Utazás Fórum  

Vissza   Utazás Fórum > Európa > Magyarország


Válaszol
 
LinkBack Téma eszközök Keresés ebben a témában Megjelenítési módok
Régi 2010-12-05, 20:04   #1 (permalink)
Új tag
 
Csatlakozott: 10-12-05
Hely: Budapest
Összes hozzászólás: 9
Hírnév szint: 0
Emőke1 a hírnévhez vezető út elején jár.
Alapbeállítás Őrség

Őrség rajongók, és azok is,akik nem jártak még erre, nézzetek be

Az első nyaralás:
Már régóta készültem erre a vidékre, de valahogy mindig kimaradt. Szerencsére februárban rábukkantam az Őriszentpéteren működő teleház honlapjára, ahonnan továbblépve megtaláltam a tavalyi Hétrétország fesztivál honlapját. Alapos tanulmányozás után eldöntöttük, hogy ezévben egyik nyaralási helyszínünk Szalafő lesz, nevezetesen a Ferencz-portát választottuk. E-mailben rendeztük a szállásfoglalást Krisztával a háziasszonnyal, kétszobás, kádas fürdőszobás, és full felszerelt konyhából állt az apartman, a Templomszeren. Egymás mellett három apartman van a főépületben, két darab kétszobás,és egy egyszobás. A porta másik oldalán is van egy , de azt nem tudom mekkora. A portán két kisebb játszóterecske van, hinta, hátul, homokozó számos játék a gyerekeknek, tűzrakóhely, tókák ( Őrségre jellemző, az agyagos talaj vízzáró tulajdonságát kihasználó csapadékvíz felfogó tavacskák eredetileg, ma már inkább dísztavak)malacok, kacsák, kecskék, borjúk, Madzag ( ő a kutya) macskák, és óriási szabad terek.
A családban 6 gyerek van, nagyon kedvesek, és ami nagyon tetszett, mindegyikük, még a két apró is tudja a feladatát. Kell is tudni,hiszen az állatok rengeteg munkát adnak, mellette még sajtot, vajat készít Kriszta. Nagyon finomak. Szóval nagyszerű helyen, valóban olcsó, de színvonalas szállásra találtunk. Egyébként az apartmanokban mosógép, bili, WC-szűkítő is van a kicsiknek. A konyhában pedig fritőz, kenyérpirító, filteres és rendes kávéfőző, palacsintasütő, mikro, meg egy csomó más konyhai gép, de nem használtuk.
Augusztus 18.-án érkeztünk, odafelé megnéztük a szoknyás haranglábat Pankaszon, és megebédeltünk a büszke Nagyrákoson az Alsószeri csárdában. Maga a csárda nagyon csinos, a belső termeiben "kiállított " bútorok, kemence, régi használati tárgyak élményszámba mennek, de a konyháját én közepesnek ítélem, és drágállom is.
Szóval egy próbára jó, de nem érdemes visszamenni.
Délután 3-kor értünk a portára, kipakolás, majd irány Őriszentpéter.
Először Orbán Lajos bácsi portájára tértünk be, ahol a kópickötést tanulmányoztuk. A kópic háncsból készített eredetileg méhkas, szakajtó, ma már inkább szennyestartónak , gyümölcs, krumpli, hagymatárolónak használt fonott edény.
Innen a Teleházba vitt az utunk,ahol megvettük a Mentés Másként Trió, és a Técsői Banda 20.-i koncertjére a jegyeket, majd az egyik kedves teleházas hölgy elkalauzolt bennünket Piroska portájára, ahol a lányom langallót, magyarul kenyérlángost sütött kemencében. Alaposan megszórta szalonnával, lilahagymával, borssal, és jól megettük. Visszaútban Szalafőre benéztünk Zsohár Gyula fazekasmester műhelyébe is. Ő az egyik legrégebbi fazekasdinasztia képviselője az Őrségben.
Megérkezvén a szálláshelyre Johanna körbefutotta a portát, segített az állatok ellátásában, majd beleesett egy gödörbe, vagy hová, és tiszta agyagos sáros gyerek került elő. Nem baj, kaptunk egy kis mosóport ( nem vittünk, mert nem tudtuk,hogy van mosógép) kimostuk Johannát is, vacsora,alvás. Ez volt az első nap.
Holnap írok a Hétrétről is. Ja ne várjatok részletes felsorolást a látnivalóról, nézzétek meg a neten, mit érdemes felkeresni, majd rájöttök,hogy úgysincs idő egyszerre megnézni mindent, és a felét jövőre halasztjátok. Mi is ezt tettük.
2.nap szerda aug.19.
Még Pestről megbeszéltem telefonon Buzás Attila úrral, hogy a mai napon lehetőségünk lesz a Magyarszombatfán működő Ínyes Manufaktúra ( kecskesajt-üzem) megtekintésére, és egy kis sajtkóstolóra.
Így felkerekedtünk,és irány Magyarszombatfa, majd onnan Velemér, aztán Kriszta ajánlására Szentgyörgyvölgy.
Magyarszombatfa a gerencsérek földje. Itt szinte minden az agyagról, a fazekasságról szól. Mi azonban mégsem ezért jöttünk, hanem a magánkézben lévő,Vadászkiállítást néztük meg, melyet Varga Géza így méltat :
"Az Õrség egyik kis községében, Magyarszombatfán 2003. májusában nyitotta meg kapuit az Õrségi Vadászati Kiállítás. A Kiállítás természetközeli témájához maradéktalanul illõ környezetben, az õrségi dombság lankái között, az erdõszélen helyezkedik el.
Az Õrségben pihenõknek, különösen a falusi turizmus kedvelõinek a Vadászati Kiállítás megtekintése remekül illeszkedik egy õrségi körútba.
A Kiállítás megálmodója és kivitelezoje egy személyben Gömbös Mátyás, aki több mint három és fél évtizedes vadászpályafutása során majd huszonöt éve az Õriszentpéteri Széchenyi Zsigmond vadásztársaság vadászmestere, és a Vas megyei vadásztársadalom aktív képviseloje. A Kiállítás anyagának alapját a kiállítás házigazdája által az Õrségben elejtett vadak trófeái teszik ki, amelyek között egyaránt megtalálhatóak a kapitális szarvasagancsok és vadkanagyarak, az érdekes õzagancsok, és a nem megfelelõ genetikai tulajdonságaik miatt elejtett trófeás vadak.
A Kiállítás azonban nemcsak a vadászoknak és a vadászat iránt érdeklõdõknek kínál látnivalót, hanem mindazoknak, akik szeretik a természetet. A Kiállításon ugyanis a Magyarországon élõ vadászható állatfajok trófeái mellett láthatóak az Õrség faunájában honos madarak és nem vadászható kisemlosök egész sorának preparátumai, így remek lehetoség nyílik a természet és az ember szinte háborítatlan összhangjáról méltán híres Õrség élovilágába történõ bepillantásra."
A kiállítás mellett egy elkerített területen éli mindennapjait a vaddisznócsalád, jelenleg 5-6 csíkoshátú kismalacával, a gyerekek örömére, illetve két kedves kis vizslakölyök is lakik itt.
