási chrüszelefantin (arany-elefántcsont) szobrot.
Pheidiasz műhelyétől délre található az i.e. III. században épült Leónidaion, mely az Olümpia legtágasabb épülete volt. Az olümpiászok előkelő vendégeit szállásolták el benne.
A hozzávetőlegesen 1000 méter hosszúságú, négyzetes épület medencés és pázsitos belső udvarát dór oszlopsor övezte, kívülről pedig mind a négy oldalról ión oszlopos csarnok vette körül. Ez a naxoszi Leonidasz által tervezett (vagy építtetett) hatalmas épületnek nyugodt, méltóságteljes külsőt kölcsönzött. A kétemeletes építmény 80 szobát foglalt valaha magába
Az Altisz délnyugati falánál volt a Bouleutérion (a Tanácsház) az olümpiai játékok „versenybíróságának” székhelye. Itt állt Zeusz Horkiosz (az esküvédő Zeusz) szobra.
A mindkét kezében villámot tartó és szigorú tekintetű szobor előtt tettek esküt edzőik, testvéreik és atyjuk társaságában a versenyzők, valamint a verseny bírái, hogy az olümpiai szabályokat maradéktalanul betartják.
Az épület egyes részei más-más korban épültek. A keleti homlokzatot ión oszlopos csarnok alkotta. A belőle kinyúló két szárnyépület között a négyzet alakú téren állt Zeusz szobra és az oltár. Az i.e. VI. és V. századból származó szárnyépületekben egy-egy meglehetősen tágas és középen oszlopsorral elválasztott terem volt. A Bouleutérion keleti oszlopcsarnokához az i.e. III. században szabálytalan négyszög alakú és nyitott dór oszlopcsarnokkal övezett nyitott térséget kapcsoltak.
A Bouleutériontól északra, a római és a hellénisztikus fal között kiépített, s hajdan szobrokkal, emlékoszlopokkal szegélyezett felvonulási út nyomvonalát követve egyenesen a Zeusz-templomhoz jutunk el. A maradványok sajnos nagyon keveset idéznek fel a templom hajdani szépségéből, pedig az éliszi Libón alkotásaként az érett dór építészet kiemelkedő műve volt. I.e. 468 körüli években építették a Pisza elleni győztes háború hadizsákmányából.
A Zeusznak szentelt templom, monumentalitása ellenére nem hatott nehézkesnek. Poroszból faragott oszlopait márványpor vakolattal vonták be. Homlokzatának oromcsoportjait ismeretlen peloponniszoszi mesterek faragták. A keleti oromcsoport a főbejárat felett, Oinomaoszt és Pelopszot ábrázolta a kocsiverseny előtti pillanatokban, a nyugati pedig a kentaurok és lapithák küzdelmét. A 12 metopé Heraklész munkáit ábrázolta. A templomot márványból faragott cserepek fedték. Középső akroterionját aranyozott Niké szobor, két szélén pedig nagyméretű, szintén aranyozott áldozati üst díszítette. A Niké alatt színarany pajzs csillogott. Ez a spártaiak ajándéka volt i.e. 457-ben Tanagránál aratott győzelmük emlékére, melyet az athéniek ellen vívtak. A templom lépcsőzetesen kiemelkedő sztülobatészére a keleti oldalon rámpa vezetett fel, mely valósággal roskadozott a sok szobortól, fogadalmi ajándékoktól. Innen súlyos, kétszárnyú bronzkapun át lehetett eljutni a tágas és magas cellába, amelyet két oszlopsor osztott három hajóra. Itt állt az ókor hét csodája közé sorolt arany-elefántcsont Zeusz szobor. A 13 méter magas szobrot Pheidiász, athéni művész készítette i.e. 436-432 táján. A szobor trónon ülve, méltóságteljes testtartásban ábrázolta Zeuszt, fején koszorúval. Bal kezében sassal díszített jogart tartott, s jobbjában, amelyet a trónus karfáján pihentet, a győzelem istennőjének, Niké arany-elefántcsont szobrát.
