Santorini

[kvalcsi]

Idén nyáron végre eljutottam Santoríni gyönyörű szigetére. Nagyon régen vágytam ide, de mivel nincs kimondottan finomhomokos tengerpartja és egyébként sem tartozik az olcsó kategóriába, így eddíg le kellett mondanom róla. Kamariban volt a szállásunk, melynek tengerparti sétányán egymást érik a tavernák és itt zajlik az élet este.
Kocsit béreltünk 2 napra és azzal jártuk be a szigetet, mert így gyorsabb mint tömegközlekedéssel. A buszok ugyanis Fírából a fővárosból indulnak minden hová. A szomszédos Perisszába is csak úgy tud az ember átmenni, ha előbb bebuszozik Fírába, majd ott felszáll a Fírába tartó buszra. Van ugyan egy másik megoldás is, de az függ az időjárástól. A nagy sziklától kishajóval is át lehet menni, de ez nem indul a nagy hullámok, vagy a szél miatt.

A sziget déli végében van a Világítótorony ahová először elautóztunk. Visszafelé megálltunk a fantasztikus vörös színben pompázó Red Beachen, majd Perivolos aránylag elég jó strandján megmártóztunk a nagy melegben.
Pirgos hangulatos kisvárosát, Perisszát valamint Mesa Goniát is megcsodáltuk.

Másnap Oiába, Firostefaniba, Imeroviglibe és a sziget fővárosába Fírába látogattunk el. Számunkra a legszebb Oia volt. Ide autóval nem lehet bemenni, csak gyalog lehet körbejárni ezt az igazi görögös kék-fehér színekben pompázó kisvárost. Érdemes korán reggel ideérni, mert ilyenkor még nincs olyan kibírhatatlan meleg a sok lépcső megmászása közben, de a legfőbb ok, hogy a Krétáról érkező kirándulóhajók még nem ontják az egy napra idelátogató túristák százait. Majdnem ilyen gyönyörű látvány Firostefani, Imerovigli vagy Fíra is. A híres naplementét mi Fírában néztük. Szép, de szerintem semmi különös.

Gyönyörű sziget, egyszer látni kell azoknak is, akik velem egyetemben a fehérhomokos strandokat kedvelik inkább. Én is úgy hoztam össze, hogy 1 hét volt június elején itt, majd 1 hét Tunéziában augusztusban, a gyönyörű homokos tengerparton.