A kállítás után a sajtüzem következett, ahol a gyártási folyamat megismerése után sajtkóstoló,és vásárlás következett. Nekünk a borsos ízesítésű tetszett a legjobban.
Innen Velemérre mentünk,ahol először Dávid Éva portáján megnéztük a habán kerámia festésével foglalkozó művész munkáit, és kedves ismertetésben volt részünk a habánok eredetéről, magyarországi letelepedésükről, kerámia munkáik jellegzetességeiről.www.haban.hu
Innen Szentgyörgyvölgybe vettük az irányt, ahol Csótár Rezső bácsi portájára tértünk be. Régi, boglyakemence áll a műhelyében, amelynek az a sajátossága, hogy az agyagkiégetése egy szénaboglyához hasonló, szabad füstjáratú kemencében történik, amelynek oldalát az égetéskor betapasztják, majd amikor elkészül, lebontják,és így veszik ki a kiégetett félkész tárgyakat,melyekre a máz kerül. Rezső bácsi nagyon kedves, vidám, kicsit pikáns humorral megáldott bácsi, aki szívesen ülteti le a gyerekeket a koronghoz, hogy segítségével az ifjú "művészek" is megalkossák a saját kis munkáikat,melyet hazavihetnek. Szíves vendéglátóként a betérőt pálinkával kínálja, és vidám adomázás, viccelődés közepette mesél szakmájáról.
Johanna is készített 3 kis tálacskát, és vásároltunk egy szép gyümölcsöstálat is, ami azért szép, mert nagyon egyszerű.
Visszaútban Veleméren betértünk volna a méltán híres Árpád-kori templomba, de sajnos zárva találtuk. Talán jövőre több szerencsénk lesz.Visszamentünk még Dávid Éva portájára, hogy elhozzuk a bögréket, cukortartót, amiket nem lett volna szabad otthagyni. Tényleg gyönyörűek. Ebédünket Veleméren a Cipó-Művekben költöttük el, rakott krumpli formájában. Rendesen megrakták szalonnával, hagymával is, a tojáson,kolbászon kívül, 2 adagból mindhárman telejsen jóllaktunk, mindezért 1.600,- forintot fizettem. ( Ez csak egy kis adalék )
Megérezvén a szállásunkra, lányom balra el, körülnézett az állatokat vette számba, majd közölte, hogy ő bizony Botonddal ( vendéglátóink középső kisfia, 7 éves) tart, és megy kihajtani a teheneket. Először én is velük tartottam. Kiérvén a legelőre ugráltak kicsit a lajtoskocsiról, amely a tehenek vízellátását biztosítja, majd visszatértünk, vacsora, lefekvés. Jó kis nap volt))
3.nap aug.20. csütörtök
Na ez a nap nem jól kezdődött. Rájöttünk, hogy hopp, ünnep van, így nincs bolt. De kenyér is minimális. No mindegy, ma biztos étterem lesz, vagy redukáljuk a kenyérfogyasztást, hogy kitartson reggelig.
Szóval, úgy 10 óra körül elbattyogtunk a szomszédos Papszerre, Németh Dénes portjára. Azért csak 10-kor, mert Johannának ki kellet hajtani a teheneket a reggeli fejés után. Mókás egy menet volt. Elől a két tehén libasorban, utánuk Johanna és Botond teljes 130 cm-es valójukban, majd a menetet Madzag zárta a 30 cm.-es szálkásszőrű tacsi keverék.Most egyedül mentek csak. Ja ha megkérdezitek, hogy merem kiengedni, az a válaszom. az Őrségben vagyunk. Aki volt ,az megérti, aki nem az menjen el , hogy megértse,
Na kedves olvasóm Németh Dénes portája maga volt az édenkert az én gyerekemnek. Rövid lista:
1 db spaniel ( nekünk is az van) Bruno
2 db kaukázusi Farkas, és a másik nem jut eszembe
3 db ló, az egyik Jessica
2 db póni
2 db kecske
sok nyúl , és tengerimalac.
Továbbá: tökmagolaj, és akácmézes almapálinka, valamint birsalmasajt és egy különösen érdekekes dolog:
A gazda a betérőt tökmagolajos hagymáskrumplival kínálja, és finom birsalmasajttal.
Vettünk az olajból, ( erről picit később) meg egy kis pálinkát is, hátha elrontjuk a gyomrunk))
Közben Johanna lovagolt, lovat etetett, nyulat gyomrozott, tengerimalacot és macskát dajkált, majd megjegyezte, hogy Bruno jó lenne férjnek a mi kutyánknak.
Elidőztünk jócskán, úgy egy óra körül értünk Pityerszerre.
Pityerszer Szalafő hét szere közül az egyik, a pacsirtáról ( pityer) kapta a nevét. Tulajdonképpen skanzennek is hívhatnánk, de nem az, mert egyetlenegy ház kivételével, mindegyik épülete az eredeti helyén áll, nincs áttelepítve, mint a skanzenek általában. A látnivalót illetően, időrendi sorrendben követhetjük végig az őrségi építkezés fejlődését kezdve az 1700-as évek vége táján felépített boronafalú ( fagerendák, vesszők a tartószerkezet, tapasztott fallal)kisházzal, majd a kerített házzal ( a teljes porta be van kerítve, számos menekülési lehetőséggel tűz esetén,illetve fedett "folyosón" körbejárható, végül a téglából épített mai kornak megfelelő épületek kerülnek sorra. Érdekessége az emeletes kástu, amely építmény a háztól 15 m-nyi távolságra épült, élelmet, pénzt, régi papírokat, és minden olyant őriztek benne, amelyet megóvni kívántak akár tűzvésztől, vagy a nemkívánatos betolakodótól.
Pityerszerről kiválóan tanulmányozható a szeres települések jellege, lévén maga is magaslaton terül el, belátható a közeli Papszer, Templomszer.
A sétát követően üdítő,kávé a "Pityer kocsmában" 1200,- ( ez picit drága)
Innen ismét Őriszentpéter felé vettük az irányt, ahol megnéztük az Árpád-kori templomot, amely szintén kiváló állapotban maradt fenn, bár belseje nem olyan megkapó, mint a velemérié. Betértünk egy korongozásra Róka Lajosné, Róka Kati és Evelin portájára, ahol nagyon szép őrségi kerámiákat lehet vásárolni. Vettünk is egy csinos kis májsütő , és egy vajtartó edényt, illetve 6 db peremes tányért. Ez utóbbiakat azért, mert ha hiszitek, ha nem, jólesik belőle enni.
A portán lehetőség van korongozni, 500,-/ db, kicsi kerámia tárgyakat festeni a gyerekeknek, 150,-/db, illetve ha megéhezel hajdinás vargányalevessel, szilvalekváros máléval ütheted el az éhedet, házi bodzaszörppel olthatod a szomjad.A vargányalevesről még írok))
Esti programunk a Mentést Másként trió, akik kobozzal,hegedűvel kísért moldvai népdalokat,megzenésített Nagy László verseket adnak elő valóban színvonalasan, illetve a Técsői Banda "Körbe
hív a kolomejka" című koncertje volt az őriszentpéteri pajtaszínházban.Ezúton is köszönöm a Teleház munkatársainak a rendezvényt, nagyon színvonalas volt.