Az istenség mellkasa fedetlen volt, s derekát és lábát a vállról lágyan aláhulló, állatfigurákkal és liliomokkal díszített aranylepel borította. Feketemárvány talpazaton álló trónszéket is drágakövekkel kirakott aranylemez borította, amelynek domborművei mitológiai alakokat ábrázoltak. i.sz. 393 tájékán Bizáncba vitték, és sajnos i.sz. 475-ben egy tűzvész során megsemmisült.
A templom előtti térségben álltak a győztes atléták szobrai is. Néhánynak a talapzata ma is az eredeti helyén áll. Ott volt többek között a szürakúzai Hiéron lovas szobra, továbbá a trójai háború hőseit ábrázoló nagyszabású kompozíció, a rhodoszi Diagorasz győzelmi szobra valamint Niké emlékműve a háromszög alakú, magas piedesztálján. A Zeusz templom déli oldalán zöldellt a szépkoronájúnak nevezett olajfa is. Ennek ágaiból fonták a győztesnek kijáró koszorút.
A Nero császár által emelt diadalív közelében, az Altisz délkeleti sarkában láthatók a versenybírák szálláshelyének, a Hellanodikeionnak maradványai. Mögötte Nero császár villája állt. Olümpiai látogatása alkalmából építették számára.
A Hellanodikeion épületének északi falánál volt a Hippodromeion, a lóverseny és kocsiversenypálya bejárata. A pályát az Alpheiosz-folyó teljesen és nyomtalanul elmosta, de a leírásokból tudjuk, hogy kb. 600 méter hosszú volt.
Az Altiszt keleten egy hosszú oszlopcsarnok, az ún. Visszhangok csarnoka határolta. Az i.e. IV. században emelt épület arról volt híres, hogy kétszer verte vissza teljesen érthetően az emberi szót. Nevezték színes sztoának is, a hátsó falát díszítő festményekről. A 100 méter hosszú csarnok 44 dór oszlopa mint valami hullámzó függöny méltó háttere volt az Altisz keleti oldalának. A Visszhangok csarnoka előtt is szobrok sorakoztak, köztük az uralkodópár i.e. III. században emelt II. Ptolemaiosz és felesége Arszinoé emlékműve.
Közvetlenül a Visszhangok csarnoka után a stadion ma is épségben látható boltíves bejárata következett. Az i.e. IV. században épült stadiont az 50-es évek végén tárták fel német régészek. A stadion pályájának hossza 192,27 méter, szélessége 30 méter volt. Húsz futó versenyezhetett egyszerre. A startkövek az elrugaszkodást elősegítő vájatokkal ma is a helyükön vannak. Ülőhelyek nem voltak, a közönség kétoldalt a mesterségesen kiképzett domb oldalában a fűre telepedett. 30-40 ezer ember fért el a lejtős nézőtéren.
A versenybíróság a déli domb közepén feltárt páholyban, a kathedrán foglalt helyet.
A páhollyal szemben, az északi oldalon állt Déméter Chamüné oltára. Ezen ült a versenyek egyetlen női nézője, Déméter papnője.
Az Altiszt északról a Kronión domb határolta, amelynek az oldalában létrehozott teraszon az i.e. VI. és V. században több polisz, a delphoihoz hasonlatos, kis szentélyeket, kincsesházakat emelt. Keletről nyugati irányban haladva elsőként a szicíliai Gela város kincseházának maradványait láthatjuk. Ez volt az Altisz legnagyobb és egyben a legrégebbi ilyen építménye. Az ezután következő kincsesházak kisebb méretűek, s valamennyien 2 oszlopos in antisz típusú épületek. A galaiaké után a Megaraiak kincsesháza következett.
Ez i.e. 570 körül már itt állt, és az ókorban híres volt szép díszítéséről. Ma már csak az alapjai láthatók. Metapontosz és Szelinusz város kincsesházai után egy oltár maradványai emelkednek ki a földből. Ezután még több kincsesház maradványai láthatók, melynek sorát a Sziküóniak által i.e. V. században emelt kis épülete zárja le.
A kincsesházak előtt sorakoztak a Zaneszek, vagyis Zeusz bronzból öntött képmásai, amelyeket a versenyszabályokat és az olümpiai esküt megszegő atlétákra, illetve városaikra kirótt bírságokból emeltek.
