Elég régen, még 1999-ben jártam Nápolyba. Nem tudom, hogy azóta mennyit változott, de engem eléggé megdöbbentett, mekkora különbségek vannak a város egyes részei között. A képen lévő Galleria Umbertoban mi is voltunk. Csupa elegáns üzlet és drága kávézó volt benne, meg hatalmas tömeg. De én akkor láttam először ilyet, hogy egy utcát lefedtek üveggel, és nagyon tetszett. Aztán elmentünk sétálni egyet, és bekeveredtünk a nyomornegyedbe. Hát az nagyon kiábrándító volt. Egy szobás lakásokban 5-6 ember lakott, az utcáról beláttunk a szobákba. Mindenki kint ült a lakások előtt a földön, mert nem volt máshol hely. Hatalmas kosz, rengeteg patkány mindenütt. Az utcai húsárusnál, meg mintha nyúzott macskát árultak volna. Mikor visszataláltunk a "turista negyedbe" eléggé megkönnyebbültünk. Másik érdekessége az volt a városnak, hogy minden felé gépfegyveres rendőrök mászkáltak, nem kis mennyiségben. Tiniként a nápolyi maffiát elég romantikusnak találtam, egészen addig.
|