Augusztus 21.péntek:
A mai napon viszonylag kevés program volt,mert későn is keltünk. Délre értünk Pityerszerre, ahol ezen a napon az Őrségi Nemzeti Park lovaskocsizási lehetőséget biztosított a nemzeti park területén a szlovén határig. Délután 2 órára foglaltuk le a fogatot 5.000,-forint volt egy órára, amit egy másik családdal együtt álltunk,így megoszlott a költség.
Előtte azonban gyors ebéd a Bognár étteremben Őriben, őrségi gombaleves ( krumpli, zöldség, sok gomba) hajdinás ( gersli, burizs,árpagyöngy ki hogy ismeri) vargányaleves ( kellemes savanykás ízű leves rengeteg gombával) dödölle ( krumpligánca) zsíron pirított hagymával és fokhagymás tejföllel, húsleves, palacsinta, üdítők, sör összesen: 4500,- Nagyon nagy , ízletes adagok.
A fogatolás nagyszerűen sikerült, a gyerekek hajthatták is, ez külön élmény volt, kis erdei utakon jutottunk el szlovén-magyar határhoz, ahol egy régi tábla emlékeztet az államhatárra, illetve egy újabb a határnyitásra.
Este a az őriszentpéteri teleház elől vadlesre mentünk a környékbeli erdőbe.Felkászálódtunk a lesre, vártuk a vadakat. Nem jöttek, csak vadszúnyogok. 9-körül vonultunk be, a vadászok kíséretében. Érdekes volt az esti erdő hangjait figyelni.