A Zanesz szobroktól nyugatra eső térségben állt a Métróon, az istenek anyjának kisméretű dór temploma. A római időkben átalakították, és Augusztusnak, valamint a római császároknak szentelték.
A Métróontól nyugatra lévő támfal előtt épült i.sz. 160 körül a szentélykörzet egyik legpazarabb emléke, a dúsgazdag athéni polgár, Herodes Atticus exedrája, amely a szentély vízhiányát enyhítette. A néhány kilométernyi távolságból vezetéken érkező víz kilenc oroszlánfejes vízköpőn, két kerek túlfolyóval ellátott medencébe ömlött. Az egyik kerek túlfolyó medence ma is a helyén áll. A medencéket körívben oszlopok vették körül.
Az oszlopok között 15 boltíves, illetve szögletes fülkében a római császárok és Herodes Atticus családja tagjainak szobrai voltak láthatók.
Az exedrától nyugatra álló Héra-templom a Héraion, az Altisz legősibb építménye, és egyben a legrégibb dór templomok egyike, mely az i.e. VI. század elején épült. Oszlopai eredetileg fából voltak, de az évszázadok során valamennyit kőoszlopra cserélték ki.
A ma is látható oszlopokon nyomon követhető a dór építészeti stílus változása. A peripterosz típusú ősi templom fala egy bizonyos magasság után nem kőből, hanem nyers téglából épült, mennyezete pedig fából volt. Ezért az oszlopok egy részét pillér módjára összeépítették a fallal, hogy fokozzák az épület szilárdságát. A cellában így kis fülkék képződtek, ezek egyikében állt Praxitelész Hermész szobra is. A Hérionban mutogatták többek között azt a diszkoszt is, amelyre felvésték az Ipithosz, éloszi király által első ízben meghirdetett olümpiai szent fegyverszünet szövegét. Ugyancsak itt lehetett látni Hippodameia állítólagos ékszereit és Küpszelosz korinthoszi türannosz adományát, egy festett és berakásokkal díszített ládát.
A Héraiontól délre állt Zeusz oltára. Az oltár körül valóságos domb keletkezett az éloszi papok által naponta bemutatott áldozatok hamujából. Az áldozati állatokat az oltár alsó részét alkotó kőlépcsőn vágták le, majd combjukat felvitték a 10 méter magas hamuhegy tetejére, és ott elégették.
A Zeusz-oltártól nyugatra egy kis bekerített liget zöldellt, ez volt Pelopsz szent körzete.
Szobrokat és fogadalmi ajándékokat helyeztek el benne, és évente áldozatokat mutattak be Tantalosz hős fiának emlékére. Az áldozati állat kizárólag fekete kos lehetett.
A Héraion mögött, a hellén időkben épült Altisz-fal közelében II. Philipposz kör alakú építményt emeltetett az i.e. 338-ban aratott chairóneiai győzelem emlékére. Az úgynevezett Philippeion tetején a tetőzet gerendáinak összekapcsolását biztosító mákgubó alakú bronzgömb csillogott, külső oszlop gyűrűje pedig 18 karcsú ión oszlopból állt. A tholosz ugyancsak kör alakú cellájában 12 korinthoszi pillér emelkedett ki a falból, s közepén nagy talpazaton álltak a makedón királyi család tagjainak aranyból és elefántcsontból mintázott szobrai. Lüszipposz kortársa, Leócharész készítette őket.
Az utunkba eső utolsó jelentős épület az Altiszon belül a Prütaneion. Ez volt a szentély szellemi központja, és egyben az élisziek szálláshelye. Itt állt az éliszi állam Hesztia oltára, a soha ki nem alvó tűzzel. Hamujával Zeusz oltárának dombját gyarapították. A Prütaneion épületének egyik termében, a Hesztiatorionban rendezték a győztesek tiszteletére a nagy ünnepi lakomákat.
Mikor az óriási ásatási terület szabadtéri múzeumát elhagyjuk, jobb kéz felől egy római fürdő maradványai tűnnek fel búcsúzóul.

