[kvalcsi]

Sziasztok!

Sikerült repjegyet szerezniük elfogadható áron a fiaméknak, így egy hét késéssel eljutottak Guatemalába.

Kis beszámoló:
Végre van egy kis időnk internetet keresni és találni, hogy tudjak nektek kicsit tudósítani a kalandozásainkról. Szóval a new yorki hóvihar ellenére
kis minneapolis-i kitérővel ugyan, de eljutottunk Guatemalába. Mondjuk ehhez 1 hetet kellett eltöltenünk New Yorkban, hiszen az eredeti
repjegyünk (New York-Guatemala) elveszett a 2 napos késésünk miatt.
Szerencsénkre New Yorkban a Magyar Baptisták befogadtak minket a 80 utca és a 3 Av sarkán lévő kis villájukba. Jó kis helyünk volt, a végén még az esti
istentiszteletre is meginvitáltak minket (vagy inkább elvárták, hogy menjünk). Még énekeltünk is! Iszonyatos jó fejekkel találkoztunk itt.
A legtöbbjük erdélyi magyar, némelyikük igen sokra vitte pl. Feri, aki felhőkarcolókat, hidakat tervez. Jó volt látni az összetartásukat.
New Yorkban nagyon hideg volt és annál is több ember. Mintha a 4-6 villamoson próbálna meg mindenki közlekedni. Egymást tapossák az emberek, de senki nem türelmetlen.
Minden nagy, nem csak a hóvihar: felhőkarcolók, kocsik, hamburgerek, nők :-) New Yorkban drága az élet, próbáltunk spórolni, de kajálni azért kellett. Bejártuk a várost és az ingyen múzeumokat látogattuk. Nagyon nagy forgatag van mindenhol, főleg a szilveszteri buli miatt. Voltunk a Litl Italyban és a China thaunban. Igazi Coppolás digók voltak az utcán, de nagyon barátságosak. Mély rekedtes hanggal, kereszttel a nyakukban és kalapban. A kínai az itt is kínai. Igen izgalmas hely volt. Az időjárás kezdett javulni, megjött egy kis napsütés is. Most már kicsit jobb lett a kedvünk.

De kanyarodjunk vissza az utazásunkhoz. Sikerült elfogadható áron repjegyet kapnunk ( 580 $ ). Jan. 3-an repültünk tovább. Egy hét késéssel elértük Guatemala City-t, ahol nem sokat időztünk, rögtön nekivágtunk a Pacaya-vulkánnak. Vezetőnkkel végignéztük az aktív részeket, sajnos igazi lávafolyást nem találtunk, de pár lávabarlangból olyan forró levegő áramlott fel, hogy mályvacukrot tudtunk sütni rajta. Elmentünk két romvárosba (Tikal, Jaxha) is, de voltunk Floresben, amely egy tóparti kisváros.
Olasz barátunkat is sikerült megtalálnunk, akinek a gépe nem késett így Ö a rendes időben érkezett Guatemalába és már majdnem mindent meg is nézett
nélkülünk. Ezért döntöttünk úgy, hogy irány Belize, aztán majd a végén, mikor Ő már hazarepül megnézzük Guatemalát is nélküle.
Most itt ülünk a belize-i korallvilág egyik gyöngyszemén a Caulker korallzátonyon (Caye Caulker) és lógatjuk a lábunkat a pálmafák alatt. Mondhatom mesés hely. Amerre ellátni csak homokos tengerpart, ami a kék minden színében játszik - pálmafák, reggae zene és béke. Nagyon meleg van, de a Karib-tenger isteni és mindig kellemesen fuj a szellő. A közbiztonsággal semmi gond. Itt mindenki le van lassulva. Csak semmi kapkodás. A szigeten 1 közlekedési tábla van (slow go). Lépten-nyomon ki van írva, csak lassan! Vonatkozik ez a bicósokra és a golfautókra - ugyanis a szigeten nincsen benzinüzemű járgány! Ez egy földi paradicsom.
A kis lakóházikónk mellett rögtön kezdődik egy nagy mangrove-mocsár, ahol esténként krokodilokat is lehet látni, nem beszélve az integető rákok hadseregéről.
Egy sikeres alkudozás után ma eljutottunk a korallzátonyhoz snorkelingezni. Ide engedély és vezető kell, hiszen ez a Caye Caulker Marine Reserve része. A közel 3 óra alatt mondjuk majdnem szétégtünk, de annyi színes halat, csillagot, legyező korallokat, tengeri sünt láttunk mint eddig életemben összesen. Egyik megállónknál a sekély vízben együtt úszkáltunk vagy 30 rájával és 5-6 dajkacápával - ez már kicsit félelmetes is volt, hiszen olyan közvetlenek voltak a ráják. Aztán a távolból lassan kibontakozott egy barracuda alakja is, de csak békés kíváncsiság vezette oda hozzánk. Sajnos holnap 4 nap után itt hagyjuk ezt a valótlanul kék vízi világot és a belassult karibi négereket és elindulunk délre végignézni Belize nemzeti parkjait.