Augusztus 22.szombat
Reggel ismét elmentünk Németh Dénes portájára,hogy búcsút vegyünk a négylábú hadseregtől.
Déli 1 óráig játék, kecskeetetés a Ferencz-portán, majd ebéd a Bognár étteremben. Nagyon szimpatikus dolog volt, hogy rákérdeztek, elértük-e a tegnapi kocsikázós programot, illetve, átmeneti kakaóhiányuk volt, de megoldották, és a lányom ismét megkapta a két kakaós palacsintát. Kiváló ebédet ettünk, az Őrségi falatkák viszont nem falatka méretű, hanem kétemberes adag, ahogy a sültcsülök pirított gombával is.
Megbeszéltük, hogy jövőre befizetünk menüre, ami kb.700 Ft.-ba kerül, kétfogásos ebéd, el is lehet vinni.
Délután Jakosa Aranka néni portáján, a Csörgőszeren néztük meg a régi olajütő berendezést, amely a 30-as években készült, és számos,egyéb régi mezőgazdasági eszköz is megtalálható a portán. A háza egy nagyon szép régi "kódisállásos" épület. A kódisállás egy kis esővédett, tornácos beálló a bejárati ajtó előtt , ahol a szegények, vándorok, bármikor megpihenhettek, de a küszöböt nem léphették át.
Estére eleredt az eső, de ez nem zavarta meg a gyerekeket, és híven követték Boglárkát a nagylányt, és a legelőről behajtották a két fejésre váró tehenet. Johanna még egy varangyost is fogott, el akarta hozni, de az kiugrott a kezéből.

Augusztus 23. vasárnap: reggeli, pakolás, hazaindulás sajnos.

Tudom,hogy még rengeteg minden van amit meg kell nézni, ezen a nyaraláson azonban a nyitott portákat részesítettem előnyben a többi látnivalóval szemben. Lefoglaltuk jövőre is a szállást, az teljes Hétrétország időtartamára, 12 napra. Lehet az is , hogy két hét lesz. Megnézzük majd a Vendvidéket,a közeli szlovén várakat, Szentgotthárdot,a nemzeti parkban túrázunk, elmegyünk Ausztriába a Dinóparkba, és a 60 km-re lévő Szombathelyen a Savaria karnevált ismételten felkeressük.
Szép volt ez a pár nap, ajánlom mindenkinek, aki szereti BARÁTSÁGOS , EGYSZERŰ EMBEREKET, a lankás domboldalakat, a hagyományos tájjelegű ételeket, és persze Vas-megyét, az Őrséget...
Emőke1 nem elérhető   Válaszol idézettel
Régi 2010-12-05, 20:05   #2 (permalink)
Új tag
 
Csatlakozott: 10-12-05
Hely: Budapest
Összes hozzászólás: 9
Hírnév szint: 0
Emőke1 a hírnévhez vezető út elején jár.
Alapbeállítás

És az idei:
Tavalyi őrségi nyaralásunkat idén is ismételtük, és ha hiszitek , ha nem megint a Ferencz-portán, Szalafő.
Fene tudja, valahogy bejön nekünk ez a hely, amiben szerepe van persze a 8 tagú vendéglátó Zaicz családnak,és népes állaseregletüknek, valamint a porta elhelyezkedésének, és kényelmes apartmanjainak.
Szóval még tavaly lefoglaltuk a nyaralást, ezúttal egy hétre,és vasárnap délelőtt útrakelt a kiscsapat. Jó hosszú az út, vagy 280 km Budapesttől, úgyhogy néhány megállás mellett délután 2 körül érkeztünk.
Mivel ugyebár tavaly óta tudtuk az eljárást, beköltöztünk az Álmos névre hallgató apartmanba. Előtte azonban konstatáltuk, hogy újabb macskákkal, és egy Bodza névre hallgató , Madzag kölyökkel ( Madzag az anyakutya és tavaly is megvolt) gyarapodott a háziállatok száma.
Kipakolás, gyorsan futás Őriszentpéterbe a Bognár étterembe, korai estebéd, hajdinás vargányaleves, dödölle, palacsinta, majd vissza a portára, ahol, sürgős játszanivaló akadt, majd jó későn tehénkihajtás.
2010.augusztus 16. hétfő
Felkeltünk úgy 9 felé, bár inkább tápászkodásnak nevezném, összeszedelőzködtünk,és irány megvizitálni tavalyról megismert Papp Dénes portáját, és népes állatseregletét. Szóval ismét tengerimalac,nyúl, Brúnó , Farkas a kaukázusi, és nap fénypontja Jessie a haflingi ló , aki mint megtudtuk póniféle. A tökmagolajos hagymás krumpli ezúttal sem maradt el, és jóféle birsalma sajtot is kínált a házigazda. Johanna hosszas lovaglással, mi meg több birsalmasajttal, és tökmagolajjal lettünk gazdagabbak, és kaptu k egy félórás zuhét is , hogy megnőjünk
Ezután ebéd, és délután megnéztük a Múltidéző portát,ahol Horváth Kelemen Anna erdélyi, Kalotaszegi népi bútorfestő segítségével készíthettek a vállalkozó szelleműek kis festett fatáblákat. Ezt követően Őriszentpéteren idén is meglátogattuk Orbán Lajos kópickötő mestert.
Az este kedélyes, borozgatós beszélgetéssel telt.

2010.aug.17.kedd
Ma volt tervbe véve Ausztria,de eléggé felhősnek indult, ezért elhalasztottuk.
Nem akartunk mi Szlovéniába menni, de így sikerült. Az úgy volt, hogy elindultam Magyarszombatfára, hogy Veleméren át megközelítve érjek Szentgyörgyvölgybe Rezső bácsihoz. De benéztem rendesen,és balrakanyarodás helyett Szlovéniába mentünk.Először gondoltuk,hogy megnézzük Lendvát, de csak autópályán látszott elérhetőnek, matricánk meg nem volt. No akkor menjünk Muraszombatra, de ez is pályás.Akkor megmérgesedtem és arra jutottam,hogy inkább menjünk vissza. Na elindultunk visszafelé, egyszer csak ki van írva,hogy Grad balra. ( Grad-Felsőlendva) Balnagyív,és fel. Mentünk jó darabig emelkedőn,lejtőn, kanyarban és egyenesen, mígnem megérkeztünk.