OLÜMPIA/MÚZEUM

Az olümpiai múzeum az ásatási terület szomszédságában lévő domb tetején áll, a Kladeosz-folyó túlsó partján.
A nagyteremben balra a monumentális Zeusz templom keleti, jobbra a nyugati oromcsoport szobrait, illetve a folyó hordalékából kimentett maradványokat helyezték el. A keleti oromcsoportban az olümpiai szentély alapításához fűződő mitoszt véste egy ismeretlen peloponniszoszi mester hófehér paroszi márványba az i.e. V. század közepén.
A nyugati oromcsoport a küzdelem hevében egymásba fonodó testek mozgalmasságával a keleti oromzat valóságos tagadása és ellentéte. A művész ezúttal is jól ismert, népszerű mítoszt dolgozott fel, a lapithák királya Peirithoosz esküvőjén kirobbant harcot, a thesszáliai erdőlakó félig ember, félig ló kentaurokkal.
A két oromcsoport alatt, a cellát díszítő 12 metopé, Heraklésznek, az olümpiai játékok megalapítójának munkáját ábrázolta. Ezek a metopék is a nagyteremben tekinthetők meg.
Az olümpiában feltárt szobrok közül kiemelkedő értékű a mendéi Paioniosz híres Szárnyas Niké szobra, amely eredetileg a Zeusz templom előtti térség egyik emlékműve volt. A szobrot felirata szerint a messzénéiek és a naupaktosziak ajánlották Zeusznak i.e. 420-ban, a spártaiakon aratott győzelmük hadizsákmányainak tizedéből. A szoborról, még erősen megcsonkított formájában is úgy érezni, hogy éppen felszállni készül. Szélben lobogó ruhája testéhez simul, felfedi alakjának szépségét.
Ugyancsak nagy hírűek a Pheidiasz-műhely leletei, pl. Pheidiasz ivócsészéje, a Zeusz szobor elkészítéséhez használt negatív minták, és egyéb szerszámok.
Olümpia másik nagy kincse Praxitelész híres Hermész szobra, amelyet a Héra-templomban találtak meg. A ragyogó, hibátlan és szinte tökéletes simaságú paroszi márványszobor Hermészt különleges küldetés közben ábrázolja. Zeusz és a halandó Szemelé nászából született gyermek Dionüszoszt menekíti Héra féltékeny bosszúja elől. A szobor az i.e. IV. század második feléből fennmaradt ritka remekművek egyike.
Az olümpiai múzeum ezeken kívül számos értékes leletet, érdekességeket tartogat. Többek között számos antik sporteszközt, diszkoszt, harci páncélzatot, pajzsot és pajzsdíszt és sok remekbeszabott archaikus bronz kisplasztikát tartalmaznak a vitrinek. De láthatjuk Miltiadész, a híres athéni államférfi, a marathóni győztes hadvezér által felajánlott bronzsisakot és a Héra-templom kultuszszobrainak töredékét.
Műkénéi és a geometrikus kor emlékei az 1. számú kisebb teremben, a kora archaikus bronzplasztika a 2. számú teremben, a kerámia és a kisplasztika pedig a 3. számú terenben kapott helyet. Külön teremben állították ki a klasszikus kor, valamint a római idők szobrászatának alkotásait is.

Az új olümpiai múzeum az ásatási területtől mintegy másfél kilométer távolságban, a Tripolisz felé vezető útón található. Itt több magyar olimpikon fotóját is megnézhetjük.

A rommezőhöz tartozó múzeum nyitvatartása

NYÁRON: hétfő: 12.30-tól 19.00-ig
kedd-vasárnap: 8.00-tól 19.00-ig

TÉLEN: naponta 8.30-tól 15.00-ig

Belépődíj van!