Felsőlendva (Grad) a mai Szlovénia Pomurska régiójában, a Muravidék északi részén, a Goričko szlovén tájegység területén fekvő település.
A falu római katolikus temploma régi gótikus Árpád kori épület. A csúcsíves templom 1660-ban lett felújítva. Állapota nagyon jó, a legújabb, szlovén felújítás is ízléses, a templombelső érdekes, harmonikus, érdemes belülről is megnézni.
A felsőlendvai vár Szlovénia legnagyobb várépülete. A környező területet III. Béla magyar király 1183-ban a szombathelyi monostornak adományozta. Az első erődítményt a templomosok építették a keresztesháborúk idején. 1208-ban Vasvári András gróf hűbérbirtoka lett, ő jelentősen kibővítette a várat. 1269 és 1275 között II. Ottokár cseh király birtokában volt, majd a Gutkeled nembeli Amadéé, a Felsőlendvaiak őséé lett. Amadé Miklós szlavóniai bán 1367-ben csatát vívott Hodos mellett és megszerezte a muraszombati uradalmat is.
Az Amadé család kihalása után, 1365-ben a vár a Szécsyek tulajdonába került. A Szécsy család a 16. században jelentősen hozzájárult a protestantizmus elterjesztéséhez a vidéken. A várat birtokosai rendszeresen bővítették, fejlesztették. Ennek ellenére a 16. és a 17. században többször is elfoglalták parasztfelkelések, valamint török betörések során.
1684-ben a Szécsy család is kihalt férfiágon és a birtok a Batthyányiaké, majd a Szapáryaké, illetve a Széchenyi családé lett lett, akik az I. világháború végéig birtokolták.
A két világháború között az akkor még jó állapotban lévő vár Hartner Géza muraszombati nagybirtokos tulajdonában volt. A II. világháború során a vár súlyos sérüléseket szenvedett és teljesen kifosztották. A háború után szovjet csapatokat szállásoltak el benne, majd köztulajdonba vették. Egy darabig hivatalokat helyeztek el benne, néhány család is beleköltözött, de egyre jobban leromlott az állapota. A hetvenes évek elejére részben felújították és házasságkötő termet is berendeztek benne. A felújítási munkák 2008-ban is folytatódtak EU-s támogatással. A kastélyudvarban bioenergetikai erőpont van, amivel különböző betegségek gyógyíthatók.
Körbejártuk az épületet, még javában zajlik a felújítás. Maga a környezet nagyon szép ,ápolt, kellemes sétalehetőséget nyújt.Egy hibája van, csak szlovén nyelven vannak a feliratok .Jó másfél kétórás bóklászás után visszamentünk (volna) Szentgyörgyvölgybe. De nem sikerült elsőre, megint eltévedtünk.( Ja GPS és térkép híján ez elég könnyű Szlovéniában,mivel nem a nagyvárost,vagy határátkelőket táblázzák ki, hanem a következő apró falvat, ráadásul szlovénul csak) Szóval jókora kerülő,és kérdezősködés után találtunk egy fiatal párt, akik jól tudtak angolul,és nagyon hamar útbaigazítottak.Mégis lettünk Muraszombaton,igaz csak érintve,mert már mindenki éhezett, szomjazott, és siettünk haza.
Bajánsenyénél tértünk vissza,ahol betértünk a Határcsárdába, és alaposan megebédelünk.
Innen Szentgyörgyvölgybe el, és megérkeztünk a tavalyról már megismert Rezső bácsihoz,ahol délután 5-ig elücsörögtünk,megvártuk,míg Johó elkészíti a négy agyaggyertyatartót ,majd irány haza.

2010. aug.18. szerda
Ma már nem volt felhő az égen, így idejekorán elindultunk Bad Gleichenbergbe Dinoparkot vizitálni, illetve a Riegersburgi várba boszorkánynézőbe.
Indulás előtt elkértem a házigazdák Ausztria térképét, mivel az enyém otthonmaradt, és nem akartam úgy járni, mint Szlovéniában
Szóval fél tízkor indultunk , és kényelmes autózás után 3/4 11 -re értünk a Dinopark bejáratához, amit nagyon könnyen meg lehet találni, jól kitáblázták.
Megvettük a belépőket,családi jegy 27 Euro.
Éppen az élő Spinnosaurus show vette a kezdetét, ami kb. 10-15 perc, és egy igen csúnya, a szivárvány minden színében pompázó interaktív Dino mászkál fel-alá, és ordítozik. Kb. ennyi a show, de a gyerekeknek persze tetszik. Miután ő eltűnik, földrengést, és egy kisebb vulkánkitörést imitálnak, a földrengés jópofa, de a vulkán elég gyenge. Csak egy mesterséges domb füstölög.
Miután végeztünk a "show"-val körbejártuk a parkot, ami nagyon szépen kiépített sétautakból áll, és nagyjából mindegyik dinoféleséget bemutatja.A séta végén érkezünk a nyuszivároshoz, ami egy kb.30m2-es elkerített rész, ahol néhány nyuszi él, és különböző középületek ( városháza, Spar, iskola stb.) a nyusziházak. Ötletes megoldás. Van még egy kisebb bemutató az emberréválás folyamatáról, illetve a jégkorszakból jól ismert mammutot, és kardfogú tigrist mutatják be.
Mivel szomjaztunk, és elbágyadtunk, ittunk egy-egy kávét az étteremben, illetve Johanna benevezett egy Sacher tortára ( nem volt jó, tele volt lekvárral)és egy Cappyre.
Kifelémenet még egy kis játszóterezés , majd körhintázás volt ( 1 Euro/menet) és néhány dinóval is gazdagabbak lettünk))
Úgy gondolom, hogy ide akkor érdemes menni, ha az ember valahol a közelben nyaral, mint mi, és egy kirándulás erejéig megejti a látogatást. Csak ezért a parkért nem látom értelmét többszáz kilométert autózni, kicsit nagyobb a hírverés, mint a tartalom.
Innen Riegrsburg felé vettük az irányt, kb. 20 km-re van a Dinoparktól
Felérve a várhoz, megvettük a jegyeket, amelyek várbelépők, és külön felvonó jegyeket, 36 Euro/3 fő.
Automata rögzített drótkötélfelvonóval lehet feljutni a várba, ugyanúgy működik, mint a lift. Hívod, lejön, felvisz. Az alábbi részlet kis javításokkal az alon.hu-n található meg:
"Riegersburg vára egy 482 méter magas vulkanikus sziklára épült.
Ezen a helyen már a 12. században is állt vár, ezt bővítették és építették át folyamatosan a századok során. A 15. században stájer belharcokban pusztult el az alsó vár, a Lichtenegg nevezetű. A riegersburgi vár mai formáját a Gallerinnek, azaz Katharina Elisabeth von Galler (született Wechsler) bárónőnek köszönheti, aki a 17. század derekán élt itt, és nagy örömét lelte otthona csinosítgatásában. A vár erődítményként is kiválóan megállta a helyét, soha senki nem tudta bevenni. Se a török, se – persze még jóval korábban – a magyarok.
A várárokban, számunkra ismeretlen okokból, vidáman ugrándozó és káposztát majszoló nyulakat látunk. (Talán a közeli ragadozómadár-bemutató szereplőinek éléskamrájáról lehet szó?)Egyébként a vár érdekessége, hogy dupl várárokkal látták el. Boszorkányok és varázslók a címe - a kis képzavarral élve – a viaszbábokkal tűzdelt kiállításnak. Magyar nyelvű kiírások nincsenek, de több oldalas magyar nyelvű leírást kapunk.
A boszikiállítás apropóját a feldbachi boszorkányper képezi, amely stájer földön a legnagyobb ilyen jellegű jurisztikai esemény volt, 1673-tól 75-ig tartott a feldbachi tartományi bíróságon (9 kilométerre Riegersburgtól). A per során 95 férfit és nőt vádoltak meg jégeső okozásával. A boszorkányperben a császári biztos az az Ernst Purgstall gróf volt, akiben a riegersburgi várúrnő, a Gallerin vejét tisztelhetjük.A boszorkányüldözés egészen elképesztő méreteket öltő elterjedésében (becslések szerint szerte a keresztény világban összesen egymillió embert végeztek ki) nagy szerepe volt Jakob Spenger és Heinrich Institoris 1487-es könyvének, a Boszorkánykalapácsnak, amelyben a szerzők azt ecsetelik részletesen, hogy néznek ki a boszorkányok, mit tesznek (szövetségre lépnek az ördöggel, elátkoznak embert és állatot, rossz időjárást okoznak stb.), és hogyan lehet velük szemben eljárni (perrel, kínzással és kivégzéssel).
A tárlaton olyan ínyencségeket mutatnak be, mint a vezeklő eretnek figurája, a törvényesen megengedett kínzóeszközök és kivégzési módok (például pellengérre állítás, lefejezés, felnégyelés, kerékbe törés, ezek egészen a 18. század második feléig használatban voltak).Van vasszüzük is, de azt mondják, ezt nem igazából nem is használták. A boszorkányokat és varázslókat jobbára máglyán égették el, még azokat is, akiket egyéb módon küldtek át a másvilágra. A 17. században inkább már előre lefejezték vagy megfojtották őket, csak utána vetették máglyára, talán a biztonság kedvéért.Egy nagy, kerek asztalon olvashatjuk mindazok neveit, akiket a nagy feldbachi perbe elítéltek, és láthatunk térképeket is, precízen feltüntetve rajtuk a boszorkányok szokásos repülési útvonalát, azokat a helyeket, ahol a levegőben előállították a jégveréshez szükséges jeget, és természetesen a boszorkányszombatok helyszíneit.
A vár másik kiállítása egész egyszerűen a Vármúzeum nevet viseli, és, ki hitte volna, a vár és urainak történetét mutatja be. Közülük egyértelműen kimagaslik a Gallerin alakja (csak átvitt értelemben, valójában kis stöpszli volt). Az ő idején mintegy 1500 alattvalója volt az uradalomnak.
Valamiért a vármúzeumi, és nem a boszorkánykiállítási részen kapott külön termet Katharina Paldauf, akit virágboszorkánynak is neveznek. Rózsákkal körítve áll itt az ő viaszfigurája, arra utalva, hogy a monda szerint télen is virágba borította a természetet. Katharina Paldauf egyébként egyike volt a fent említett kilencvenötöknek. El is égették.Úgy a vármúzeum felénél járva érünk a főúri lakrészbe. Megcsodálhatjuk a Gallerin portréját (amin kissé idealizálva látható), és bábuját is (amin kevésbé). A várúrnő kétszer özvegyült meg, harmadik férjétől pedig, aki 30 évvel volt fiatalabb nála, elvált. (A második férj, von Kapell ezredes a török elleni harcban esett el.)
A két leglátványosabb terem a lovagterem, illetve az abból nyíló fehér terem. Az előbbi egy 19x8 méter alapterületű, 6 méteres belmagasságú helyiség, mennyezetén és hatalmas ajtain faintarziákkal. A lovagterem adott helyet a lakomáknak, most is ott tivornyáznak a főúri viaszfigurák a terített asztalnál, ahogy annak idején tették az igaziak, egyszer 26 álló napon át. Kellett is a bor, még szerencse, hogy megtermett a hegyoldalban a szőlő, és megterem azóta is, melegük ugyanis biztosan nem volt. Van a teremben egy salzburgi csempékkel kirakott kályha, ebbe kb. 6 köbméter fa kellett, csakhogy egyszer átmelegedjen a terem.A fehér terem, amely egy barokk stílusú nyári ebédlő, a Gallerin saját építtetése. Nem volt olcsó mulatság az építkezés már akkor sem, erre utal a felirat, amely lefordítva így fest: „építeni szép kedvtelés, s hogy mibe kerül ez nekem, azt jól tudom”… "
Körbejártuk a várat, majd leereszkedtünk, és elindultunk visszafelé.
Vacsorára már vissza is értünk a Bognárba.

2010. 08.19. Csütörtök
Ezen a napon nem sok mindent csináltunk,éppenséggel csak pihentünk. Este szalonnasütés volt a háziakkal, és a többi vendéggel, kedélyes beszélgetéssel.

2010.08.20. Péntek
Délelőtt elmentünk Pityerszerre, mert az Őrségi Nemzeti Park innen indítja minden pénteken a lovakocsis kirándulásait. Az orrunk előtt ment el a kocsi, gondoltuk addig körüljárjuk ismét a múzeumfalut. Bóklásztunk, nézegettünk, szilvát ettünk, fagyiztunk. Kérdezgettük mi hogy mikor jön a kocsi, de senki nem tudta a dolgozók közül.Már egy órája vacakoltunk, mígnem az egyik kiránduló család felvilágosított, hogy ma már nincs több lehetőség. (Ez déli 13-kor volt, ünnepnap, amikor tele van a Pityerszer kirándulókkal) Szóval gratulálok a Nemzeti parknak a szervezésért, illetve felteszem a kérdést, hogy ennyi pénzük van?
Ebéd után ( Bognár étterem) elmentünk megnézni Felsőszentezsébeten az Ózon Biofarmot. Na ez horror. Ilyent én még nem láttam Dunántúlon.Ózont az úton-útfélen kerülgetésre szoruló disznóürülék biztosít, piszkos, almozatlan juh és kecskekarám, illetve ugyanilyen tehénistálló. Biztos ettől bio. Találkoztunk egy pónilóval is akinek a sörénye összeállt a sok bogáncstól. A tanya vagy mi ez körül futkorásznak a disznók, meg a szárnyasok. Szóval elképesztő. Az erdejükben viszont találtunk légyölő galócát, amit nem vittünk haza vacsorára.
Visszafelé bementünk Valamérre, és végre bejutottunk a templomba. Idézet Velemér honlapjától:
"A késő román és kora gót építészeti stílus jegyeit egyaránt magán viselő épületet Aquila János 1377. körül készült freskói tették világhírűvé. Öt településen maradtak fenn munkái (Veleméren kívül Szlovéniában Mártonhelyen és Bántornyán, Ausztriában pedig Fürstenfelden és Radkersburgban). A templom az országúttól kicsit távolabb, a falu délkeleti szélén, a temető közelében található. Tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy melyik portán lehet átvenni a kulcsokat. Az elragadó, XIII. századvégi, késő román-kora gót temploma távol az országúttól, (ma Paprétnek nevezett terület) az erdő mellé bújva áll immár hét évszázada. 1378-ban a radkersburgi Aquila János festette ki a templombelsőt, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Páratlan értékű freskótöredékek találhatók az egyhajós, tornyos, sokszögű szentéllyel záródó apró templomban. A reformáció helvét irányzatához csatlakozott tájban a XVII. század elején e templom is a reformátusok használatába kerül.Nemcsak a szentek tiszteletét, de képzőművészeti ábrázolásukat is elvetik: a faliképeket az országos gyakorlatnak megfelelően lemeszelik. III. Károly intézkedéseiben jelentkező XVIII. századi rekatolizálás 1732-ben ugyan visszaadja a templomot a katolikusoknak, ámde a község népe kitart protestáns volta mellett.
A templom a szombathelyi egyházmegye megalakulása után ebbe az egyházi szervezetbe tartozott, de nem lett önálló plébénia, hanem a kercai plébánia fikiája a napjainkig.A gondoskodó hívő sereg nélkül maradt templom az 1808. évben már annyira romossá vált, hogy nem is használták. Egy 1825. évi jelentés szerint még a kő berendezéseket is széthordták. A beszivárgó esővíz lassan lemosta a mészréteget a falképekről. Erre figyelt fel a szomszédos Szentgyörgyvölgy éles szemű és éber lelkiismeretű református iskolamestere, Gózon Imre. Tulajdonképpen neki köszönhetőe műemlék fennmaradása. Értesíti az épület pusztulásáról a magyar műemlékvédelem atyját, Rómer Flórist, aki 1863-ban felkeresi Velemért. A szemle után nem elégszik meg az itt látott falképek részletes leírásával, hanem gyűjtést szervez a templom megmentésére. Támogatja a vállalkozást Szenczy Ferenc szombathelyi püspök is: 1865-ben tetőt emeltet az épületre. Azonban a tetőn is átszivárgó nedvesség a falikép-állományban egyre nagyobb pusztítást végez. Amikor 1940-ben Pável Ágoston, a szombathelyi múzeum igazgatója Velemérre látogat, a már szinte romos épület alig látszik ki a gaz és cserjék sűrűjéből. A vészjelzésekre megindult restaurálások (1941-ben, 1956-1966-os években, 1967-68-ban, s végül 2003-ban) eredménye képpen ismét csodálatos élményben részesülhetnek az Árpád-kori templom látogatói. A falusi templom nagyobb átalakítások nélkül, zömében középkori állapotában maradt ránk. Egyhajós, a hajónál keskenyebb és a nyolcszög három oldalával záruló szentélyű, nyugati tornyos templom. A szentélye boltozott, a hajónál alacsonyabb. A hajó sohasem volt boltozva. A nyugati homlokzat elé kiugró, négyzetes alaprajzú tornyot a földszínten kapuk törik át. A külső csúcsíves kapu az előcsarnokul szolgáló toronyaljba vezet. A belső ajtó gótikus, körtetagozatos, ez a templomhajóba nyílik. A torony nyugati homlokzatán lévő három gótikus ablak közül kettő lőrésszerű, egyenesen levágott, a legfelső díszesebb kiképzésű, gótikus, mérműves ablak. A torony másik három oldalán is egy-egy ugyanolyan kialakítású ablak található. A négyzetes toronyhoz csatlakozik a téglalap alaprajzú hajó, amelyen délről három, a szentély keleti oldalán egy csúcsíves, a szentély déli oldalán egy kerek ablak található. A hajó északi és déli oldalán az íves díszítésű téglapárkányzat egy része fennmaradt, valamint az ezeket lezáró kőkonzolok. Ezek közül három emberfejes, egy pedig egyszerű, sima konzol. A templom építőanyaga főleg tégla, kis részben kő és tégla vegyes falazású. Az alapok, a lábazatok, a sarokarmírozások, a bejárat és ablaknyílás keretek - a körablakon kívül - kőből készültek. A szentély keleti ablakának könyöklőjét még a középkorban lefaragták, mert Aquila János 1377-ben, a belső kifestésekor követte a lefaragás vonalát. A szentély északi oldalán állt a pasztofórium, felső részén díszesebb oromzattal. Rómer Flóris írja: Legnagyobb részét nemrég ellopták úgy, hogy csak háromszögű oromzata, középett ötszirmú rózsával, és a két csúcstornyocska maradt meg. Ránk sem maradt több, sőt körülötte a faliképek végig lepusztultak. Ez igazolja, hogy a fülke a falfestmények elkészülte után került kialakításra. A templomot körben árok és sánc övezte. A templom alapos régészeti, művészettörténeti kutatás után került helyreállításra, ami 1966-ra fejeződött be. Ezután került sor a freskók helyreállításának munkájára. Mi maradt ránk Velemér falképeiből? Nagyon sok értékes rész elpusztult, ám a viszontagságok ellenére felismerhetően birtokoljuk a szentélyben a piktor térdelő önarcképének töredékét, Márk evangélista oroszlánját, Máté evangélista angyalának töredékét, János evangélista sas madarát, Lukács evangélista ökrének kevés maradványát, az Angyali üdvözlet jelenetét, a lelkeket mérlegelő Szent Mihályt; a hajó északi falának alsó mezőjében a királyok vonulását, Szent László és Szent Miklós képmását; a déli falon Szent Erzsébet, a nyugati falon a Palástos Madonna ábrázolásait. A templom közelében lévő temetőben érdekes református fejfák láthatók még."
Végezvén a templom látogatással, betértünk egy rétesre Bajánsenyén a Berek Halászkertbe.

2010.08.21.
Reggel 9-kor indultunk Szombathelyre a Savaria Karneválra, Ják érintésével.
Aki a környéken jár,ne hagyja ki a templomot, megdöbbentően szép. Illetve komorságában is csoda.
"A jáki templom története
A jáki templom alapítója a Ják nemzetségből származó Jáki Nagy Márton nemes, a környék gazdag földbirtokosa. A Ják nemzetség alapítója az a Wasserburgi Wecellin nevű bajor lovag, aki Gizella királynő, Szt. István feleségének kíséretében jött be Magyarországra. Itt a királyi testőrség parancsnoka lett és nagybirtokot kapott. A templom és a bencés kolostor alapításának ideje: 1214. Az építés 1256-ig tartott, három szakaszban.
Stílusa alapvetően román, de már megjelennek a gótikus elemek is. Fellelhető a gyönyörű díszítésekben az észak-francia, normann hatás, valamint a burgundi, a bambergi dóm kőfaragók hatása is. Talán az alapító halála vagy a tatárjárás (1241-42) miatt az építkezés félbeszakadt. A befejezést a harmadik ún. provinciális iskola végezte. Munkájuk: az északi hajó lefedése (bordás keresztboltozat), a fő és déli hajók fakazettás lefedése és a Jakab kápolna felépítése.
A felszentelést Omodé győri püspök és Favus pannonhalmi főapát végezték 1256-ban. (A szentelést az alapító nem érhette meg.) Ezt örökíti meg a déli torony alatt látható egyik freskótöredék. A jáki templom előtt temetési jelenet látható.
Az 1331-ből való oklevél 50 szerzetesről tesz említést, amely bizonyára túlzás.
Az 1455-ben gazdátlanná vált jáki kegyuraságot V. László a monyorókeréki (Eberau) Elderbach Berchtoldnak adta, majd később Bakócz Tamás örökölte. Őt követte unokaöccse Erdődy Péter. Ettől kezdve az Erdődy grófi család a kegyúr. A Zrínyi-családhoz csak rövid időre került (1557-1613).
1532-ben, a kőszegi ostromkor, a törökök a monostort és a templomot is megrongálták. Az apostolfejek közül számosat levertek, de másutt is okoztak károkat.
1562 után megszűnt a szerzetesi élet, a kolostornak ma már nyoma sincs.
1626-ban Erdődy Bálint és Zsigmond megegyeztek, hogy a templomot kijavítják. Valószínűleg ezen restaurálás emlékét őrzi egy szívben látható név és évszám (Theodosius Duchon 1637) a főhajó egyik északi ívében. Egyéb barokk-kori festésmaradvány is fellelhető a templomban. A 17. század közepén az épületet villámcsapás érte, és erősen megrongálta a templom déli részét. Három déli pillért és a főhajófal nagyobb részét újjá kellett építeni. Ez a hatalmas munka Folnay Ferenc apát nevéhez fűződik (1643-1666). A templom déli kertjébe vezető ún. Folnay-kapu is ekkor épült. Vaskapuját Pölöskei József készítette 1970-ben.
A 18. század végé Erdődy Gábor gróf, apát, aki később egri püspök lett, a tornyokat restauráltatta (1733-35). Az 1756-os egyházlátogatási jegyzőkönyv (vis.can.) gazdagon tagolt hagymasisakról ír; valamint azt is megemlíti, hogy a főhajó cserép-, a mellékhajó fazsindelyes.
1780-ban Szily János Szombathely első püspöke, egyházlátogatásának alkalmával a főhajó tetőzetét és a tornyokat igen elhanyagolt állapotban találta.
1846-ban a szombathelyi püspöki hatóság sürgeti, hogy a templomot művészettörténeti szempontok szerint kell helyreállítani. Ettől kezdve a templom felújítása nem csak egyházi, hanem nemzeti ügy lett.
1892-ben a Műemlékek Országos Bizottsága Mőller Istvánt bízta meg a munkálatok irányításával.
1896-1904-ig tartott a templom történetében a második legjelentősebb helyreállítási munka (Magyarország ezeréves fennállásának emlékére). A munkálatokat Schulek Frigyes és Gyalus László vezette. A következő fontosabb teendők: lebontották a déli hajó fölé emelt, Folnay idejében épített emeleti részt. Felfalazták a barokk korban nyitott ablakokat. A barokk oltárok helyett neoromán oltárokat emeltek. Megújították az áldoztató rácsot, a szószéket és az egykori kegyúri karzat mellvédjét. A szentélytől kiindulva a kórusig új boltozatot készítettek a főszentély mintájára. Ugyanígy a déli hajóban is. A tornyokat is visszabontották a kórusmagasságig. Nagyon sok eredeti kőfaragványt múzeumi megőrzés végett kivettek. Ez a restaurálás az egész templomot érintette.
1902-ben Angster József és fia � pécsi orgonaépítők � új orgonát készítettek. A padok és a sekrestye berendezései Budapesten készültek a Gregersen cégnél. A tetőszerkezet Trummer János szombathelyi ácsmester munkája.
1937-ben Gróf Wenchein Frigyes apát idejében olasz művészek restaurálták a főoltár mögött "elfelejtett" Szt. György freskót és a déli torony alatt lévő freskókat.
Az 1980-as évekre ismét esedékessé vált a templom általános restaurálása. Az idő vasfoga, a savas eső sok kárt okozott. 1982-ben a főhajó cserepezése, a két oldalhajó rézzel való lefedése történt meg. A régi rézlemez felhasználásával készült el 1988-ra a II. világháború idején elvitt nagyharang helyett a 11 mázsás új Mária-harang.
A templom és Szt. Jakab kápolna restaurálása az Országos Műemlékvédelmi Hivatal irányításával zajlott. A munkálatokat a mindenre kiterjedő kutatások, szakrajzok, felmérések előzték meg. Eddig elért eredmények: elkészült a nyugati kapuzat oromfala, az apostolok galériája, a szobrok restaurálása és másolata. Kijavították a Jakab kápolnát és annak barokk oltárait.
Elkészült az apáti házak közül a B épület, amelyhez csatlakoztatva új rész is épült, hogy a több száz eredeti faragott követ tárolni lehessen. Folyamatban van az apáti A épület helyreállítása, mely a legértékesebb kövek, szobrok bemutatását szolgálja majd (kőtár).
Az ásatások is szakaszonként folytak. 1990-ben a sekrestyénél, a nagy ablak előtt megtalálták a negyedik apszis alapját. A sekrestye területén apáti kápolna állt. A Jakab kápolnát 1992-ben tárták fel. Beigazolódott, hogy a kápolna nem csontház volt, hanem a falu temploma. Sőt megtalálták a még korábbi templom rotunda rajzolatú fundamentumát, valamint a korabeli temetőt, a XI. századtól kezdve sok-sok halottal.
1991-ben az ún. Mária-oltár restaurálásakor leltek rá a jáki gótikus szárnyasoltárra az elveszettnek vélt négy táblaképpel (Péter, Pál, Bertalan és Ker. Szent János). Visszakerült egykori helyére a nagytemplom északi hajójának az oltárához."
Jó másfél órát sétáltunk, gyönyörködtünk aztán útnak indultunk Szombathelyre.
Minden évben augusztus 20-i hétvégén rendezik meg a Savaria Karnevált, ezt a háromnapos történelmi rendezvénysorozatot Caludius városában, ami szerintem az ország elsőszámú ilyen jellegű rendezvénye. Első utunk a Ferences-kertbe vezetett, megvettük a karszalagokat, és irány legiokat nézni. Idén osztrák, német, román meghívottakkal találkoztunk a magyarok mellett.
Egésznapos hadibemutatók szórakoztatják a közönséget, illetve gladiátorvidalokra kell felkészülni. Minden évben más-más római császár jelenik meg, is oszt életet, vagy halált, idén Septimus Severus volt.
A nap fénypontja a Collegium Gladiatorium Hagyományőrző Egyesület nagy gladiátorjátékok műsora, illetve a bedriacumi csata - az Északi Gárda, a Legio I. Adiutrix, a Savaria Legio, a Collegium Gladiatorium, és a Csallóközi Lovasíjászok műsora volt.:
"Marcus Salvius Otho a Praetori Gárda segítségével 69-ben meggyilkoltatta elődjét Servius Sulpitius Galba római császárt, majd magának követelte a trónt. Azonban Germania Inferior provincia kormányzója, Aulus Vitellius Germanicus a germán légiók legatusa korábban szintén magának követelte a trónt, és csapatai élén elindult Rómába. Előrenyomuló seregét két részre osztotta, melyeket az I. Germanica légió parancsnoka Fabius Valens és Hispánia egyik questora Aulus Caecina Alienus vezetett. Vitellius csapataiban volt a XXI. Rapax légió,V. Alaudae légió, az összes Rajna menti légió vexillatioi és Batavus erőinek auxiliai. A sereg körülbelül 70 ezer főből állt. A Caecina vezette erők átkeltek az Alpokon a Szent Bernát-hágónál, hogy elérjék észak Itáliát. Megtámadták Placentiat, de Otho helyőrsége visszaverte őket, és egészen Cremona városáig vonultak vissza, hogy bevárják Valens légióit.
Otho 69 március 14-én hagyta el Rómát, és északra vonult, hogy megütközzön az ellenséggel. Róma védelmét fivérére Titianusra bízta. Brixellumban vert tábort seregével, ami az I. Adiutrix légióból, a XIII Gemina légióból, annak előretolt alakulataiból, a Praaetori Gárdából és egy csapatnyi gladiátorból állt. Parancsnokai között, olyan vezérek is voltak, mint az a Gaius Suetonius Paulinus, aki 8 évvel korábban Britannia kormányzójaként leverte Boudica felkelését, de Otho mégis úgy döntött, hogy elhívja Rómából Titianust, hogy vezesse a csapatokat.
Titianus érkezése előtt már megvívtak egy ütközetet. Vitellius egyik parancsnoka Caecina lesben állt egy településen, amit Locus Castrorumnak hívtak. Körülbelül félúton Bedriacum és Cremona között, a Via Postumian. Azonban Otho csapatai megtudták, és Suetonius Paulinus vezetésével egy sereg Locus Castrorum ellen indult, majd meghátrálásra kényszerítette Caecina csapatait Cremonaba. Itt csatlakoztak Fabius Valens seregéhez, akik egy hosszabb úton Gallián keresztül vonultak át.

Titianus végre csatlakozott Othohoz, és átvette a parancsnokságot. Paulinus és a parancsnokok tanácsai ellenére úgy döntött, hogy Cremona felé vonul, és nem várja be a többi légiót. Otho Brixellumban maradt, hogy kivárja a fejleményeket. Április 14-én a két sereg találkozott Otho hosszú meneteléstől fáradt csapataival a Via Postumian valamivel közelebb Cremonahoz, mint Bedriacumhoz. A legsúlyosabb csaták ott alakultak ki, ahol Otho I. Adiutrix légiója, melyet nemrégiben soroztak a Misenumi hajóhad tengerészeiből összecsapott Vitellius veterán XXI. Rapax légiójával. Az I. Adiutrix a csatában megszerezte a a XXI-es légió jelvényét, az Aquilat, bár parancsnokukat elvesztették. A csatatér más területein Otho XII. Gemina légiója vereségett szenvedett Vitellius V. Alaudee légiójától, és az I. Adiutrix végül meghátrált, amikor Batavus segédcsapatai megtámadták a szárnyat. Cassius Dio szerint csaknem 40,000 embert öltek meg a csatában. Otho csapatai visszavonultak Bedriacumba, majd másnap megadták magukat és hűséget fogadtak Vitelliusnak.
Amikor a hírek megérkeztek Brixellumba, csapatai közül sokan csatát sürgettek, azonban Otho öngyilkosságot követett el. Kevesebb, mint három hónapig volt uralkodó. Vitellius diadalmasan bevonult Rómába, ahol a Szenátus elismerte, mint római császárt."
Megnéztük, sajnos csak kívülről a város zsinagógáját, illetve a mellette álló, Országh László szülőházát is.
Menetközben persze végigjártuk a kirakodóvásárt, ahol a szervezők szerencsére csak valóban kirakodóvásárba illő holmikat engednek forgalmazni, vagyis nincs kínai műanyag ló Jártunkban-keltünkben összefutottunk a Fekete Sereggel is, akik éppen ott lövöldöztek tarackágyújukkal a főutcán. Egyébként ilyenkor meghatározott időközökben vonulnak fel a város utcáin különböző hagyományőrző csapatok, és a város lakói tógát, tunikát, vagy más korhű jelmezt öltve pompáznak.
Fantasztikus hangulata van az egésznek.
El is határoztuk, hogy egyszer mind a három napon lent leszünk, hogy az esti felvonulásokat is meg tudjuk nézni.
Délután 5 óra felé indultunk vissza, megvacsoráztunk a Bognár étterem leányvállalatánban, a Zala parti betérőben, majd visszatértünk a szállásra.
Kicsit még beszélgettünk, aztán alvás.

2010.augusztus 22.
Indulás....

Epilogus: Legközelebb Kőszeg lesz az úticélunk Vas-megyén belül,hiszen azon a részen is van jócskán felfedeznivaló.
Ettől még az Őrség megmarad kedvencünknek, hiszen bizton állítom, aki egyszer ellátogat erre a vidékre, annak szívügyévé válik időnként visszatérni
Emőke1 nem elérhető   Válaszol idézettel
Hirdetések
Régi 2015-07-15, 09:07   #3 (permalink)
Új tag
 
Csatlakozott: 15-07-15
Összes hozzászólás: 1
Hírnév szint: 0
Vica19 a hírnévhez vezető út elején jár.
Unhappy Őrség

Sziasztok,
Évek óta el szerettem volna menni a csodálatos Őrségbe mert mindenhol regéket olvastam a fantasztikus tájról , a kézműves termékekről , megmaradt hagyományokról amelyekbe mi is még betekinthetünk.
Én nem szeretném túlrészletezni a dolgokat csak a tényeket közölném.
A táj stimmelt fantasztikus , csend, béke , nyugalom , zöld erdők mezők , dombok. A szállásunk is hasonlóan szép dombocskán erdők ölelésében lévő kis parasztház volt.
Pár neten talált beszámoló és ismertető alapján összeállítottam hogy hová megyünk kihez és mit csinálunk.
Tökmagolajos : leírás szerint megtekinthető a hidegen sajtolás illetve mag "verés" . Valóság : " most éppen elég a készletünk nem sajtolunk a héten és a két házzal mellettünk lévő kollega sem " viszont vehettünk a szépen kirakott nagy olaj kínálatból és pár infót is kaptunk a munkákról.
Lovas szekerezés: megbeszéltem a gazdával előre egy időpontot , mi odamentünk de egy lélek nem volt a portán a kutyákon kívül. Hívtam : " hát közbejött egy csoport most éppen őket viszem kb 1,5 óra múlva megfelel? Mondom nem , nekünk most a jó. Végül 15 gyerek társaságában felfértünk a kocsira , szép helyre vitt , jó volt végül csak nem erre számítottunk.
XY porta kecskesajtokkal , tejjel : az én szüleimnek is van egy kis gazdasága (malac, tyúk, ló stb) így képben vagyok pár dologgal de a szüleimhez szívesebben invitáltam volna vendégeket mint ide. Nem éppen gondozott és rendes porta kinézetét kelti. Járkáltunk, de szintén egy lélek nem jelent meg hogy esetleg segíthet valamiben. De a látvány után úgysem vettem volna semmit.
Pityerszer, szuper hely , ajánlani tudom. Szalafőn út menti vendéglő szintén pozitív. Nagy ízletes adagok , jó áron, gyors kiszolgálás !
Porta ahol hagyományos Őrségi ízeket lehet kóstolni : sehol senki , be kell előre jelentkezni , főleg gondolom csoportokat fogadnak.
Szentgotthárdi fürdő, kiváló. 3 csúszda , kinti benti medencék, szép, tiszta , kúltúrált. Túrának én ajánlom a hármashatár túrát és a János hegyi túrát.
Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat csak az volt a furcsa hogy főszezonban a vendégváró portákon nem találtunk sehol senkit , sem vendéget sem házigazdát Egész héten házi tojást kerestünk de rájöttünk hogy nem túl sok helyen tartanak állatokat . (a mi Pest megyei városunkban sokkal többen foglalkoznak ezzel)
Ja egy fontos a megközelítés . Odafelé a férjem tajtékzott hogy ennyi idő alatt már régen Horvátországban lennénk így visszafelé másik utat választottunk.
Mindenkinek ajánlom (mi Pest megyéből mentünk) : M7 autópálya Letenyéig majd 87-es főút Zalalövőig majd Őriszentpéter felé. M7 és Őri távolsága 1 óra út.
Mi nem valószínű hogy visszamegyünk mert amiért valóban mentünk volna (vendégvárás, hagyományos mesterségek) nem kaptuk meg és hasonlóan szép helyeket szerencsére találunk közelebb is .
Remélem hasznos lesz valakinek
Éva
Vica19 nem elérhető   Válaszol idézettel
Válaszol

Címkék
Magyarszombatfa, Őriszentpéter, Őrség, Pityerszer, Szalafő, Velemér

« Kastélyok | Várak »


Jelenlévő aktív tagok böngészik ezt a témát: 1 (0 tag és 1 látogató)
 
Téma eszközök Keresés ebben a témában
Keresés ebben a témában:

Részletes keresés
Megjelenítési módok

Hozzászólás szabályai
nem indíthatsz új témát
nem válaszolhatsz
nem csatolhatsz
nem javíthatsz hozzászólást

BB code is bekapcsolva
Pofik bekapcsolva
Az [IMG] kód bekapcsolva
A HTML kód kikapcsolva
Trackbacks bekapcsolva
Pingbacks bekapcsolva
Refbacks bekapcsolva



A pontos idő 14:41 , a GMT +1 időzóna szerint.


Powered by vBulletin® Version 3.8.4
Copyright © 2000 - 2018, Jelsoft Enterprises Ltd.